Boldogság...! 2.0

Kétszázadik bejegyzés. Szerintem szép, kerek szám. Pont alkalomhoz illő. Talán ez évben az utolsó is.

Sok-sok mindent csomagolhattam ki: Aerosmith-kendő, KISS-es sapka és naptár, Guns N' Roses kotta, parfüm, pénz, kozmetikai szerek, nyaklánc, zokni, fehérneműk, Mötley Crüe-s toll, egy zsebes sál (amiről Tyler kendői, azok zsebei, abban pedig a kokain jutottak eszembe x'D) könyvek, és megkaptam apukámtól -végre :-P- a bakelitlejátszót és három lemezt is elhoztam. Akinek tudtam üzenetet is küldtem! :-P Ketten vissza is válaszoltak. ^^  Mégis, a legszebb dolgot onnan kaptam, ahonnan nem vártam volna.

Igazán nagy meglepetés volt. Az öcsém, az a kis Embergyerek ahogy elkezdtem hívni. :-D Valami halálosan jól kijöttünk egymással! Hiszti alig volt, de hát ezt nem is érdemes megemlíteni, hisz egy ötéves tárgykörébe a "hiszti" és az "eleven" fogalom is besorolható. Két éjszakát a háromból együtt aludtunk, meséltem neki, azután leoltottuk a lámpát és megkérdezte: tesó hozzádbújhatok? Hát én ott olvadtam el! :-) Úgy aludt el, a vállamon. Később miután elkezdtem zsibbadni odébpakoltam, de egymás mellett meghitten ébredtünk. :-) Következő este, meg közli velem ilyen kis hülye pofival és hozzámfurakszik, hogy "anyuuci" és nevettünk ezen. :-D

A kisebbik is aranyos, nemsokára mászik-egyenlőre kúszik. :-D Igaz, most tele van szegény takonnyal, de így is nagyon vidám fiú!

Nagymamám meg is jegyezte Csehországból érkező nagypapámnak, hogy most én adok tanácsokat a nevelést illetően. x'D Azért ez így nem igaz, de jó pár könyvbe beleolvastam. Vagy a cserkészet teszi, egyesek szerint? Nem tudom. Lényeg a lényeg, odavagyok a kisgyerekekért és lényegesen jobb ember vagyok mint egy évvel ezelőtt. :-D

:-P Fiúk kedevéért:

Első csapatkarácsonyom (199)

Frenetikus, szuperjó, csodás, örömteli. Ezekkel a szavakkal lehet jellemezni azt az élményt amelyben első csapatkarácsonyomat töltöttem a 432. Pázmány Péter cserkészcsapatban.

Tudni kell, hogy eléggé álmosan és lehetetlenül kedvetlenül indultam el és érkeztem meg oda. Például: neeeeem, én nem akarok látni senkit, nem akarok találkozni vagy beszélni senkivel...

Hát azért elindultam, és sikeresen meg is érkeztem. Hát már fennt rengeteg rohangáló kisebb gyerek fogadott, majdhogynem fellöktek! :-D És ahogy játszottak és beszélgettek! Ez melegséget hozott a szívembe: máris milliószor jobban éreztem magam. Miután mindenki megérkezett kabátot megint föl, irány a templom! Jókedvvel indultam el, bár kicsit furcsa volt a mise, én azért igyekeztem, ahogy tudtam. :-)

Már az otthonban: Antal beszélt pár percet (nekem nagyon tetszett! ;-]) majd jöttek az előadások. Hol jelmezben, hol jelmez nélkül. :-D Én öreg néni voltam, egy kendőt (a sálamat) elég volt a fejemre kötni. :-)

Ezután evés-ivás, mulatás következett, de még átadtuk a húzottainknak az ajándékot. Egy csodaszép, kis aranyos ládikót kaptam Emmától, kicsit a rokokóra emlékeztet. ^^ Annától pedig egy kis könyvet (Bi-Pi élete és kora), könyvjelzőt, képeslapot és egy delfines naptárat. :-D

A végén segítettem még takatítani is, olyan jó volt! ^^ A konyhát én söpörtem föl utólag. :-)

Angyalkázást bepótolván elmentünk hárman Emmával és Annával anyuhoz. :-D

Annával (igen megint hazakísért :-D ^^ köszönööm!^^) beszélgettünk megint sokat. :-) Mondtam, hogy én nem változtam érzelmileg. Még mindig egy hatéves vagyok, akinek nemrég váltak el a szülei és szeretetre vágyik. A különbség annyi, hogy most tizenhat vagyok és nagyobb a testem. x'D A kicsiny lelkem még mindig szeretetre vágyik, és mindenkit átölelne.. He hát akkor már nem kicsit néznének rám furcsán.. De jó lenne hatévesnek lenni... :-)

Szóval elmondhatom így, miután "túlvagyok" első csapatkarácsonyomon, hogy a kisebb gyerekek derítettek föl. A műsoraik, az, ahogy rohangáltak, nevettek. Egy évvel ezelőtt még elviselni is alig tudtam őket magam körül. Erre lám, mára imádom őket!

Ó, BOLDOG TINÉDZSERKOR! ;-P

Boldogság...!

  Enikővel tegnap bementünk anyához próba után, nagyon jót beszélgettünk, elmeséltem neki a rendszert, a konyhát, meséltem az emberekről, mondtam, hogy az újakat nem ismerem; ő pedig kérdezett én pedig válaszoltam.

  Kezdek egyre okosabb lenni. :-D Arra is rájöttem kis segítséggel, hogy miért kell olyan elérhetetlen embereknek megtetszeniük. :-) Rájöttem: így óvva vagyok mindennemű csalódástól, ami mások miatt érhet, nem kell összeszedegetnem a darabokból álló szívem, ráadásul tényleg nem tudok csalódni. Megvilágosodtam, ez a lehető legjobb állapot, amiben lehetek! ^^

Azt tudom, hogy rémesen egyedül érzem magam, de a zeném ott van. Igaz, ez "csak" egy gyönyörű fogalom, de szeretem. Halálosan. Már rég jegyben járunk. :-) Benne sem tudok -nem lehet- csalódni. Igazi, gyöngéd, odaadó szívből jövő szerelem. Bár kicsit nyálasnak hangzik (érezni más, mint leírni), deee... kell ennél több? Lehet ennél több? :-P ^^

  Előre bebiztosított, már most kamatozó állapotban vagyok. :-D És a szám pedig fülig ér! :-D Még szép dalokat is illesztettem be, hogy élvezhessétek! ;-D

Vasárnap...

Mozgalmas és izgalmas vasárnapról számolhatok be nektek! Reggel szépen felkelek hét órakkor, hogy akkor megyek a kilences misére, szépen felszállok a metróra. Városkapunál közlik a kedves utasokkal, -akik ezután már nem annyira lehettek kedvesek- hogy szíveskedjenek elhagyni a peront, műszaki hiba miatt leáll az egész metróközlekedés. Hagy mondjam el, amúgy is Lehel tértől egészen Népligetig nem is játrak. Végkövetkeztetés: az egész vonalon Népliget és Kőbánya Kispest között jártak a szerelvények, ami maximum öt megállót ölel magába.. -.-"

De azért eljutottam a jéghideg pótlóbusszal és villamossal, végülis, húsz percet késtem. Aranyos, aranyos.

Ezután Annával elindultunk a kápsztásmegyeri Aquapark felé. Harmicas busz pont odarepít, oké, csak tíz perc befagyás a megállóban. Az A jelzésű járat sajnos nem megy ki addig, értelemszerűen nem azt vártuk. Erre felbukkan a messzi fagyból egy A, abban az időpontban, mikor a simának kellett volna érkeznie... Az összes ember eltűnik benne a megállóból, elindul a busz... Busz oldala és hátulja nagy számokkal hírdeti a következő járatszámot: 30 Akkor kezdtünk szitkozódni Annával.. Hogy utazz egyszerre két buszon? Ilyen egyszerűen... BKV........

Az Aquapark maga nem volt nagy csoda, az volt amit vártam, de legalább jó meleg fogadott minket odabennt. ^^  Kipróbáltunk pár -szó szerint- csúszdát, legközelebb majd meglesz a többi is. :-) Ami a legjobban tetszett, az mégis a pezsgőfürdő volt és a beszélgetés.
Furcsa mennyi tanács ér -akármin keresztül- a kapcsolatokról, és hasonlókról, közben hol vagyok én még ahhoz? :-D

Szóval köszönöm szépen az egész napot, nagyon jól éreztem magam. Köszönöm!

November Rain

Az nem lehet. Olyan nincs, hogy csak én gondoljam és érezzem ezt. És tényleg nincs, mert: A költők megírták. A zenészek eljátszották ezt, a szöveget is rásímították. Nem csak én gondolom ezt. Rajtam kívül nem csak gyerekek érezték ezt. Felnőttek. Művészek. Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül ebben a hatalmas nagy világegyetemben. Igen, velem egy cipőben jártak már. Többen is. Megírták. Elmondták. Én még nem tudom elmondani, de megmutatni igen. A szövegét sem kell látni a daloknak, a verseket sem kell többször elolvasni.

Jó tudni, hogy nem újkeletű hülyeségeim vannak, hanem ritka gondolataim. Kevesen érezték, kevesen gondolták, de ők igen.

Nem érdekel ki mit fogalmaz meg most magában rólam. Imádom a zenét. Imádom, mert érzékeny vagyok.

Hát úgy hallgassátok ezt, úgy küldöm, olyan szeretettel, amilyet most én érzek a muzsikám iránt. Olyan szépség ez, amit semmi és senki nem kárpótolhat. Semmi nem léphet a helyébe. Ez más. Ez más....

Rájöttem én!

Jaj, de szép is volt a péntek este-már megint! ;-D Szalagavató jó volt, végre ismertem is az illetőt. haha :-D
Anna megint hazakísért. ^^ Megintcsak köszönöm. ^^ Beszélgettünk megint sokat, de sajnos most nem vagyok olyan hangulatomban, hogy elmélkedjek az emberek érezhető aurájáról. Majd megteszem később. Beszélgetésünk fonalát tovább vezetve, később rájöttem miért nem kellek senkinek.  Mert semmi titokzatos nincs bennem. Mert mindenkinek az egész szívemet mutatom. Semmit nem titkolok mások elől.

Juhúúú!

Most egyre vidámabb vagyok! Megyek szalagavatóra! És -nem ígérem, de- nem fogja semmi lelombozni a kedvem! :-D Nem hagyom, hogy egy fulladásos-roham törjön rám, nem ám! :-D Juj, de jó lesz! ;-D

Düh, düh, düh...

Ma csupa düh voltam. Dühöt irányítottam magam felé, de másokkal is hasonlóan bántam, ha nagyon felhúzták az agyam. Két embernek is mondtam, hogy ha nem hagyják abba azt amit abban a pillanatban csinálnak, lekeverek nekik egy taslit. Ilyen soha nem mondtam még az osztálytársaimnak. Viccből sem. Most pedig komolyan gondoltam... 

Többnyire pedig a "kívűlállókkal" nagyon rendes és elnéző tudtam lenni. Mindenkivel, aki nem én vagyok. A floorball a gyógytesnevelésen el tudta velem feledtetni fortyogó érzéseim, kiadtam minden agressziót. De most is képes lennék.. Áh... Nem hagyom magam! Muszáj pár napig mérgesen, dühösen viselkednem. Nem hagyom, hogy elérzékenyüljek! Nem hagyok magamnak semmilyen sírást. Csak a dühöt. Bár ki tudnám fejezni az az érzést ami most teljes valójában átitat. De ha akarnám sem tudnám, mert teljesen eltakar előlem mindent. Nem a saját színében látom a világot. Százszorta feketébb és vörösebb annál, mint kéne lennie, amilyen két-három nappal ezelőtt is volt. Szikrázó, színes, talán kicsit narancssárga is. Nem kavargott a kép, egy helyben várt, tudtam hova lépek. Most mintha szédülnék, s csak remélni tudom a biztos talajt talpam alatt. Bízom benne, hogy még visszaállok az eredeti állapotomba. :-)

Egy megmosolygtató kis sztori, ahogy annnyira vártam anyát ma haza. Persze a különös izgalom a mai kajámra, egy shaker-salátára korlátozódott. x'D

Kicsi mocsok jelentés!

   Nem. Ezt nem vagyok hajlandó tovább tűrni. Ideje lenne felnőni legalább egy kicsit!
   Elegem van a folytonos nyavalygásból, elegem van a sírósságból. ELEGEM VAN! Nem.

A saját gondolataimból lett elegem. Dühös vagyok! Féktelenül! Magamból lett elegem! Sajnálok mindenkit akit érintett a dolog, akiket piszkáltam. Ígérhetem, többet nem fogok erre időt kérni! Sem magamtól, sem mástól mert ez a szánalmasság netovábbja, amit művelek! Tényleg sajnálom. Azt sajnálom, aki a környezetemben ezt kapta tőlem. Nem ezt akartam. Jobbat akartam. Ne haragudjatok. Eljött az időm, amikor keményítenem kell. Amikor acélpáncélra van szükségem, pedig nem teljesen ilyen vagyok igazából. De most ez kell egy időre, hogy visszakapjam magam! Egy ideig a másik énemet hívom segítségül. Azt aki lázad. Azt aki ellenkezik. Azt, aki nem egyezik bele! Aki nem hagyja magát elveszni!

   Most. MOST jött el az az idő, hogy kegyetlenül nemet mondok mindre. MOST jött el az idő, hogy kioltsam a reményt. Nincs remény, kész! Nem érdekel! Az érdekel, aminek érdekelnie kell! Most jött el az idő, hogy elűzzem a szenvedést. Most lett elég a szánalmasságomból! Hogy tizenhat évesen ezt keljen elviselnem? Vannak ennél hússzor, harmincszor fontosabb dolgok: az életem. Ez a hetvened rangú dolog maradjon meg bennem? NEM! Undorító! Nem akarok több könnyet! Szégyenlem a dühöm, a bejegyzést? Nem, csupán elég a sírásból, a pityogásból. Nem ez akarok lenni!

   A saját gondolataimat kérem vissza! Nyál nem kell! Dühös vagyok!

   Nem erre akarok időt szánni! Nem kértem, mégis megkaptam! Nesze nekem! De nem akarok több időt erre szánni! Az életemet kérem! Kérem vissza a fejem, ha nem kapom meg én fogom elvenni! Erőszakkal!

EZ KELL NEKEM! EZ VAGYOK MOST ÉN!

   De szeretek mindenkit...

   És megint csak elnézést, elnézést, hogy ezt kellett vigighallgatni és végignézni. Megint a szenvedésemet. Mert úgy látszik csak azt tudok. Kívűlről úgy látszik. Mert kevesen látják a boldogságomat. Igyekszem! A többi emberért, hogy belőlem lehessen erőt meríteni! Hogy én lehessek a támaszuk. Mert szeretem az embertársaim.

Szerencse, hogy tizenhat évesen, csak ennyi a problémám, mindenem megvan, megvan mit szeretek, nem válnak a szüleim, van mit ennem, nem vagyok depressziós, sem lelkibeteg: nincs semmi gondom. Köszönöm Istenem!

 DE nem tűröm tovább magam! Nem tűröm, hogy a szánalmas nyálra legyen időm! Nevettséges! :-D Ennyit megért!
   Mindenki gondolja azt, amit akar, de szeretném, ha megosztaná velem. Kérem! Mindenki akinek létezik véleménye. Kérem!

Köszönöm, megint csak köszönni tudom! :-)

Kedves kis nap

Egyszerűen furcsa nap áll mögöttem. Hogy indítok? Timihez alig szólók a buszon, beérek, s leülök, Bálintka szerint szét vagyok csúszva, Enikőnek elmesélem a sírós napot, kivágom a kukába az almát, szétszedem az osztálytermet, majd lenyugszom, leülök. Majd bejön Zsófi az osztályterembe, szép nyugodtan csücsülök és kérdezi: Reni mi a baj? Erre Enikővel egyszerűen kitör belőlünk a nevetés, ennél szerencsétlenebb már nem lehetek! :-D Kéremszépen, ugyanis így, első óra előtt történt mindez! :-D Nagyon jól esett, hogy Enikő ott volt, vele el tudtam viccelődni a bőgést, a fulladozást, mulattságos volt a szerencsétlenségem. Mindent el mondtam neki. Azért nem a komolyabbik feléről közelítve meg az egészet. Vicceltünk vele. Haláli nevetséges volt a szerencsétlenkedésem és a szétcsúszottságom. x'D Ezúton hálálom meg Neki! ♥.♥

A szolfézs igazán boldogan telt el! Hamarabb odaértem, mint szoktam, s a többiekkel beszélgettem, meg viccelődtünk. :-) Jól érzem magam a harmadikosokkal! ^^
Dolgozatot is írtunk, persze én lettem legelőször kész, legnagyobb és leggyorsabban író lévén. Miután mindenki sikeresen befejezte, tanárunk benyomott válogatott kis karácsonyi zenét, s nekikezdtünk rajzolni. No hát persze hogy én is megtettem a magamét, s úgy látom érdemes folytatni azt a gyönyörűséget! ;-) Őket másolgattam:

Apró tinédzser-gondolat a mai napra: Honnan tudjam ki vagyok, ha száz helyzetben otthon tudom érezni magam mindenféle emberrel? Ha száz dolog keresztülmegy a fejemen, és mind a százat megértem és elfogadom? Akkor ki vagyok én?

Elismerem..!

Százkilencvenedik bejegyzés. Egész szép, kerek szám. Most pedig nekilátok, felkészülök, elmesélem mindazt, ami történt velem hétvégén...

Péntek

Szokásával ellentétben a Péntek most lassan és fárasztóan telt. Egy holtbiztos, hatalmas fizika karó után igazi megnyugvás volt az őrsgyűlés. Változatosság kedvéért most külön volt a fiúknak és a lányoknak. "Sokan" voltunk. Anna, Viki és én. Mesélgettem kicsit a blogomról is. :-) Irigykedve hallgattam milyen jól fejezik ki mások a gondolataikat, s én milyen kismiskának számítok ebben. Talán majd ha nagyobb leszek. :-) Elpróbáltuk a kis karácsonyi műsort is. Miért én vagyok az öregasszony? -.-"    :-D  Ezek után Anna rávett, hogy üljek be a többiekkel együtt, egy ilyen pub szerűségbe, hogy majd utána néhányan a nagyok közül csatlakoznak hozzánk. Jó, jó nagy nehezen belementem. De nem bántam meg, nem ám! A végére teljesen feloldótam, pedig nem vagyok egy pezsgő-tabletta típus. :-) Veszettül jól éreztem magam, sokat nevettem, s a végén Anna elkísért a nagymamámékhoz, hová háromnegyed tizenegyre sikerült is elérni. Köszönöm!

Szombat

Viszonylag gyorsan eltelt ez az egyeszű kis nap, bánom, hogy nem vagyok türelmesebb.. Egyszer sem akartam megfulladni, semmi nagyobb baj nem volt. Köszönöm! Mindenkinek!

Vasárnap

Külön fejezetet kell e Vasárnap számára nyitni életem könyvében. Volt itt minden-főleg sok sírás! Igen, megoldottam, hogy Kőbánya Kispestről bemásztam a Baross utcáig reggel kilencre. Jól éreztem magam. A gyertyagyújtásnál kezdődött minden.. Anna tartotta, egy gyönyörű vers-szerűséget olvasott fel. Meg is osztom veletek a bejegyzés végén. Persze belekönnyezett a szemem, mint egy, s két héttel ezelőtt ugyanúgy. De éreztem, hogy ez most mégis más. Kiderült, igen nem volt a legjobb előjel.. Kinnt az utcán megálltunk öten beszélgetni, és meg nagy kussban harapdáltam a kezem, meg ne szólaljak. Bár igen, fogóval kellett kirángatni belőlem mindent. Aztán Anna megkérdezte mi a baj. Akkor mondtam, hogy semmi, de aztán megosztottam Vele a könnyeimet. Egyszer csak előtörtek. Sikerült megnyugtatnia, hamar lecsillapodtam. Köszönöm, hogy megint elkísért KöKiig!
Aztán nagymamámnak megmutattam a kis verset, amit Anna odaadott. :-) És együtt kezdünk el sírni, de akkor már röhögtem is kínkeservemben, hogy ilyen nincs! Három percre erre bejött apa, megláttam, azon nyomban:

-Nem hiszem el, már megint, ma már harmadszor bőgöm el magam!-mindezt persze sírva, s menekültem apához átölelni..

Nem gondoltam volna, hogy már ennyire komoly a helyzet. Tudjátok ez úgy kezdődött, hogy még nyár előtt néha napján elsírtam magam, mondom nem számít. Majd ha nagyon zavar valamit kezdek vele. Aztán jött a nyár, na akkor a munka kiszívott minden erőt belőlem, de többször voltam szomorú, sírós. Iskola elején néha elő-elő jött ez a fájdalom, ez a roppantó magány. Valami hasonlót gondoltam: na ha már ez fizikailag is kijön vagy mások előtt elsírom magam, akkor majd foglalkozom ezzel a nem is tudom mivel. Pár nappal ezelőtt fizikailag is jelentkezett, szó szerint kapkodtam a levegő után.. Majd lesz valami.. Ma pedig háromszor elsírtam magam! Mások előtt! Most tovább nem halogathatom. El kell ismernem: van itt valami kis bibi. Ha már bőgök, ha már kihat a hangulatomra, sőt a testemre (!) is. Elismertem. Nesze. Megkaptam. Most már csak jobban alá kell ásni hogyan lehet ezt megszüntetni. Furcsa egy nap volt a mai. Nem részletezném. Ha kíváncsiak vagytok, kérdezzetek! Eldöntöttem, a szívemre és megérzéseimre hallgatok, és nem.. Nem szégyenlem! Nem fogom és nem akarom. Hátha mások is rájönnek, hogy nem kell takargatni az embertársaink elől semmit, mert biztosan nekik is vannak problémáik. Hátha segítek ezzel másnak. Akárkinek, aki ezt elolvassa. Mert én azt hiszem másnak nincs semmi gondja.

Köszönök mindent, köszönöm, hogy meghallgattatok!

Papp Lajos: Az én miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: Miatyánk ki vagy a mennyekben!

Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz:-merre van Istene!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, szenteltessék meg a te neved!

Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,
Mikor elnyomásban szenved az igazság
Mikor a pokol szabadul a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve.
Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram, jöjjön el a te országod!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram, legyen meg a te akaratod!

Mikor a kisember fillérekben számol,
mikor a drágaság az idegekben számol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek ne csüggedj! Tedd össze két kezed!
S kérd: Uram, add meg a napi kenyerünket!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, sőt, ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd
Minden lázad benned, hogy tagadd meg Őt
Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet;
Uram, segíts, s bocsátsd meg vétkeimet!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Mikor elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...
Ó lélek ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram, megbocsátok az ellenem vétkezőknek!

Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: Miért tűröd ezt? Isten a mi Atyánk
Nézz fel a magasba s könyörögve szólj,
Lelkünket kikérte a rossz, támad, s tombol...
Uram, ments meg a kísértéstől!
Ments meg a gonosztól!
Amen

Ma éreztem, hogy Isten mellettem volt. Uram, nélküled nem bírtam volna ilyen szépen és könnyen. Hálát adok Neked!

(És nem feledem: a zene mindig segít. Ma is segített!!)

Talán nem szégyen

Annyi dolgom van! Annyi mindent kell megtennem! Annyi mindenre kell készülnöm!
Meg kell írnom és tanulnom a beszédemet, fel kell mondanom egy verset, meg kell alkotnom a karácsonyi ajándékokat, készülnöm kell a félévi műsorkára, el kéne kezdenem kidolgozni a tételeket és meg kell írnom pár dolgozatot!
Húha, így rápillantva nem tűnik annyira soknak, pedig elég nagy munkát igényel mind külön-külön, nem hogy egyben!
Sajnos szörnyű napokban volt részem az elmúlt három során. De most mégis segítséget kérek. Nem csak a zenétől, nem csak magamat veszem rá a dolgokra. Mert rájöttem: nem kell egyedül csinálom mindent, egységben az erő! Most, hogy valaki rádöbbentett, van segítségem, valaki tényleg mindig ott van mellettem (köszönöm! ^^ :-) ) talán könnyebben veszem majd az elém gördülő akadályokat. És ténylegesen megpróbálok segítséget kérni. Nem akarom szégyelni, de... Szükségem van rátok. Oo
És bármi lesz, előre is hálásan köszönöm azoknak, akik segítenek. Azon fogok fáradozni minnél jobban viszonozzam. Minnél jobban!

Osztályrészem

Berzsenyi Dániel:

OSZTÁLYRÉSZEM

Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
Izzada orcám.

Béke már részem: lekötöm hajómat,
Semmi tündérkép soha fel nem oldja.
Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe
A heves ifjút!

Bár nem oly gazdag mezeim határa,
Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissa,
S nem ragyog szentelt ligetek homályin
Tíburi forrás:

Van kies szőlőm, van arany kalásszal
Biztató földem: szeretett Szabadság
Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől
Kérjek-e többet?

Vessen a végzet, valamerre tetszik,
Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem:
Mindenütt boldog megelégedéssel
Nézek az égre!

Csak te légy vélem, te szelíd Camoena!
Itt is áldást hint kezed életemre,
S a vadon tájék kiderült virány lesz
Gyenge dalodra.

Essem a Grönland örökös havára,
Essem a forró szerecsen homokra:
Ott meleg kebled fedez, ó Camoena,
Itt hüves ernyőd.

Úgy gondolom érdemes dolog közelebbről megcsodálni eme remekműt. Leginkább az a megnyugvás, az a kép, a történet ami megfogott.

Kezdjük az elejéről..

Kikötöttem, révbe értem, nyugodt vagyok. Bár nem vagyok gazdag, sem szép és okos, boldog vagyok. Mi mást kérhetnék még Istentől? Ezt a helyet, ahova kikötöttem, kérem arra, hogy fogadjon szeretettel.
Heves ifjú-tudni kell, hogy Berzsenyi nem szeretett tanulni, s ez a révbe érés biztosan a házasságát jelenthette. Nekem mást. Ezt a szellemi állapotot, ahova jutottam.

Igaz, hogy innen nem tudom hova sodor a vihar, nem tudom, hogy ez-e az utolsó szárazföld ahova kikötöttem, de nem ez a lényeg. Hanem, hogy a művészet, a zene, a kedves emberek, remélhetem a cserkészet mindig velem lesznek. S a szabadság pedig a gondolataim szabadon eresztését jelenti. Hogy megvan a véleményem mindenről, nem kötelez arra senki hogyan vélekedjek egyes dolgokról, a világról.

Igazi felüdülés ez a vers!

Igen, magamra találtam benne.

Végre pár pozitív gondolatmorzsa, miután egész nap gondolitisz undoritisz tablettát és érzéstelenítőt kellett volna nyomnom. xD
Köszönöm a Mikulás-ajándékokat ^^ A gitáros nyaklánc és a finom parfüm.. ^^ Megőrülök értük. :-)

Szóval igen, most úszok a szépben. Köszönöm ezt Anyának is. :-) És az kedves gyermekeknek szolfézson. O.O Tőletek tanultam meg mi is az a "példamutatás". :-)

KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM

CSERKÉSZHÉTVÉGE :-D

A hétvégéről szeretnék mesélni, ami hihetetlenül vidáman telt. Kár, hogy most éppen -és ma úgy egyáltalán- kicsit szomorkás a hangulatom és rengetegszer rámjött a sírhatnék. De ezt a bejegyzést MA és nem máskor akarom megírni. Így nézzétek a következőket.. De azért megvoltak a best, a kedvenc beszólások. "Szerintem te félsz a felnőtté válástól." "Ne kezdj el pityeregni..Mert kapsz két pofont." :-D

A péntek.. Örültem, hogy megismerhettem egy olyan emberrel, akit még nem láttam, és megvolt az első szalagavató is, amin részt vettem. Nagyon szép volt és látványos is. Ügyesek voltak. Kis erőre kaptam egy szülői kapcsolat fenntartásáról adott ötletek ajánlásától. :-)

A szombat... Ha-ha! :-D Na hát a Mikulás-túra fegeteges volt! Nagyon jól esett, hogy megemlítettek, kaptam egy ölelést is. :-) És kis csomagot. ^^ Igazán vidám voltam és boldog. Persze -mint mindig ilyenkor- volt pár félrevonulós időszakom, de hát ez a megszokott.. Az lett volna a furcsa, ha másképp történik. A leki délután igazi megnyugvást hozott, olyat, amit még mindig érzek, ha magam köré vonom. Szép volt, jól esett.

A vasárnap.... Igen, a mise. :-) Utána gyertyagyújtás az otthonban. :-) Na igen, ez így verte le nálam az érzelmi biztosítékot.. Már gyülekeztek a könnyek a szememben, és azt hittem (ilyen lelki-hiányos, vagy mi lévén xD), hogy fogom, azt a mellettem ülőkön fogom kisírni magam. Otthonban méginkább. És az a legrosszabb, hogy nem tehettem meg, nem mertem, mert félek a másiktól. :-S (Miközben vigasztalást keresnék nála? xD) Hülye helyzet.. :-/ 

Ma többször is majd' elsírtam magam, ezekben a percekben is beszélgetek az osztálytársammal, és hallom milyen jól megvannak a párjával, akivel szintén egy osztályba járunk. Örülök nekik, persze, hisz egy fiatal lány életében nem keveset jelent a szüzesség elvesztése. És tényleg szeretem őket.

És most itt ülök, mosolygós fejeket küldve..közben pedig a saját sírásba forduló arcomat takargatom. Úgy érzem nem bírom már soká... Lassan a jövő és a jelen terhe megroggyasztja a lábam. A jövő távolsága, bizonytalansága és bizonyossága, a jelen fájdalmai és örömei. Nem bírom már soká.. Szerelmem segíts! Te vagy az egyetlen reményem, Te isteni teremtmény, Te megfoghatatatlan.. csak Te maradsz nekem, ha senki nincs..egymásnak teremtettek minket. Érzem. Itt belül érzem.

Nem bírom már soká...

Fontos. Nagyon fontos.

December első bejegyzése nálam az életemről fog szólni.

A Zenéért mondok itt és most köszönetet. Hogy itt van nekem. Hogy rámtalált és szárnyai alá vett. Nála leltem otthonra, Nála leltem örök szerelemre. Kérek mindent és mindenkit, ezt tartsa meg életem végéig, s még tovább. Ott éljen leszármazottaim szívében, leljen benne menedékre, hazára, otthonra, pihenőre, aki bánatos, vagy aki szerfelett boldog. Mindenki. Mert Ő mindenkié. És senki emberfia nem veheti el azoktól, akik ezt választották. Akiket ez tesz boldoggá. Éljünk békében. Mindannyian.

Az osztályom, sem a fájdalom sem veheti ezt el tőlem! Jó, hogy 1. nincsenek ellenségeim 2. vagy ha vannak, azok ezt a blogot nem olvassák. Ez a legérzékenyebb pontom. Ha valakinek zenével mondanék el valamit, az már személyes és bensőséges. De ezt senki nem tudja (csak Ti tudtátok most meg). De még nem fogadta el tőlem senki. Senki nem köszönte meg. Senkinek nem tudtam még átnyújtani a szívem, pedig hányszor próbáltam, magam sem tudom. De senki nem vette még komolyan. Most pedig elgondolkodom mennyire kell komolyan venni az én szívemet. Mettől lehet egy gyerek szívét igazán komolyan venni? Mitől számít teljes értékű embernek? És ha meghalok? Úgy fognak emlékezni rám, mint aki nem élt? Csak azért, mert gyerek voltam?

Nem tudom mi a válasz. Csak azt tudom, hogy az életem mellé a zenét választottam és nem tudom mi lesz a jövőben.

"I gotta tell you what's in my heart
It's really hard but here's a start
Words don't seem to say enough about how I feel
And what's been burnin' in my heart
So put your precious hand in mine
I'll try to tell you what's on my mind.

When you smile at me
It's a brand new day
When you smile at me
It takes my breath away
When you smile at me
My sun comes out
When you smile at me
It makes me wanna shout.

A lifetime isn't enough time to say what I gotta say
Or even enough time to play the way we play
The ocean of our love can be a stormy sea
But in the end it's just you and me.

Forget the sunshine that comes up through the trees
Forget the lightning, don't mean a thing to me
Forget the stars at night, it's not what sets me free
Nothing else compares to what your, smile does to me...Yeah..Yeah"

Joe Perry-Ten Years

(És azt tudom még, hogy ideje lassan lefeküdni. Tudom, már hogy sok baromság amit mondok. xD Azért (is) szeretek bizonyos dolgokat, mert akkor nem gondolkodom hülyeségeken. Ilyen a zene is. Csak az tölt meg egészen.)

Szememfénye

Tudjátok ma sokat tanultam. Arról, hogyan kell viselkednem egy-egy kellemetlen helyzetben. De azért ezt mégis hagyjuk. Sokkal fontosabb dolgok vannak a tarsolyomban!

Enikő fent volt nálunk, nagy nehezen hangolgattuk a gitárt, mert a g húr eszméletlen hangon szólalt meg. Na igen, hangszer a földön volt anya meg rányitotta az erkélyajtót.. Így találtam, mint szegény, ázott kutyára. Nem csodálom, hogy az történt, ami. Egyébként hazaérünk, szobám ajtaja csukva, a KISS-poszter meg eltűnt róla.. Mi a fasz? Szobaajtó kinyit, Enikő lép, mondom ne, ne, ne!! Belegázol egyenesen az együttes közepébe. Hát nem eltaposta őket? xD

Szóval egyikünk sem tudta behangolni, a végén meg egy akkorát eresztem rajta, azzal a gondolattal szembenézve, hogy ezt már jobban nem lehet elbaszni, erre mi történt! Megkaptam a g hanghoz legközelebbi állapotot, és éles hallású, finom műszernek számító fülemmel úgy behangoltam, hogy utána már a kulcsokhoz sem kellett nyúlni. xD

No hát, a csoda megtörtént, elkezdtem gyakorolgatni a Def Leppard Love-ját, és barátnőmön felbuzdulva Marilyn Manson Sweet Dreams-ét is. Annyira érződik rajtuk, hogy mennyit foglalkoztam velük. Még egyszerű kis dalok, de a szintemnek pont megfelelnek, és elégedett vagyok a teljesítményemmel, legfőképpen pedig azzal, ahogy el tudom őket játszani.

Ahhoz képest, hogy tegnap este még a földhöz akartam vágni és elégetni és meghalni, amiért egy hangot sem tudok lefogni.. :-D Ilyen a mi szeretet-gyűlölet viszonyunk. :-D Szóval a mai nap igazi nagy lépés a gitározás terén, érzem a fejlődést. És hosszú távon ez még csak jobb lesz.

És Claudinak mondtam, hogy nem érdekel hogy hány férfi van a "zeneipar"-ban (utálom ezt a szót) én akkor is oda bekerülök mint NŐ! Elég "tökösnek" (ha már férfiaknál tartunk) érzem magam ahhoz, hogy én is ott álljak! Kész!

Köszönöm, hallgatóság!

IMÁDOM A ZENÉT!

Meghatódottság

Nem tudom leírni, hogy mennyire meghatott a mise és az amit Antal mondott utána a cserkészotthonban. A négy gyertya története. A Reményé. Aki soha nem alszik ki, még ha a többi már nem is ég. Akik Ti vagytok, ami nekem a cserkészet-már most. Köszönöm Anna, hogy elkísértél-már megint. Amúgy az otthonban majdnem elsírtam magam, nem kevésbé a misén. Azt hittem a mellettem állók nyakába fogok borulni, és ott keresek vigaszt, mert egyedül nem tudok megbirkózni ezzel az intenzív érzéssel. Csak sajnos ezt nem tehettem meg, pedig annyira jól esett volna, mert én bátortalan sírós-pityogós kislány vagyok igazából.

Aztán a délutánt a nagyszüleimmel töltöttem, mert hazajöttek Csokonyavisontáról. Annyira büszke vagyok magamra, arra, hogy háromféle arcom van és bármikor, bármelyiket meg tudom védeni. Arra, hogy vita közben is tudok mosolyogni. Mint ahogy nagypapámmal szemben is tettem. A végén már sírtam-igen. Boldog voltam, hogy elmondhattam, és szomorú, mert elődöm annyira komor látásmóddal rendelkezik-én meg szeretem azt, hogy komolytalan vagyok. Megtanultam szeretni, elfogadni az(oka)t, aki(k) vagyok. Szeretem a lázadást és a békét. Szeretem a csendet, szeretem a dübörgést. És ezt szeretném megőrizni. Ennél boldogabb nem is lehetnék. Már csak másokra szeretném ezt átragasztani. Remélem nem vagyok nyálas. :-P

Igen, most is szeretnék sírni-sírni jó érzés. Főleg boldogságodban és megkönnyebbülésedben. Remélem, még mindig nem vagyok nyálas. :-)

Jaj, hatalmas ölelés mindenkinek. Aki itt jár, és elolvassa: Titeket szeretnék átölelni, és kiszorítani belőletek a szuszt. Akár tetszik, akár nem. ;-P

Megszégyenítő kritika

Megelőlegezek Nektek egy bocsánatkérést, sőt fohászkodást, és ígéretet, bizonygatást, hogy tényleg nem teljesen vagyok ilyen, és nem így ítélem meg az embereket. De ha kitör, akkor kitör! Tudom, hogy nem vagyok külömb attól, amit most kritizálni fogok. Teljesen nyugodt vagyok, nevetek is magamon,de valami mégis arra késztet, hogy ronda kifejezéseket használjak. A Düh. A fortyogó Düh. Nem arról van szó, hogy én nem tudok szeretni, sőt mi több! Aki nem gondolta, hogy ilyen is tudok lenni, attól elnézést kérek. Ilyen is vagyok. Van egy kis pöcs a lábam között, amitől pöcsségeket dumálok. De egyvalami biztos: soha, senkit nem tudnék bántani.

Áh, hagy csesszem még föl ma az agyamat, hagy röhögjek még egy jót, mert nekem is lehet ilyen kedvem, mert megérdemlem!

Van egy rétege a tinédzsereknek, akik szeretik hasonlóan kifejezni magukat, a hülyeséget ugyanolyan mondatokba sűrítik. Nem azzal van a bajom, akik vagytok, csak az írással, nem az a baj amit ki akartok fejezni, hanem az a baj, hogyan. Az ami nem tetszik, drágáim, mert annyira vázlatszerű, annyira kicsinyes! Miért kell olyan kifejezéseket használni, amik beleillenek egy képletbe? Teljesen úgy érzem magam mint egy buta matematikat egyenlet megoldása közben..

Akkor most lessük meg az okot, elemezzünk mondatot!

"Szeretlek Babbám<3 első hóó *.*<3. teegnapveletek.. kondi + meki =) keveset szakadtunk"

Akkor most szedjük szét részekre. Önkényesen elnevezem egyesnek az első részt:

"Szeretlek Babbám<3"

Ez kerül a legelejére, mert ez tartalmazza a legfontosabb mondanivalót, a "pasim", netán az "lb"-m, a "legjobb barátnőm" iránti hatalmas lelkesedést. A legszebb, szinte már irodalmi szintet megcsapó hullám az, hogy mennyi mindent lehet érteni ez egyszerű rész mögött, és bárki felveheti magára. Szeretsz Babbám? Ééééén is imááádlak, jaj de jó! Haláli aranyos..... Pedig utállak....

A kettes rész a következő:

"első hóó *.*<3."

Furcsa, de az egyik legészrevehetőbb dolog a mondat végi pont! (Bár a következő gondolat már kisbetűvel kezdődik.) Ezt azért mondjuk másodjára, mert ennek nagyon örülünk. Ez is fontos, mert boldogok vagyunk ám! Ezért szerintem lelkesedik a többi ember is, de azért nem az első, mert ez változó lehet.

Harmadik:

"teegnapveletek.. kondi + meki =)"

Ezek a közelmúlt eseményei, azok a szép órák, netán napok, amiket együtt töltöttünk, és megint szeretnénk ezt csinálni, mert ez olyan szupi volt. A szó összevonása itt nagyon fontos, mert a "tegnap" és a "veletek" szorosan összefonódik egymással. Ja és szeretünk összeadni dolgokat.

A harmadiknak alpontja:

"keveset szakadtunk"

(Különben ez ihletett meg igazán.)A harmadik, utolsó résznek alpontjában megemlékezünk a nemrég történt eseményről újra, és kimondjuk mi a jó francot is csinháltunk ott múltkor, és az mennyire jólesett. A szavak jelentése itt teljesen a feje tetejére áll, a "szeretlek" lesz az "utállak", a "jó" lesz a "rossz". Az ezután következő második szó egy olyan kifejezés, ami ha önmagában szerepelne egészen mást juttatna eszünkbe, mint amilyen jelentést itt kap. Persze ha nehéz logikával továbgördítjük a gondolatmenetet az első helyen szereplő szóval valamilyen kapcsolatba mindig hozható, csak annak fordított jelentésével. Így hát elengedhetetlen hozzá az a gondolkodás, hogy egyszerre tudjunk három felé figyelni, azaz: az első szó jelentését fordítva értelmezni, s a második szóval valamilyen kapcsolatba hozni, miközben igyekezünk azt megfejteni.

S már elemeztük is mit gondol és érez az illető az adott pillanatban.

Utólag: szeretem azt az embert, akit most "kiröhögtem". Szeretem, mert ilyen. Szeretem, mert nem utálkozó és nem gonosz, vagy számító. Ez emlékeztet mennyire utálom az elektronikát, és arra, hogy mennyire fölösleges használnom, és mégis megteszem..

MI EEEZ???

Ma kedvvel ébredtem, kinn hó, aludtam ameddig akartam, tudtam, hogy meg fogjuk venni a hajfestéket.
No eltelik szépen a nap, egy kis veszekedés, egy kis ez-az, olvasás, minden megvolt, heppi minden. Leülök ide késő délután, lecsekkolom a guitar prót.. Jólvan. Itt kezdődtek a bajok.... Na hát, a demo verziót kezdtem letölteni, miután az e-mailomra küldött link szépen fogalmazva nem működött (magyarán öt szó volt egy fehérségen más semmi, szóval szart sem ért az egész). No még ez előtt sikerült letölteni (!) és még meg is hallgatni (!) a Merry Axemas - A Guitar Chrismas-t. No hát szedjük le Joe Perry szólóalbumát is! Szedjük le a Guitar Pro demóját(miután elszartak ott nekem valamit)! jaj de jóóó! Akkor ráírtam a tanáromra, átküldte a teljes programot. (Eközben már vagy egy órája foly Joe albumának levakarása.) Szarakodtam vele fél órát, jelszót kért én meg nem akartam letölteni még egy tolvaj programot ehhez, ezért kiléptem. Nagyon ideges lettem, de optimista szemmel: közben megtanulgattam a Nothing Else Matters elejét..
Joe Perry szólóalbuma: Talán másfél óra múlva ahhoz az időponthoz, mikor rákattintottam a szépen viriító DOWNLOAD gombra kibonthattam a fájl, és végre beraktam Media Playerbe lejátszani.. Kezdjük a Mercy-vel az múltkor is annyira tetszett! Jaj, úgy szeretem Joe-t, nem érdekel mennyit szarakodtam már itt! Feltekerem a hangerőt, (jujj, a legizgibb pillanat!!!) szó szoros értelmében kirobban a hangfal, annyira szarul és karcosan szólt! Egy köcsög hangot nem tudtam elcsípni az egészból!!! MIUTÁN MÁSFÉL ÓRÁT VÁRTAM!!! Most is az megy... És kereshetek egy másikat, miután egy egy kibaszottul ritka album! HOL ÉLÜNK????!!!!!
De nézzük a vicces oldalát: még a youtube-nál is szarabban szól......

Döntöttem.

Úgy döntöttem elkezdem. Igen, a lehető legtöbbet szeretnék kihozni magamból, a saját boldogságszintem lemagasabb pontját szeretném elérni. Szeretnék boldoggá tenni másokat. Szeretnék szerethető személyiség és odaadó ember, diák, barát és gyerek lenni.

Gretchen Rubin Boldogságterve elindított bennem egy kis változást, az életben a jó keresését, és azt, hogy adjak másoknak többet. Elkezdem ezt az egészet, eldöntöttem, hogy elkezdem, eldöntöttem, hogy kedvesebb leszek, eldöntöttem, hogy lefogyok. Jó nekem, hogy van ez a kis blog, itt megoszthatom a haladást, a sikereimet.

A felkészülési szakasszal kezdem, hol megállapítok néhány fontos tényt. Megosztom ezt Veletek is.

Mitől érzem jól magam? A zenélés. A Zenét hallgatni és csinálni is ugyanúgy szeretem. Ez egyszerre szórakoztat, tehát boldogít és más embereknek is örömet okoz. Nagyon szeretek lovagolni, de sajnos ehhez van némi fenntartásom. Ne üssék bele mások az orrukat. Én akarom élvezni, elnézést. A harmadik a rajz és az olvasás. Kikapcsol és feltölt. Igen! Had említsem meg még azokat az embereket, akik fontosak számomra. Na Veletek nagyon szeretek lenni.

A legtöbb örömet mégis az adja, ha a boldog önmagam lehetek, mások számára segítő kéz.

Mitől érzem magam rosszul? Ha leszólják a muzsikám, akkor könnyre és vérre menő csatát is képes vagyok folytatni. (Ellenben én persze leszarozhatom a másét..) Elítélem azokat az embereket akik másokat kritizálnak vagy kinevetnek a háta mögött. Az is eléggé magára haragít, aki dobál. Igen tudom, nevetséges, nekem is az, de ti sem bírnátok ha papírgalacsinokkal dobálnátok titeket óra közben... Továbbá az, hogy nem tudom rendesen betartani a diétát. Mi okoz szorongást? Az öltözködés. Hogy nincs olyan ruha, ami kényelmes és a stílusomhoz illő. (Különben meg nem csak egyféle vagyok, egyszerűen ha akartok sem fogtok tudni beskatulyázni.) Legszívesebben két szál csöcsben szaladgálnék (valljuk be ehhez azért hideg is van) vagy a legjobb bőrnadrágomban és feltupírozott hajjal. Igen, igen.. Arra is ráébredtem, hogy túl komolyan veszem a dolgokat. Lazábra is foghatnám néha magam és a gondolataim. Nem kínzókamra az élet. :-D

Mi az amit nem érzek helyénvalónak az életemben? Ez már kicsit elgondolkodtat, de az első ami szembejut, Anya. Szeretnék neki segíteni, sokkal-sokkal többet, ami néha sikerül, néha viszont eléggé balul üt ki... Szeretnék még valamin változtatni? Igen, szívesen elmennék egy másik osztályba, bár ezt még elbírom érettségiig. Semmi sem tökéletes. Továbbá vágyom egy megértő társra, egy kapcsolatra. (ki nem ^^ hah :-D)

Mi teremti a fejlődés légkörét az életemben? Hm.. A muzsika, igen. Érzem, ahogy hétről hétre jobb vagyok, és gyakorolok. Továbbá vicces, de úgy érzem hosszútávon az angoltudásom is fejlődő. Egy évvel ezelőtt közel, s távol nem értettem ilyen jól az angol szövegeket. Már csak beszélni kéne megtanulnom. :-)

Most pedig el kell döntenem miben is kéne fejlődnöm. Elsőnek talán a rendtartást kéne betartanom és a diétát. Tehát első fogadalmaim legyenek....

Feküdj le korábban!

Tanulj eredményesebben!

Tartsd tisztán és rendben!

Vezess táplálkozási naplót!

Figyelj!

Könnyebb egy kis dolgot mindig a helyére tenni, mint nagy rumlira hazaérni, kiborulni és azt mondani, hogy én ma itt nem csinálok semmit. Rendszeres, kis dolgok többet érnek, mint egy nagy egyszerre.

Mindezek mellett figyelek más emberek érzéseinek elismerésére és észrevételére. Ahol szükség, ott a segítség! (Cserkésznyelven talán a Légy résen! idepasszol. Vegyük fel ezt is! :-)

Úgy döntöttem a kis parancsolataimat kiemelem vastagon, hogy megjegyezzem őket, emlékeznem kell rájuk! És születnek majd az újabbak, hogy leírjam és betartsam őket.

Éjszakai túra :-D

Az éjszakai kirándulás? Hm... KIRÁNDULÁS??? túra. Bokáig a sárban, veszélyes, kifullasztó túra a vaksötétben. Ja és még szépen világított a Hold.. Na igen, hegyre fel, Lajosforrás, oké, ott egy nagy pihenő, imával.. Az úgy jólesett. Nem kicsit.

No és péntek este, Margit híd, mindenki megy a buliba, csinosan kirittyentve, mi meg? Mi meg combközépig sárosak vagyunk!

A fulladás szélén azt mondtam, hogy több ilyenre nem megyek.. De Annának igaza lett. Igen menni fogok! Egész egyszerűen egy ilyet nem lehet kihagyni! Nem ám!! :-D
Köszönöm Enikő, hogy hazadobtatok, és Annáéknak a lehetőséget, hogy ottaludhadtam volna. Igazán sokat jelent nekem. :-)

Haha!

Ha már mások is megemlítik, hát egy mondat: ma van a blog születésnapja. Köszi, hogy itt ez a dizájnos szemetesláda! És kösz az olvasóknak!

Szülők és más furcsa dolgok

Nem is tudom mit biggyesszek ide ma.. De megjött a kedvem.. Talán azt kéne, amiről tegnap akartam Anyuval beszélgetni, de ő nem volt hajlandó. Egyszerűen sok neki. Megértem. Ezért itt írom le. Ja még hagy tegyem hozzá, hogy másról is szerettem volna írni. De az már nem derül ki soha....

Kezdjük az elsővel:

A gyerekek nagyon felnéznek a szüleikre. Én is, különösen, ennek mai napig megvannak a maradványai. Ha egy kisgyerek nem tud valamit és bárki más elmondja neki, utána mindig megkérdezi anyát is, mert anya mindent tud. Furcsa. Ha én sem tudok valamit: anya!!! Gyorssegétség? Anya!! Lelki gondok? Anyaa!! Nem találok el valahova? Anya!! És -nekem ez a legfontosabb- ha egyszerűen valamit meg szeretnék osztani valakivel, és tudom hogy senkit sem érdekelne? Anya!!!!!!

Rejtély számomra miért tartja a gyerek mindentudónak a szüleit. Lehet, hogy anya nem tudja a gömb térfogatát és a szén moláris tömegét, de anya minden fontos dolgot tud. Amit anya nem tud, azt apa tudja. A szüleink hihetetlen módon mindenre tudják a választ! (Arra is, hogy miért van kupi, és miért nincs elmosogatva, vagy kiporszívózva.)

Egy bizonyos korig (szerintem 10-12 év körül) jobb, ha a gyerek nem tudja, hogy anya igazából nem tud olyan sokat, csak tapasztalt. Anya nem a minden, csak a mi mindenünk. Addig jó, ha megvagyunk abban a hitben, és abban a bizonyos tudatban, hogy a mi anyukánk, az igen! Tényleg jól tud mindent és megdönthetetlen, de azért szép lassan meg kell nekünk mutatni, hogy anya sem hibátlan, és anya is lehet szomorú. De anya nagyon igyekszik!

Milyen nehéz lehet szülőnek lenni! Aki egy ilyen kihívásnak megfelel, az talán az élet legtöbb pontján ott van. És igazán!

A másik.. A másik téma. Az embertársad érzelmeinek megértése. Minap anya felemelte a hangját a telefonban, s én csak sírtam dühömben és kétségbeesésemben. Aztán megszólalt a túloldalon egy másik hang. Ami nem azt üzente, hogy most aztán arggh!! Nem. A "nyugodj meg" bizonyos fokig azt eredményezte, hogy igen, tudja, hogy ideges vagyok és szomorú, és tudja, hogy ez rossz. Tudja milyen érzés, és nem kívánja nekem. Furcsa érzés volt.
Tehát, ha azt mondom valakinek: most tudom, hogy sírni támadna kedved. Tudom, hogy rossz. De mi lenne ha mondjuk túllépnénk rajta, mert az élet elég hosszú és szép ahhoz, hogy élvezd?
Illetőke, neked meg gratulálok! Lenyugtattad Bejó Renátát (!!) egy tizenhat éves, szaros seggű kamaszt (!). Nem semmi. Nagyon hülye szöveg lenne, ha azt mondanám: ha idősebb lennél bár lennél az apám?

1+1=1

Nehéz és furcsa dologra döbbentem rá ma reggel... Ismerek egy olyan embert, aki többet jelent nekem, mint mások. Többet jelent, ha beszélhetek vele, többet jelent, ha kikéri a véleményem, mint ha mások tennék ugyanezt. Bonyolult számomra úgy megírni ezt, hogy az illető ne ismerjen magára, de igyekszem. Igazság szerint két ilyen ember is lenne, de megtanultam néhány egyszerű dolgot. Például mi az, hogy "várni". Én nem tudok várni úgy, hogy a magány mocsarába süppedjek. Meghalnék. Így viszont boldogabb lehetek. Köszönöm Uram, hogy kicsit mély kómába kerültem. Így sokkal könnyebb nekem, sokkal könnyebb a másik fontos feladatomra figyelnem. Tudom, hogy majd ezért nagyon meg fogok fizetni, és sok midnent kell csinálnom, de így van rendjén. Nem lesz könnyű az életem, de boldog lesz. Nagyon-nagyon boldog. 

És azért kikérem magamnak: még nem vagyok szerelmes..! Egyetlen szerelmem egyenlőre a zene.

Hmm..ZENE ♥

(Elég furcsa álmom volt... egy olyan férfi szeretett belém, akinek volt felesége, csak elváltak.. Mindent megvett nekem, ruhát, mindent megadott.. Én nem szerettem igazán, ki akartam lépni ebből a kapcsolatból. Azthiszem.. Azthiszem Zsombornak fohászkodtam, hogy valahogy mentsen ki onnan.. :S xD)

Mostanában pedig pont így érzem magam (Too Young To Fall In Love)

És: Without You.. Itt nem egy konkrét személyre értem, hanem a zenére. Az együttesekre.. Mi érnék Nélkületek? T.T

Végülis? Boldogság... :)

Tudjátok van mára egy-két mesélnivalóm.. Először talán az elmélkedésemről és a történtekről.. De azért itt minden össze fog függni, majd meglátjátok.. Remélem sikerül úgy firkantatnom. :)

Ma is elkezdtek dobálni egy lyukas órán. Kismilliomodszorra fordul ez elő, és az első, hirtelen reakcióm az volt, hogy odamegyek, és belelépek a képükbe a bakancsommal. De mivel olvasom a Boldogságterv című könyvet, és annak egy lépése, parancsolata a "Viselkedj úgy, ahogy érezni szeretnéd magad!", ezért hangos nevetésben törtem ki, s kiáltottam: nem tudom melyikőtök csinálja, de nagyon jó humora van! Kábé mint az öcsémnek! Vele is szoktunk ilyet játszani!

Detti pár perccel később odaült mellém beszélgetni. Szerinte azért csinálják, mert én hagyom és nem szólok. De Enikő hallotta, amint két órával később, szünetben megtárgyalják, hogy engem unalmas dobálni, mert nem csinálok semmit.

