Azt a theránba baszott lekvárral borított csokis kekszes mindenit neki!
Péntek reggel óta végre itthon! Úgy érzem jobb, ha nagyon nem mesélek... Különben is a szombat estéről minden megvan, csak időrendbe vagyok képtelen rendezni a dolgokat. Szédülök most egy kicsit. De megvolt minden, ami szórakoztató. Csak tudnánk, hogy Claudival hova hívtak minket? Pomázra? Vagy a Faházba? Valószínűbb. Ja! Nem én beszéltem telefonon, ne tessék csúnyán nézni senkinek! Péntek este beütött a lelkizés. Úristen! Péntek este volt az? Régen volt már.... Az egész hétvége egy nagy röhögésgubanc, fogalmam nincs hogy gubózhatnám ki.
Jaj, és ma délután taxiba zsúfolódva, Szentendrénél kiszállva Clauval... Békásmegyerig HÉV-pótló busszal, úgy hogy még életünkben nem jártunk ott. De nem tévedtünk el, utána mentünk hármat Aquincumig, bementünk a Faházba egy kávéra.. De őszintén: nekem nem sokat segített, de azért jólesett.
Szombat este pedig persze hogy én anyáskodtam.. :-)
Nagyon félek, hogy jövőhét szombaton, próbán zavarnék. Az a bajom, hogy mindenhez és mindenkihez első pillantásra ragaszkodom. Basszus! Valaki ragaszkodik egyáltalán hozzám? Franc tudja...
Igen, és.. Bebaszott fej: *__-
Eddig nem gondoltam,hogy Pomáznak bármi köze is lehet a glam metalhoz,de azért kellemes meglepetés volt. :D
VálaszTörlésAmúgy nagyonjó a blog,csak így tovább! ;)