2011. március 9., szerda

A helyzet változatlan.

Akármennyire fáj minden, és fogalmam nincs mitől, csak ennyit mondok: nagyon szeretnék elmondani Neked mindent, mindent. De kíváncsi lennél rám? Nagyon szeretnélek meghallgatni, és enyhíteni a magányodon, de elhiheted: nem vagyok egy kis lotyó. Soha nem is leszek. Még a Te kedvedért sem.
De nagyon-nagyon-nagyon szívesen segítenék.
Szóval szerinted is fiatal vagyok.
Állandóan ezt kapom mindenkitől. Azthiszem ezt talán legerősebben a nagyszüleimtől kaptam: gyerek vagy, nem értesz semmihez, mindent elrontasz.
De én most őszintén elmondom mi most ez egyetlen vágyam a magányban:
szeretni. és szeretve lenni.

1 megjegyzés:

  1. Nos ez az egész gyerek vagy meg túl fiatal, ez az egész egy nagy marhaság! Mindég is azt vallottam, hogy mindenkinek az életkorának és fejlettségi szintjének megfelelően kell mindent elmondani! A tini szerelemnek is megvannak maga szépségei és persze a nehézségei is. Engem csak az tud feldühíteni, hogy a kedves szülők és nagyszülők is voltak tinik és persze hogy ők sem viselkedtek másként mint a mostani tinik, csak ezt szeretik elfelejteni, vagy titkolják, hogy ők milyenek is voltak. Most meg prédikációt tartanak, hogy hogyan kell viselkedni!

    VálaszTörlés