Így van emberek! Én megértem! Tudom, hogy nagyon hamar kell felnőniük a gyerekeknek, Tőletek is elvárnak mindent, hogy tanuljatok, legyetek felelősséggel a tetteitek iránt és satöbbi, de Ti még az oviban dobálódznátok. Én megértem. Én is szívesen válogattam két percig egy ötösért, amihez jár egy matrica. Nem volt Harley Davidson-os motor, így egy régi kocsit választottam. Nagyon tetszett. Tehát én tényleg elfogadom és átérzem! Tudom milyen érzés, amikor még legszívesebben pisi-kaki vicceket mesélnétek egymásnak és ezen nevetnétek, és mégis fel kell nőni! Ne izguljatok, tudom milyen nehéz! -.-

Ma mégis boldog napom volt, mert jól sült el az egész boldogságtervesdi. Sikerült úgy viselkednem, ahogy érezni szerettem volna magamat. Vidám akartam lenni, és elmosolyodtam az utcán, annak ellenére, hogy bosszúsnak éreztem magam.. És sikerült! Könnyebb lett az egész! És szebb a világ! Sikerült még takarítgatnom is, rendet rakni, elmosogatni. Ezt tényleg nem vártam volna magamtól ,úgy hogy volt pár kellemes meglepetésem, és boldog percem. :)

És nagyon szeretnék végre igazán szeretni, és végre kimondom: igen, szeretnék szerelmes lenni. És igen, szeretném megfogni a kezét. És igen, szeretném megcsókolni. Igen. Olyan, mintha hiányozna valaki, valami életemből. De úgy sokkal könnyebb "elviselni" ezt, hogy azt mondom: ami nem tudom milyen érzés, az hogy hiányozhatna? Konkrét személy iránt nincsenek ilyen terű érzelmeim, de.. hazudnék, ha az mondanám, hogy nincs aki szimpatikus.

Összességében egy szép napom volt... Remélem Nektek is! :)

Csóközön! :D

EMLÉK

Ma arra keltem, hogy a nagypapámat öleltem át álmomban. Igaz, hogy még mindkét vérszerinti rokonom él még, de Ő volt mégis, aki igazán törődött velem. Sok mindent csináltunk együtt, még nem is tudtam beszélni, de már olvasott nekem könyvből. Később elmentünk kirándulni, megtanított sok bolondságra és a rovásírásra is. Nagyon sokat jelentett nekem. És sajnos 2006. január 21-én távozott erről a világról.
De mostanában hiányzik igazán. Milyen jókat tudnánk beszélgetni! Emlékszem, mutatott egy olyan zenekart, amit úgy hívnak, hogy HétköznaPI CSAlódások.. És egy évvel ezelőtt jöttem rá: a zenekar nem mese. Nem. Létezik, és rockzenét játszanak.
Kíváncsi vagyok, szerette e azt a zenét, mint én.
Már nem sírok, különben is, csak egyszer, a temetésén sírtam. Mindent tárgyilagosan, tudomásul vettem.
Anyukám után Ő volt nekem a legfontosabb személy az életemben. Kíváncsi vagyok mit szólna hozzám. Akármit mondana is, kinevetne, vagy lehurrogna, tudom, hogy karácsonykor meglepne egy gitárral. És akármit csinálnék, biztosan támogatna, mint anyukám. Talán jobb is, hogy meghalt, mikor még kisebb voltam. Nem szép kijelentés, de talán mégis jobb, mielőtt igazán ragaszkodhattam volna hozzá, akkor még jobban fájt volna.

Tényleg. Szeretném itt megköszönni mindazt, amit értem tettél, és elindítottál valamerre. Köszönöm Papi! :)

Őrült világ..

Kis elmélkedés

Wonderland: Egyébként megnéztem a blogom legelső bejegyzését meg a régebbieket..és..úristen milyen kis naiv,komolytalan kislány voltam. O_O
Én: Én is ezt láttam. De végül is az is mi voltunk, nem?
Wonderland: Amúgy most teljesen vissza olvastam és durva látni azt,hogy egy év alatt mennyit változtam és mennyire más lett az ízlésem és a kinézettem is. Te nem gondolod így?

Én: Ahogy mondod. Én nem szoktam, csak párat visszaolvasgatni, és először arra gondoltam, hogy de gáááz! De tényleg rájöttem, hogy az is én voltam. És nincs mit szégyelni rajtam. Kész, pont. Olyan az egész, mintha nemrég ébredtem volna csak öntudatra. Neked nem?
Wonderland: Kicsit olyan,de inkább idegen. :D

Én: Idegen? :O
Wonderland: Annyira más..mintha nem is én lennék,de hát ezekből tanultam. Amúgy legszivesebben vissza mennék a múltva és jól felpofozánm magamat,hogy ne írjak ilyen szennyet O_O
Én: Szennyet? Miért szenny? Egyik bejegyzésemben, nemrég írtam, hogy nincs mit szégyelni magamon. És egy kedves ismerősöm is említette, hogy lehet másképp fog viselkedni valahol, mint ott, ahol megismertem. És megkérdeztem, hogy melyik énjét szereti jobban. Erre azt válaszolta, hogy végülis, minkettő ő. Akkor elgondolkodtam.
Wonderland: Szerintem akkor is szenny ami voltam.
Én: És miért gondolod, hogy most jobb vagy, lehet, hogy később a mostani gondolataid lesznek szenny számodra...
Wonderland: Mert nem vagyok már olyan komolytalan..Azt hiszem,hogy jobban tanultam a hibáimból mint anno.
Én: És mit gondolsz, később hogy fogod látni a dolgokat?
Wonderland: Hát ezt nem tudom. Biztos,hogy máshogy.
Én: És hogyan szeretnéd?
Wonderland: Pozitívan,de biztos vagyok benne, hogy úgyis csak a negatívat fogom látni a múltban.
Én: Ha most híres lennél, akkor hogyan "tálalnád" a múltad?
Wonderland:  Na eznehéz kérdés..egébként mindegy lenne mert a média kiforgatna mindent teljesen más lenne az egész. És te?
Én: Húha, tényleg nem könnyű feltevés! Örülök, hogy rátaláltam az utamra, bár nem tudom mi lesz a jövőm. Igyekszem nagyon, hogy úrrá legyek a hibáimon, és kérem Istent, hogy minnél jobb lehessek, amikor szembekerülök egy olyan, emberrel, aki.. ezt úgysem kell ragozni.. :D
Én: Húha, én már mindent megkérdeztem, amire kíváncsi voltam, most nem jut eszembe több kérdés.
Wonderland: Szerinted milyen emberré fogsz változni?
Én:  Milyenné fogok? Nehéz kérdés. Egy másokra odafigyelő, komoly, de ugyanakkor hebrencs nő leszek. Jó anyuka, és kivételes társ. De ugyanakkor kicsit önző és egoista, és hirtelen haragú. Milyen szeretnék lenni az könnyebb... rock and roll zenész :D
Én: De a jó zenét mindig szeretni fogom. xD
Wonderland: Azt én is.
Én: Azért nagyon félek attól, hogy "elveszítem"...
Wonderland: Nem fogod.


Itt a kis eszmefuttatásunk, amit ígértem. Kicsit feljavítottam, tehát mondatok végére pont, mondat kezdőbetűje nagybetű, helyesírási hibák, ilyenek, de a tartalmán nem végeztem applikációkat. :)
Azthiszem a jövőben több "extrára" számíthattok a blogon, nem "csak" a bejegyzések lesznek. Mondjuk ajánlott blogok, képek, hasonló kis kreatív dolgok, amik tőlem még kitelnek, az idézeteken kívűl. :) Ja meg legközelebb töltök fel képeket. olyan jól sikerültek a bőrgatyeszomban. ;D

^^

"Szeretlek mert Te vagy az életem. Szeretlek mert Te csak jót adsz nekem. Szeretlek mert téged csak szeretni lehet. Köszönöm hogy vagy nekem."

Facebookon akadtam rá e kis idézetre, pontosabban az rám. Nem tudtam megállni, hogy ki ne ragasszam ide is, mert nagyon aranyos. Tényleg köszönöm. Köszönöm Uram, hogy vagy nekem és van a zene, melyen keresztül Hozzád eljuthatok.

Csak egy kérés...

Úgy döntöttem írogatni fogom a címkékhez a témákat, hogy mérhető legyen miről mennyit beszélek.. De most jöjjön az érdemleges információ:
-----------------------------------------------------
Felvetnék egy érdekes kérdést. A boldogságtervben szerepel hogyan lehetnék boldogabb ember, hogyan tehetnék boldogabbá másokat. Mert a kettő igenis szorosan összefügg. Még jegyzeteltem is, a megoldásra váró problémákon töröm a fejem...
Az egyik probléma a következő:
•Nem unalmas, hogy a saját problémáimról írok? Nem vagyok egoista ezzel az egésszel?
•Érdekelne Titeket akármi más, amit szívesebben böngésznétek?
Tényleg, szeretnék őszinte válaszokat kapni. Köszönöm! Kérlek Titeket, ez ne csak egy bejegyzés legyen.

Home sweet home, avagy köszönet és vágyakozás az Élet után...

Úgy gondolom, illene búcsút intenem egy ilyen hosszú gép előtt ülős délután végére... Lassan a dátum megváltozik, lassan átfordul minden. Éjszakai kis kívánságom megejtem: bár álmodnék Joe Perryvel. Előző este is kívántam valami hasonlót, és arra ébredtem, egy tized másodpercig nem tudtam hova lett mellőlem Brad Whitford... Igen, bevallom, Aerosmitht hallgattam, a fülhallgató állását kicsit megváltoztatva, ettől még csodásabbá vált az amúgy is kellemes élmény.

♥(Belegondolok ebbe, milyen csodás várni valamire... Dolgozni érte. Igen. Dolgozni fogok rajta, hogy megszeress. Talán jobb emberré is válok tőle.. És talán majd később lesz, aki értékelheti egyáltalán a törekvéseimet. Ezt nyíltan kimondhatom. Mint ahogy nyíltan és őszinén megmondom azt is, hogy a zene minden vágyam. Zenélni akarok, zenélnem kell. És minden nap dolgozni fogok ezért. Azért, hogy egyszer Te is láss színpadon, és elmondhassam magamról, hogy rengeteg most velem egyorúnak segítettem a muzsikával. Azzal, amit játszom. Azzal, ami vagyok. Azzal, hogy lássák: van értelme. És ezzel köszönném most meg azoknak a zenekaroknak a létezését, akik eddig kemény kűzdésre bírtak: Möltey Crüe, Aerosmith. Hihetetlenek vagytok számomra. Ti nyújtottátok azt, amit mástól nem tudtam megkapni, Ti, akik mindig reményt adtatok, és azt: ide tartozom! EZ AZ OTTHONOM!)♥

Abbahagytam a rajzot a felénél, holnap még kidolgozásra vár. Elgondolkodom a boldogságterv egy pontján:
naponta, kis lépésekben sokkal többet érsz el, mint egy-egy hatalmas tettel, ritkán.
___________________________________________
A mostani hétre kis meglepetéssel szolgálunk kedves blogtársammal. egy kis ízelítő:
Wonderland beleegyezett a feldobott témába:
•A vágy arra, hogy milyen emberek szeretnénk lenni, és az, hogy milyenek vagyunk. És hogyan fejlődjünk jól?

A változás jó? O.o

Mondják, a változás egy folyamat. Egy hosszú folyamat.
De könyörgöm! Hogy ez elhúzódjon lassan két éve, az már sok! És minden nap változok valamit! Ez már kezd fárasztani! Pontosabban kifejtem: nagyon boldog lennék így a magam kis világában, de másnak ez mire jó? Belémfáradnak..
A változás jó, ó igen.. De tényleg. Nem jó ez a korszak.. Nagyon szép, mert nem kell dolgoznod, elengedheted magad, megbíznak benned. Lehetsz gyerek. De szerintem egy felnőtt sem szeretne úgy élni, hogy nem tudja mi lesz a következő nap. Mi lesz, ha felkel. Bizonytalan az egész életünk, amíg fel nem növünk. Nálam legalábbis ez a helyzet. Remélem nemsokára vége lesz ennek. Csak remélhetem, de megpróbálok tenni is érte.

ZENEMARATON

(Emlékeztessetek, hogy szeretnék még írni a "boldogságtervről"! Fontos dolog ez, de most még sem ebbe ásnám bele magam nyakig.)
Walk This Way-t olvasok.
Aerosmith maratont tartok!! Minden eddigi Aerosmith lemezt meghallgatok, ameddig csak eljutottam a könyvben. Aerosmith, Get Your Wings, Toys In The Attic, Rocks.. és még csak a könyv felénél járok. Gyakorlott zenészek, Steven pedig zsniális előadóművész, agytröszt és kismillióféle hangszeren játszik, még a hangja is jó! De nem szeretnék ódákat zengeni kedves énekesükről, az egész banda úgy gyönyörű és fasza, ahogy van!
VITA PEDIG NINCS!

Képzeletbeli barát

Azt hittem a mai nap jobb lesz a tegnapi este után. Az szörnyű volt. De a mai reggel.. A most is úgy égeti szívem, mint az előző nap estéje, csak az a különbség, hogy ebben az állapotomban nincs aki elfelejtesse velem. Az egész lelkem üres, már úgy keltem fel, hogy valami nincs rendjén, hogy valami hiányzik. Lassan, egyre gyötrőbb a magány. A tegnap este még jó volt.

Úgy szeretek Veled beszélgetni, mert többet jár a szád, mint másoknak. Talán épp ezért: nem magamon, a rémes dolgaimon meditálok, nem kell nekem kitölteni a beszélgetésben tátongó űrt, nem filozofálok, nem gondolok magamra. Csak hallgatom mit mondasz. Úgy, mintha az irodalom tanárom beszélne. Nyitott füllel és szívvel. Ilyenkor nem vagyok bezárva saját börtönömbe, ilyenkor végre figyelhetek másra. Jó lenne, ha az osztályomba kerülnél pár évvel fiatalabb kiadásban. És ha hiányoznál, én lennék az első, aki elmenne és elvinné Neked a leckét, aki meglátogatna, és elmondhatnád, hogy mid fáj, hol fáj...

És még itt is önző vagyok. Látod, szükségem van valakire. Rémes állapot. Lassan úgy érzem gyógyszert kéne szednem erre. Képzeljétek csak el-gondolatelhárító tabletta. A neve gondolitisz undoritisz lenne. Ezekben sz időkben tapasztalom azt, hogy Ádám és Éva tényleg evett a mindent tudás fájáról. Látom a jót, látom a rosszat. Nincs szilárd véleményem, mert nagyon hamar meg tudnak győzni. Pont emiatt. Mert nem vagyok képes egy nézőpontból látni a dolgokat. Olyan érzés, mintha kirántanák alólad a talajt.

Szükségem van egy olyan emberre, mint Te. De az az egy félnivalóm van: a másik félnek mi "haszna" származnék ebből? Mi a fenéért ülnél a szünetekben, és beszélgetnél velem, ha úgy látom megvan mindened, én már nem töltök ki semmit? Ha látom, hogy jól megy az iskola, nem tudnék már segíteni, mert Te már mindent tudsz? Ha előbb hívsz fel valaki mást, mielőtt én meglátogatnálak, és átvinném a házi feladatot?

Akkor mire jó ez az egész? Mire jó a mostani életem? Hogyan változzam meg? És legfőképpen: mivé?

ha tudnád....

Nem kellett szólnod semmit... Rád néztem, és rögtön eszembe jutott az egész nap, minden ami rosszul esik, vagy esett. Lehet, hogy nem is sejtenéd, de nekem könnyek gyűltek a szemembe.

Ki ismer magára? ^^

A Farkas a végleteket képviseli. Vagy félénk, vagy félelmetes. Elszántság és hiszékenység egyszerre van meg benne. E jegy szülötte igen érzékenyen reagál a külső behatásokra, hatodik érzéke kiválóan működik. Fél az érzelmek kimutatásától, úgy véli, ettől igen sebezhetővé válik. (na az uccsó nem igaz rám) Sokszor megmarja társát, vagy családtagjait. Néha szüksége van magányra is, ilyenkor alaposan átgondolhatja terveit.

Melegszívű, érzelmes és segítőkész.

Személyiségjegyek: Szenvedélyes, jó szándékú, bőkezű, művészi hajlamú, gyöngéd.

Érzelmileg: Melyérzésű

Szándéka: Megértés

Természete: Bizakodó

Pozitív jellemvonása: Együttérző, elfogadó, fogékony, érzékeny

Negatív vonása: Nem gyakorlatias, bizonytalan, félénk, határozatlan, lustaság

Szexuális indíttatása: Gyöngéd Összeférhetőség: Harkály, Barnamedve, Kígyó.

Tudatos cél: Szabadság

Tudattalan vágy: Identitás

Életút: Szeretet, szerelem

Fejleszteni érdemes: Intuíció, kreativitás, megértés.

Kerülendő: Félénkség, tunyaság, gyakorlatiatlanság

Tekintély és elismerés veszi körül a Kígyókat. Minden esetben, akár nehézségek árán is feltalálja magát. Állandó megújulás jellemzi, érdeklik a materiális tudományok, de a mágia is.

Adottságai kiemelkedők: elszánt, akaratát minden esetben érvényesíti, céljait eléri. Sokszor kiszámíthatatlannak tűnik, valójában nem az. Reakciói gyakorta hirtelenek, kiszámíthatatlanok, s komoly vitákban sem fogadja el a kompromisszum lehetőségét. Ha elveszít egy csatát, azt is képes úgy megközelíteni, hogy ő nyert, csupán nem az eredeti célok elérésével.

Személyiségjegyek: Intenzív, impulzív, kiismerhetetlen, elszánt, titokzatos.

Érzelmileg: Rejtett érzelmek

Szándéka: Vizsgálódás

Természete: Kutató

Pozitív jellemvonása: Céltudatos, jó ítélőképességű, nagy képzelőerejű, elszántság

Negatív vonása: Haragtartó, makacs, titkolódzó, bizalmatlan, képtelen kompromisszumot kötni

Szexuális indíttatása: Intenzív. Összeférhetőség: Harkály, Farkas.

Tudatos cél: Kielégülés

Tudattalan vágy: Spirituális egyesülés

Fejleszteni érdemes: Céltudatosság, alkalmazkodóképesség, kreativitás

Kerülendő: Egoizmus, arrogancia, irigység, csüggedtség

Fizikailag és intellektuálisan is rendkívül energikus, mozgékony, néha igen meglepő dolgokra képes. Sokszor előfordul, hogy terveit úgy képes megvalósítani, hogy sokan csak akkor kapnak észbe, amikor a Vidra már rég célba ért. Odavan az új és meglepő dolgokért, kalandokért. Lételeme a változás, ritkán ugyan, de előfordul, hogy megtalálja azt az eszmét, amiért vállalja akár az állandóságot is. Az unalomba belebetegszik, igazi forradalmár, s mindent megtesz azért, hogy környezetét vagy akár a világot jobbá tegye. Ötletekből kifogyhatatlan.
Személyiségjegyek: Barátságos, nem hagyománytisztelő, független, dinamikus.
Érzelmileg: Tárgyilagos
Szándéka: Imagináció

Természete: Emberbarát
Pozitív jellemvonása: Ötletdús, újító, gyorsan reagáló, találékonyság, humor
Negatív vonása: Kiszámíthatatlan, lázadó, tapintatlan, különc
Szexuális indíttatása: Forró és hideg Összeférhetőség: Varjú, Sólyom, Szarvas
Tudatos cél: Tudás
Tudattalan vágy: Bölcsesség
Fejleszteni érdemes: Találékonyság, tolerancia, bátorság.
Kerülendő: Lázadékonyság, különcködés