Nehéz lesz megfogalmazni, de értetek megpróbálom. :-)
Tessék, itt az igazság: gyámoltalannak érzem magam.
Félek.
Nesze. Kimondtam.
Hagy ne ecseteljem el mennyire vágyom erre. Szépen. Nem vagyok elég érett? Nem hiszem, három nap ismeretség ennek eldöntésére elég. Én sem így ismerem magam. Nem vagyok éretlen, csak tapasztalatlan, félős és olyan ember, aki arra vágyik, hogy szeressék. Hogy szárnyaik alá vegyenek, hogy valaki vigyázzon rám.
Elvetve minden büszkeségemet, kimondom: igen, én ha lehetne, szeretném. Igen, nekem szükségem van rá, hogy pátyolgassanak. Igen, szeretném, ha szeretnének. Eldobva büszkeségem, kijelentem, hogy nem vagyok erős. Amit tudnak akik tudnak, de én nem szeretem hangoztatni. Vágyom a szeretetre.
De félek.
Félek, hogy átvernek, félek magamtól, görcsös vagyok. Úgy érzem ezt nevelték belém. Hogy kis csitri vagy, semmit nem tudsz, gyerek vagy. És így is viselkedtem.
De nem lehet mindig ugyanazt csinálom. Nem mondhatom és játszhatom örökké, minden felelősség nélkül, hogy gyerek vagyok.
Claudi, köszönöm a kedves szavakat. Jól estek. :-)
Köszönöm, hogy úgy érezhettem végre segíthetek embereken. Szinte ketté kellett szakadnom ma két fontosabb osztálytársam között. :-) Gyógyulgassatok, kiscsibék. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése