Miért is írok?

Már megintcsak nem bírom elképzelni miért is ülök ide írni. Annyiról mindenesetre van fogalmam, hogy lehúztam egy AC/DC albumot. Nagyon bejön a Thunderstruck! OO Pillanatnyilag arra várok, hogy Bence feljöjjön msn-re, hogy megmondjam neki, hogy holnap nem tudunk találkozni. Hétvégén viszont igen! Igen.
Ballagás lesz. Vagy kemény nyolc óráig nem engednek minket haza, ami -ha közelebbről, távolabbról megszemléljük- mégiscsak kínzás. Díszitenünk kell. Megvárni míg lecammogják a menetet a végzősök. Végül leszedni mindent-naná! és eltakarítani.

Ma belelkesülten és boldogan indultam iskolába. (írás közben mingyárt elalszom..) Homlokomon egy peace-jeles kendő. Néhányan megkérdezték mi az a fejemen. Mondtam, tessék, itt van, meg lehet ám nézni! :) Ezt sem fogadta -az osztály- különösebb megrökönyödéssel, vagy megbámulással. Persze lehet, hogy csak azért, mert nem láttam. Sajnos eltört a szemüvegem, de így legalább megmaradt a fejkendő rajtam. :) Viszont buszon többen is megnéztek maguknak. Az öregebbek is naná! :)

Úgy látom a helyzet kezd nem túl rózsássá válni: már roskadozik a szemhélyam-a saját súlyától....

Viszlát, mindenkinek sok boldog percet! ;)

Gyönyörű, magyar szókincsünk

Mivel senki nem szólt hozzá előző (véleményem szerint eléggé vitatott témát irogattam ahhoz, hogy hozzászóljanak) bejegyzésemhez, írok. Írok, mert már nem tudok várni. Arról nem is beszélve, mennyire szeretném látni már ezt a bejegyzést a megújult blogon. ;)

Egy-két napja egy dolog körül forognak a gondolataim. Ez a dolog pedig a beszéd. A ma használt nyelv kicsinyes; mikor beszélek azt vagyok kénytelen észrevenni, hogy bűzlik a mocsoktól az, amit kiejtek a számon. Nem mintha káromkodnék-azok egyeseknél már kötőszóvá váltak. Persze, hogy szoktam, ugyanúgy én is, mint a többi ember-tehetetlenségemben. Tegnap megfogalmazódott bennem: tudatosan, szépen, szavaimat megválogatva baszélek-illetve írok. A döntés már minap este testet öltött, így a rövid, esetlen megszólalásokat odébböködöm. Szépen lassan pedig magam mögött hagyom. Lehet verseket is fogok olvasni. Jól esne, ha az emberiség példát venne erről; szeretek példát mutatni, meglehetősen.
Nem szeretném úgy kifejezni a gondolataimat, ahogy a mai gyereksereg teszi-satnyán, esetlenül, mint egy maszületett őzgida. Tisztelet persze a ritka kivételnek. A szóismétléseket is igyekszem legyőzni, minden mondatomat megízlelem magamban, mielőtt azok meglátnák a napvilágot.
Műveltnek szeretnék tűnni, még ha nem is vagyok az. Szerintem ez azért valóban egy lépés a műveltség felé.

Jut is eszembe: 1.beteg lettem. Leghamarabb csütörtök mehetek iskolába. Nátha, egy magasabb hőfokon-szó szerint. :) C'est la vie. 2. Itthonmaradásom lehetővé teszi, hogy rengeteg-sok zenét hallgassak. Nagyon örülök ennek, ez feledteti velem a szörnyű beszédet, amivel ma kommunikálunk. Aerosmith főleg ilyen zenekar. :) Ajánlom mindenkinek. Egyszerűen: a zene költészete. Naná, mellé jönnek az én kis kedveskéim, mint: Mötley Crüe, Cinderella, Skid Row, Europe, Guns 'N Roses (is) (Oo). Becsúszik a Nine Inch Nails, mint industrial műfaj-ami furcsán távol áll a glamtól. Mégis. Ilyen vagyok. :D

Mindenkinek sok szép percet kívánok. Ha bármi bajotok akad-mindig itt vagyok, szívesen segítek! ;)

Reménysugár.....

Nincs kedvem írni ebben a szent pillanatban. De azért mégis előkapom a billentyűzetet; megihletett valami. Nem is inkább megihletett: kénytelen vagyok idézetet bemásolni...

"Harc nélkül elvesztett csata a fiatalon feladott élet."

Ez emlékeztessen arra, hogy van célom. Igenis hiszek benne, hogy mindenkinek a végső célja, hogy boldoggá tegye embertársait. Hiszek ebben és hiszem azt, hogy mindenki jó. Senki, semmi nem születik hiába. Ha nem érzed szépnek az életed fel fog bukkanni egy lehetőség. Az ember maga irányítja a sorsát, de az mégis meg van írva. A Természet segít bennünket-ha elég erősen hiszünk. Ha mégsem érjük el a célunkat akkor olyan ember nő föl mellettünk, akire mindig irigykedünk. De egyszer mindenkinek az életét széppé teszi valaki, valami. Higgyétek el.

Kivételek vannak? Nemtudom, ezt döntsétek el ti.

Tényleg szép az élet! :)

Hm.. Őszinte leszek és gyors. Tegnapi nap boldogság szempontjából kipipálva. Reggel, délben, délután és este is. ;) Felfedeztem milyen könnyű és jó mások örömének és sikereinek örülni. :)

Ma pedig egy újabb dologra derült fény. Lehet, hogy valakit hiába szeretek hagynom kell? Hagyjam? Nem érdemes vele törődni? Jelenleg kettő ilyen ember vesz körül, mindkettőt nagyon-nagyon szeretem, és miattuk fáj a fejem. Őket szeretném boldognak látni! Akármilyen áron.

Tegnap beszéltem valakivel, hogy engem mindig megtalálnak azok, akik önbizalomhiányosak, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy akiknek segíteni szeretnék. Annyira szívesen tenném, csak nem tudom áttörni azt a falat, ami körülveszi őket.

Kérlek titeket, ne emeljetek falat magatok köré! Ha másért nem, valahol van egy gyenge pontja, hiába figyelitek annyira. Vagy azért, mert elég kitartó vagyok, ahhoz, hogy megmásszam, netán kikerüljem.

POISON

...WHOOOOHW!

Fél hatra megyek a fodrászhoz!
Néhány óra és....

..ÚJ HAJ!

Csak pozitívan! +++

Gyerekek, ma olyan történt velem, amire:
1. Nem számítottam
2. Nem történt még meg velem
3.Még szerencse, hogy igent mondtam
Szóval valaki elhívott sétálni. Ezt a valakit történetesen nem ismertem. Nem is láttam még. Sőt mi több az illető egyén egy fiú... Még csak nem is járunk egy suliba. Nagyot néztem az ajánlatra, nagy nehezen egyeztetünk, hogy hova is megyünk: Városliget. Nos, én nagyon jól éreztem magam, remélem ez kölcsönös. Miután hazaértem, megállapítottam: feltörte a lábam a bakancs, egy réteg bűrkét eltávolítva és hogy nagyon fáradt vagyok. Beszéltem egy jót Wikivel msn-en, webkameráztunk is. :D Ahhoz képest amilyen a tegnapi napom volt, ma nagyon jól éreztem magam, és bizakodóan tekintek a jövőbe. :) És próbálok mindenkinek segíteni. :)

Mindenkinek szép napot kívánok!

Negatívitás..+++

Olyan lehangoltnak érzem magam. Nem kéne így lennie. A gitár ma egész jól ment, bár elég nehéz feladatot kaptam. :) Teljesen hulla vagyok, apámmal szeretnék valahova elmenni holnap. Valami érdekes dologra. Annyira hiányzik valaki közelsége, aki megért és elfogad. Nem tudom, ti hogy vagytok vele? "Szükséges" nektek ilyen ember?
Ahhoz képest milyen jól esik zenét hallgatni elgondolkodom azon: milyen jó lenne jobb emberré válni, odafigyelőbbnek, aki tudja mit szeretne a másik. Olvasni szeretnék a szemekben, és tudni a bajokra a gyógyírt. Nem akarok önző lenni.
Mondtam már délután is, hogy tavaly láttak volna! Akkor voltam igazán pesszimista. Viszont, miközben írok, jobb. A zene és az írás egyszerre segít.

Najó.. ennyi pesszimizmus tellett tőlem.

JÓ

AKAROK

LENNI

!!!

Csak nyisd ki a szemed, és lásd: az élet szép!

Nagyon szép dal...
Hozzáfűznék még egy durvábbat: Hallgassátok meg a Mötleytól a Louder Than Hell-t. Érdemes!

WORM WORLD

Hát ha nem is erre vonatkozott az előérzetem, akkor is történt valami velem, amire nem számítottam.
Kezdjük azzal, hogy Claudi nem jött el velem gitárra... :( Vele sokkal-sokkal jobb. Együtt mehetünk haza, és én az mindig élvezem. :D Most egyedül kellett távoznom. És az órán! Oo Kiment minden ábécés hang a fejemből! Oo Már azt sem tudtam melyik ujjam hol van, melyik érintő melyik hang... :S Teljesen belezavarodtam az egészbe. Beszélni sem tudtam, elmondani, hogy mire gondolok. Nem az én napom volt a tegnapi...
Köszönhető ez annak a kurva kis dolgozatocskának is, amit az egyik osztálytársam miatt kellett szivatásból megírni mindenkinek. Orseolo Pétertől Mátyás királyig minden királyt be kellett magolni, évszámmal. A dolgozatot megírtuk, nekem egyes lett, nem ez zavar, tanulhattam volna. De az! .... Hogy az a rotathadék szemétláda puhapöcsű egyed még puskázott is! Egész órán remegtem a dühtől! Ilyen még sosem fordult elő velem. Azt bánom, hogy annyira féltem felképelni. Szünetben, esküszöm, ha lett volna merszem MEGVEREM! Úgy hogy lerepül a feje, csessze meg!

Hogy lehet valaki ennyire undorító féreg?!

Bármit vág hozzá az ember, lepereg róla. És azzal kérkedik, hogy neki hajj mennyi pénze van! Ha ilyet meghallok, akkor eléállok és a képébe röhögök: Megdolgoztál érte kicsike? Az anyád pénze bazdmeg! A másik munkájával dicsekedsz?! Ember vagy te?!
Ezt a fejéhez fogom vágni. Jó lenne már, megverni kicsit! Úgy laposra. Legközeleb ráülök! Azt bánom, hogy bátorságom nincs hozzá, hogy megüssem. De jó lenne, ha már kicsikét megérezné az osztály utálatát (attól, akitől a legkevésbé számítana rá). És mekkora egy kibaszott undorító féreg!

Intuició? S.S

Nem tudok ellenállni a gondolatnak, hogy cselekedjek, hiszen csak pár billentyűt kell lenyomnom!

Valami van a levegőben. Nem érzitek? Lehet, hogy csak rám vár valami? Volt már ilyen. Majd' egy évvel ezelőtt. Akkor azt hiszem 180°-ott vett az életem, de most nem erről akarok beszélni.
Nem kellett volna kikotyognom? Látjátok, nem bírok magammal. Valamiért a délután szétvetődtem a boldogságtól. Egyedül sétáltam végig az utcán, boldogságot árasztottam magamból, ha szembejött volna velem egy ismerős, biztos elmosolyodtam volna. :D Úgy látszik akkor vagyok a legkirobbanóbb formámban, ha egyedül járkálok az utcán. Fura egy érzés, de jó.

A lényeg, hogy valami szokatlan előérzet kerített hatalmába.....

Azok a gyönyörű ellentétek!

Nem is igazán tudom miért ültem le ide most gépelni. Talán azért, hogy egy lélegzetvételnyi idő múlva kezdjem a házimunkát? Igen, nekem hatalmas erő szügséges a házimunkához. Néha azt kívánom, bár lenne egy icipici luk ebben a lakásban, ami CSAK és KIZÁRÓLAG az enyém lenne, amit úgy poszterezek és szemetelek szét ahogy lehet, ahogy tetszik. Ehelyett mim van? Egy hatalmas, fényes szobám. Persze rengeteg gyerek áhítozik olyan lakóhelyért, amilyen nekem van, olyan szép ágyért. Az embernek sohasem jó, az ami neki van. Fura egy természetünk van. Talán a túlélést szolgálja? Szerintem igen. Hogy mindig és mindig egyre jobbak legyünk, egyre jobb legyen nekünk. Furcsa egy dolog az ember agya, elég ellentétes, ha jobban belegondolunk. Nem így gyönyörű a világ? :D

Leave a Scar...

Tudjátok volt az a fasza osztálykirándulás... Nem élveztem. Sőt az őrületbe kergetett a második nap. Annyira éreztem, hogy másutt van a helyem, hogy leírni sem tudom. Az egyedüllét minden finom cseppjét, mérgét kiélveztem. Persze a hétvégén is....

Nem akarom leírni, de a családom tragikus. Egyik a másik hátamögött papol nekem, a szemébe nem meri mondani! A másiknak, -ami nekem nagyon fáj- annak meg akkora büszkesége van, hogy nem hagyja hogy szeressék! Elegem van! (Meg is lett a böjtje /ha má' húsvét van/, depresszív, beteg zenét hallgatok, The High End Of Low címen, Marilyn Manson kreálmányaként.) Azthiszem (ha mérföldkövekkel is jobb a helyzetem, mint Nikki Sixxnek régen) megvan, hogy kik az IGAZi szüleim, kik azok, akik mindig megértenek. Jó, hogy van anyukám. Mindent megtesz értem, és én nagyon igyekszem megfelelni neki, nagyon szeretem. A zene. Remélem soha nem válnak el az útjaink. Nem mintha anyummal nem szeretnék többet találkozni. De mintha a zene a leendő családom lenne. Nem akarok elválni tőle soha, vagy nem érezni a ritmusát.

Már nem hiányzik semmi, csak a barátaim. :)