2010. december 1., szerda

Fontos. Nagyon fontos.

December első bejegyzése nálam az életemről fog szólni.

A Zenéért mondok itt és most köszönetet. Hogy itt van nekem. Hogy rámtalált és szárnyai alá vett. Nála leltem otthonra, Nála leltem örök szerelemre. Kérek mindent és mindenkit, ezt tartsa meg életem végéig, s még tovább. Ott éljen leszármazottaim szívében, leljen benne menedékre, hazára, otthonra, pihenőre, aki bánatos, vagy aki szerfelett boldog. Mindenki. Mert Ő mindenkié. És senki emberfia nem veheti el azoktól, akik ezt választották. Akiket ez tesz boldoggá. Éljünk békében. Mindannyian.
Az osztályom, sem a fájdalom sem veheti ezt el tőlem! Jó, hogy 1. nincsenek ellenségeim 2. vagy ha vannak, azok ezt a blogot nem olvassák. Ez a legérzékenyebb pontom. Ha valakinek zenével mondanék el valamit, az már személyes és bensőséges. De ezt senki nem tudja (csak Ti tudtátok most meg). De még nem fogadta el tőlem senki. Senki nem köszönte meg. Senkinek nem tudtam még átnyújtani a szívem, pedig hányszor próbáltam, magam sem tudom. De senki nem vette még komolyan. Most pedig elgondolkodom mennyire kell komolyan venni az én szívemet. Mettől lehet egy gyerek szívét igazán komolyan venni? Mitől számít teljes értékű embernek? És ha meghalok? Úgy fognak emlékezni rám, mint aki nem élt? Csak azért, mert gyerek voltam?
Nem tudom mi a válasz. Csak azt tudom, hogy az életem mellé a zenét választottam és nem tudom mi lesz a jövőben.



"I gotta tell you what's in my heart
It's really hard but here's a start
Words don't seem to say enough about how I feel
And what's been burnin' in my heart
So put your precious hand in mine
I'll try to tell you what's on my mind.
When you smile at me
It's a brand new day
When you smile at me
It takes my breath away
When you smile at me
My sun comes out
When you smile at me
It makes me wanna shout.

A lifetime isn't enough time to say what I gotta say
Or even enough time to play the way we play
The ocean of our love can be a stormy sea
But in the end it's just you and me.

Forget the sunshine that comes up through the trees
Forget the lightning, don't mean a thing to me
Forget the stars at night, it's not what sets me free
Nothing else compares to what your, smile does to me...Yeah..Yeah"
Joe Perry-Ten Years

(És azt tudom még, hogy ideje lassan lefeküdni. Tudom, már hogy sok baromság amit mondok. xD Azért (is) szeretek bizonyos dolgokat, mert akkor nem gondolkodom hülyeségeken. Ilyen a zene is. Csak az tölt meg egészen.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése