Hát én így vagyok ezzel. :)

xD

xD

xD

És ezt még hányszor fogom hallani?

Őszinte voltam. Ez nem tetszett neked. Igyekeztem. Nem tetszett neked. Oda-vissza rángattál, nem tudtam mire készüljek, ezek után még te vagy felháborodva és húzol el a picsába? Na most. Most kezdem elhinni, hogy nem csak és kizárólag bennem van a hiba. No álljunk meg egy percre. Igaz, várni kellett volna rám. De nem sokat. De éppen akkor mondod ki a lesújtó döntésed, amikor én kész lennék. Ezt játszod el másodszorra. Hányszor fogom még ezt hallani? : D

Komolyan: Tisztelem a dolgaid, a döntésed és meg is értem őket. Ha úgy gondolod tudod mit akarsz, akkor én itt leszek. Én nem könyveltem el és kész. xD Szeretni foglak és megmutatom, hogy vannak ilyen emberek. Megmutatom hogy van olyan, aki nem használ ki, aki nem csal meg. Aki szerethet.

De ezt a bejegyzést Neked nem mutatnám meg. Mert tuti felhúznád magad rajta. Kellemetlenséget okozni, meg tudod, nem szeretnék Neked, mert megkedveltelek. : )

Mert én most így látlak. Ilyen.. kusza fonalnak, ami becsomósodott, és most ki kell kötni. Csak rá kell jönni hogyan. : )

A színtiszta emberség beszél belőlem, barátom. A színtiszta, egyszerű szívem. Ne haragudj.

Lehet, hogy ez a hibám?

Bár valaki megmondaná hogy csináljam jól.

iggen, igen, igeeen! : D

Ugyancsak érdekes -Claus- hétvége áll mögöttem. Nagyon jól éreztem magam próbán, a Faházban, Dórikkal, Levivel, Goldban... Fantasztikus-frenetikus volt.


Enikő azt mondja azt abban a pillanatban találta, ahogy én feljöttem msn-re..
"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy nyitott rá. A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél..♥"

Gyors jelentés

Értem. Szóval értem. Azok után, hogy elvileg szerelmes sem voltam miért érzem magam üresnek, és úgy hogy nem tudok egy szót sem szólni erről a témáról? Valamit mindig csinálok, hogy ne gondoljak erre.
De a legviccesebb: még mindig hiszek benne.
"Előtted szabad a pálya. Ennek a játéknak nincs szabálya. Csak az, hogy KEZDD EL MINDIG ÚJRA AMÍG AZ ERŐDBŐL FUTJA MÉG. Amíg szabad a pálya."

Újabban

Én nem akarok remegni. Úgy, hogy a lábam rázza, a kezem rázza, fázom, és le tudnám futni a maratont. Ez nem... nem normális.
Lehet, hogy tényleg szerelmes vagyok? Oo  Ilyen megtörténhet velem? Na hagyjuk a kérdéseket...
De aztán csak annyit mondtam: ilyen vagyok, azóta jobb. Egy cigi és ez a gondolat... Felszabadító.


És ajánlatos abban a ruhában közlekedni, amiben inkább jól érzed magad. Készpont, nincs bakancs. Majd később. (Y) : D

Igen

Most megtanultam még valamit: küzdeni érdemes. Küzdeni kell.
Tudjátok, megelégeltem azt, hogy tizenhat évig mindent feladtam.
Ezt most nem akarom. És ennek következtében még anya szilárd véleménye is fordult.
Igen. Érdemes. És kell.

ezt magamnak..

Kicsit aggódom. De valóban: nincs mit veszítenem. Tudom mit akarok: jobban megismerni. Mert nem akartalak feledni. Mert nem tudtalak.
De félek attól hogy kezdjek neki. Hogy mondjak el valamit, amiről még életemben nem beszéltem? Egy olyan helyzetben, amiben még életemben nem voltam? Ezért igyekszem lenyugodni.
Attól félek nem fogsz elfogadni. De hát nem dől össze a világ igaz? Csak szerezz akkor nekem valakit! >.<  : D
Félek, nem leszek elég jó Neked. De igyekszem beledobni a levesbe magamból mindazt, amit tudok. Ami értékes. Mert Téged én olyan jónak látlak. Jó és érdekes embernek. De Te mit látsz belőlem? Mit gondolsz, ki vagyok?
Clau, igaz: előre, határozottan előre! : )

én hiszek benne...

Azthiszem ezt most felindulásból írom, mert nem tudom annak elmondani akinek szeretném.

Még én félek? Én félek attól, hogy szeressek? Amikor nem engem csaltak meg és használtak ki! Én vagyok a félős? Én nem tudom mit csináljak?
Én döntöttem, drágám. És én itt vagyok, amíg meg nem jön a bizalmad újra. Elhiszed, hogy most már nem félek? Amennyire én hiszek ebben, kérlek legalább annyira higgy benne Te is. Hogy nem mindenki mocsok. Nem nehéz így hozzáállni. Látod, engem is ért már rossz dolog, nem nagy, de sok, sok kicsi pedig sokra megy.
Nem nehéz.
De, ha idő kell, én elhiszem és megértem. Attól, hogy idősebb vagy nálam, Neked is lehetnek problémáid.
De én itt vagyok, és ha úgy gondolod, hogy minden rendben, itt leszek.
Csak hívj, ha kellek! Csak szólj, csak suttogj, meghallom, de csak annak tudok segíteni aki hagyja.
De sajnos úgy érzem Te most nem hagyod.
De én itt leszek, ha kellek. Csak írj. Csak hívj. Csak szólj.

Érdekes

Facebookon találtam:
"esélyt adnék. de már nem merek. feszül köztünk egy egész naprendszer, összegyűjtött szakadt gitárhúrokon komponálom meg az életünket"

Oo

Furcsa gondolatok.....

Dalok, amik a hétvégéről maradtak rám..

A kedvenc:

"Még egy slukkot a pipából, még egy kortyot a piából, még egy falatot a kenyérből, még egy napot az élettől."

"Nekem ennyi kell és semmi más, az összes többi, csak a ráadás."

Hétvégén megtanultam: dönteni. a pillanatnak élni. nem félni. Azaz: ÉLNI. Nem köszönhetem meg elégszer. : )

Örülök, hogy így alakult. Örülök, hogy most elmondtam mindent anyának. Sokkal jobb.

Akármi lesz: sikerül, vagy nem, örülök, hogy így alakult. E hétvége alatt nagyon sokat tanultam.

Igen. Szeretném. Szeretnélek szeretni. Beismerem, hülye voltam. Rinyáltam. De én hozzád nem fogok odamenni. Ha beszélsz velem, én megmondom, tényleg.

De nem fogok a lábad előtt leborulni. Nem vagyok ribanc, kurva. Van bennem büszkeség.

De nagyon szeretnélek szeretni.

Egész hétvégén Rád gondoltam. És ezen az egész hülyeségen járt az eszem.

De akármi lesz, tényleg örülök, hogy találkoztam Veled. Különben most nem ilyen lennék. : )

Yksinäisyys on pettymys

A legújabb betegség a magány mellett a végtelen nemtörődés. Hogy nem fejezek be semmit. Nem megyek felelni, inkább beszedek egy egyest. Mert az annyira egyszerű. Így megoldom, ahelyett, hogy elintézném és letudnám, csak húzom, húzom..
Vajon így fogok csinálni a problémáimmal is? Nem akarom.
Ezért holnap megcsináljuk. Mert ma, az, hogy annyira nem akartam és izgultam, hogy elbőgtem magam, ez új. Nagyon újfajta játék ez, és ilyen szabályok mellett nem vagyok hajlandó beszállni.

A helyzet változatlan.

Akármennyire fáj minden, és fogalmam nincs mitől, csak ennyit mondok: nagyon szeretnék elmondani Neked mindent, mindent. De kíváncsi lennél rám? Nagyon szeretnélek meghallgatni, és enyhíteni a magányodon, de elhiheted: nem vagyok egy kis lotyó. Soha nem is leszek. Még a Te kedvedért sem.
De nagyon-nagyon-nagyon szívesen segítenék.
Szóval szerinted is fiatal vagyok.
Állandóan ezt kapom mindenkitől. Azthiszem ezt talán legerősebben a nagyszüleimtől kaptam: gyerek vagy, nem értesz semmihez, mindent elrontasz.
De én most őszintén elmondom mi most ez egyetlen vágyam a magányban:
szeretni. és szeretve lenni.

Fúj...

Hirtelen felindulás, dühroham, melyben az osztályom csaknem minden tagját meg akartam ölni. Valamilyen módon végetvetni az egésznek. Az elsőt lelőni mert nyálgép, a másodiknak véget vetni, mert ha ritkán mellettem ül, mindig dumálni kell és okoskodni, a harmadikat kinyírni szimplán, mert utálom, a negyedik és ötödik felnylják egymást..

Ez jó volt! Jól esett!!!

Azt a theránba baszott lekvárral borított csokis kekszes mindenit neki!

Péntek reggel óta végre itthon! Úgy érzem jobb, ha nagyon nem mesélek... Különben is a szombat estéről minden megvan, csak időrendbe vagyok képtelen rendezni a dolgokat. Szédülök most egy kicsit. De megvolt minden, ami szórakoztató. Csak tudnánk, hogy Claudival hova hívtak minket? Pomázra? Vagy a Faházba? Valószínűbb. Ja! Nem én beszéltem telefonon, ne tessék csúnyán nézni senkinek! Péntek este beütött a lelkizés. Úristen! Péntek este volt az? Régen volt már.... Az egész hétvége egy nagy röhögésgubanc, fogalmam nincs hogy gubózhatnám ki. 

Jaj, és ma délután taxiba zsúfolódva, Szentendrénél kiszállva Clauval... Békásmegyerig HÉV-pótló busszal, úgy hogy még életünkben nem jártunk ott. De nem tévedtünk el, utána mentünk hármat Aquincumig, bementünk a Faházba egy kávéra.. De őszintén: nekem nem sokat segített, de azért jólesett.

Szombat este pedig persze hogy én anyáskodtam.. :-)

Nagyon félek, hogy jövőhét szombaton, próbán zavarnék. Az a bajom, hogy mindenhez és mindenkihez első pillantásra ragaszkodom. Basszus! Valaki ragaszkodik egyáltalán hozzám? Franc tudja...

Igen, és.. Bebaszott fej: *__-

Van, amihez értek.

Őszintén. Így is dühös vagyok magamra. Ilyet megengedhetek?

Hogy valakibe így-így-így belezuhanjak.. Inkább... Ejtőernyőzzek? Szépen lassan, lefelé, és csak nézelődöm, meg nézelődöm?

A reménytelen szerelemhez nagyon értek. Ahhoz nagyon értek hogyan kell azt mondogatni, hogy egy semmit nem érő szar vagy, hogy nem, nem, nem és nem. De utána? Utána lefulladok, mint valami kocsi.. Utána, most, nézek magam elé és csak bámulok, hogy mi a vér van. Meg hogy mit kéne csinálni. Mi a helyes lépés. Mikor van "állj" és mikor zöld a lámpa. Mikor kell magam a porig alázni és a sárga földig lehordani.

De hétfő óta megbutultnak lenni..... Hétfő óta nem enni, ez új. De vicces. Mert változatos.

Szóval hogy a picsába tartsam meg magam azon a határon, ahol még nem vagyok szerelmes és nem érdekel semmi és ahol, ha lehetőség van, cselekedni?

De érdekes szituáció. Érdekes és vicces, mert új. Mert változatos.

Ühüm!

Köszönöm, megvagyok.
Kurvajól megvagyok.
Igaz néha úgy érzem magam mint egy ázott veréb, de néha még tartom a hátam. :-D
Ja, és köszi a mai beszélgetést. Jól érezem magam. Szimpatikus vagy. :-D Most érezhettem milyen az, ha gyorsan telik az idő. :-) :-D

Büszkeség nélkül

Nehéz lesz megfogalmazni, de értetek megpróbálom. :-)

Tessék, itt az igazság: gyámoltalannak érzem magam.

Félek.

Nesze. Kimondtam.

Hagy ne ecseteljem el mennyire vágyom erre. Szépen. Nem vagyok elég érett? Nem hiszem, három nap ismeretség ennek eldöntésére elég. Én sem így ismerem magam. Nem vagyok éretlen, csak tapasztalatlan, félős és olyan ember, aki arra vágyik, hogy szeressék. Hogy szárnyaik alá vegyenek, hogy valaki vigyázzon rám.

Elvetve minden büszkeségemet, kimondom: igen, én ha lehetne, szeretném. Igen, nekem szükségem van rá, hogy pátyolgassanak. Igen, szeretném, ha szeretnének. Eldobva büszkeségem, kijelentem, hogy nem vagyok erős. Amit tudnak akik tudnak, de én nem szeretem hangoztatni. Vágyom a szeretetre.

De félek.

Félek, hogy átvernek, félek magamtól, görcsös vagyok. Úgy érzem ezt nevelték belém. Hogy kis csitri vagy, semmit nem tudsz, gyerek vagy. És így is viselkedtem.

De nem lehet mindig ugyanazt csinálom. Nem mondhatom és játszhatom örökké, minden felelősség nélkül, hogy gyerek vagyok.

Claudi, köszönöm a kedves szavakat. Jól estek. :-)

Köszönöm, hogy úgy érezhettem végre segíthetek embereken. Szinte ketté kellett szakadnom ma két fontosabb osztálytársam között. :-) Gyógyulgassatok, kiscsibék. :-)