Kedves kis nap

Egyszerűen furcsa nap áll mögöttem. Hogy indítok? Timihez alig szólók a buszon, beérek, s leülök, Bálintka szerint szét vagyok csúszva, Enikőnek elmesélem a sírós napot, kivágom a kukába az almát, szétszedem az osztálytermet, majd lenyugszom, leülök. Majd bejön Zsófi az osztályterembe, szép nyugodtan csücsülök és kérdezi: Reni mi a baj? Erre Enikővel egyszerűen kitör belőlünk a nevetés, ennél szerencsétlenebb már nem lehetek! :-D Kéremszépen, ugyanis így, első óra előtt történt mindez! :-D Nagyon jól esett, hogy Enikő ott volt, vele el tudtam viccelődni a bőgést, a fulladozást, mulattságos volt a szerencsétlenségem. Mindent el mondtam neki. Azért nem a komolyabbik feléről közelítve meg az egészet. Vicceltünk vele. Haláli nevetséges volt a szerencsétlenkedésem és a szétcsúszottságom. x'D Ezúton hálálom meg Neki! ♥.♥

A szolfézs igazán boldogan telt el! Hamarabb odaértem, mint szoktam, s a többiekkel beszélgettem, meg viccelődtünk. :-) Jól érzem magam a harmadikosokkal! ^^
Dolgozatot is írtunk, persze én lettem legelőször kész, legnagyobb és leggyorsabban író lévén. Miután mindenki sikeresen befejezte, tanárunk benyomott válogatott kis karácsonyi zenét, s nekikezdtünk rajzolni. No hát persze hogy én is megtettem a magamét, s úgy látom érdemes folytatni azt a gyönyörűséget! ;-) Őket másolgattam:

Apró tinédzser-gondolat a mai napra: Honnan tudjam ki vagyok, ha száz helyzetben otthon tudom érezni magam mindenféle emberrel? Ha száz dolog keresztülmegy a fejemen, és mind a százat megértem és elfogadom? Akkor ki vagyok én?