2011. március 17., csütörtök

én hiszek benne...

Azthiszem ezt most felindulásból írom, mert nem tudom annak elmondani akinek szeretném.

Még én félek? Én félek attól, hogy szeressek? Amikor nem engem csaltak meg és használtak ki! Én vagyok a félős? Én nem tudom mit csináljak?
Én döntöttem, drágám. És én itt vagyok, amíg meg nem jön a bizalmad újra. Elhiszed, hogy most már nem félek? Amennyire én hiszek ebben, kérlek legalább annyira higgy benne Te is. Hogy nem mindenki mocsok. Nem nehéz így hozzáállni. Látod, engem is ért már rossz dolog, nem nagy, de sok, sok kicsi pedig sokra megy.
Nem nehéz.
De, ha idő kell, én elhiszem és megértem. Attól, hogy idősebb vagy nálam, Neked is lehetnek problémáid.
De én itt vagyok, és ha úgy gondolod, hogy minden rendben, itt leszek.
Csak hívj, ha kellek! Csak szólj, csak suttogj, meghallom, de csak annak tudok segíteni aki hagyja.
De sajnos úgy érzem Te most nem hagyod.
De én itt leszek, ha kellek. Csak írj. Csak hívj. Csak szólj.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése