2010. február 27., szombat

Pici szabályátírás...

^Látod még a cím is 26-át mutat, pedig ma szombat reggel van. :D

Kinnt észveszejtően fúj a szél, és hét óta tizenkilenc perchez méltó sötétség honol. Itt bent az én lelkemben szerencsémre már úrja nyugalom van. Megtaláltam azt a zenét, amire a szervezetem vágyott. Most nem glam metal, nem is nyolcvanas évek. De még csak nem is Nirvana vagy Depresszió. Nem. És a kedvenc gitárosi posztról is letaszították Mick Mars-ot. Épp hogy csak picit, de letaszították. Örök kedvenc a Mötley marad, de ez valami más. Olyan mint a komolyzene. Még annál is csodásabb. Hiszen ami közelebb áll a szívemhez ez: a rock. Ezmeg? Instrummentális rock. És ez valami olyan műfaj, amiről életemben nem hallottam. Csak bámulok: what the bloody? What the fuck? És ez az emberke, aki Micket is letaszította a trónról úgy gitározik, hogy azt leírni nem lehet. Steve Vai És ez: élőben még jobb mint cd-n!

Amúgy a mai nappal nem tudom mi lesz, Zsó átjön-e. De én megyek a Burger Kinghez a központba egykor Fellnerrel találkozni. Lesz ami lesz. És valahogy össze is pakolok még ma.. Hiszen jön apum, holnap a nagyszüleim. Jut eszembe borzalmasat álmodtam a KISS-koncertről. Először odajutottam, de nem voltam kifestve. Ez a legkisebb gond volt.. Ott voltam, de csak ilyen hülye show-ra emlékszem, aztán mikor elkezdtek zenélni akkor hirtelen kikerültem onnét, és egy tv képernyőjét bámultam. Már csak azt láttam, amit a kamera rögzített. Ráadásul nagyon-nagyon kevesen voltak. Aztán mire odaértem, vissza a helyszínre, már átcsapott az egész valami táncba, ahová /a színpadra/ többször is felkerültem, de alig tudtam követni a koreográfiát. Attól függetlenül élveztem a táncot. De a tagok már ott sem voltak, csak később egy metróban /xD/ Paul. Megkérdezte, hogy tudom-e a mostani bandatogok nevét. Én erre felsoroltam. Azt mondta, hogy nagyon aranyos. Ezután anya ébresztett fel hajnalban. De hála jó ég még visszaaludtam. :)

2010. február 26., péntek

Ülje le mellém...


...valamit mondok....
Aki igazán ismer, az nem fogja elhinni, miket hallgatok mostanában. Nirvana(!), Depresszió (!) és persze Tankcsapda. Nagyon élveztem gitárt, Dia végig azzal basztatott, hogy "megfertőzöm a rózsaszínnel, fúj!" "Hülye glames!" "Fuj!", hogy a legjobbakat említsem. xD Rendben. Erre egy nagyon ütöttem a lábára, úgyhogy megtanulhatja mindenki, hogy a glamet NEMPISZKÁLJUK! >.< :D Órák után /még gitár előtt/ volt valami csoportépítés. Nagyon tetszett, annyit megért, hogy megemlítsem ötletes játékok voltak, és nagyon gyorsan megoldottunk minden feladatot. Látszik még a mai napig Fellner /a volt ofőnk/ hatása. :D Jut eszembe Fellner. Lehet, hogy holnap találkozunk vele, de sajnos még semmit nem tudok. Never mind. Majd összejön! ;) Persze a napom fergetegesen telt el. Tibike meg majd nem ússza meg! :D /én pedig a fogyókúrát xD/


Hy!

2010. február 24., szerda

Nem akarok elszakadni..!

Csak szimplán fáradt vagyok. Úgy döntöttem Zsóval együtt elkezdem a 90 naposat. Holnapután, első, fehérjenap. Nem ragozok semmit a diétáról, aki nem tudja mi ez, nézzen utána, kismilliárd helyen fent van. Szóval fáradt vagyok, folytassuk itt. Bicajozni voltam. Mennyire örülnék, ha naponta bicajoznánk Zsóval egy jót! Sötét volt már mire elindultam. Az agyam eltompulva. Azt se tudom mit beszélek, csak leírom a fejemben cikázó gondolatokat. Persze mostanság a legtöbbször csak egyvalakin cikázik a gondolatom. Tudjátok, az a 11.-es fiú. Miért? Sejtelme sem lehet, mikor minden nap elmegyek mellette, hogy tetszik nekem. Azért mindig a pofijába bámulok, amikor csak tehetem. A leghülyébb ötletek jutnak eszembe, hogy felhívjam magamra a figyelmet... Amit lehet, amit tudok, merek, azt megvalósítom. Ő is nagy résszel benne van, hogy kiálljam azt a kurva kis diétát.
AKI TUDJA, HOGY SZERETEM, AZOKNAK KÜLDÖK MOST SOK PUSZIT, ÉS ÖLELÉST. Szeretethiányban szenvedek....
"Teszem, amit tudok, kérem aki dönt! Nem akarok elszakadni!"

2010. február 23., kedd

Drágáim ^^


Ma nagyon jó napom volt, attól a két egyszerű dologtól, hogy megjött Dia, és láttam valakit. :D /Aki lehet, hogy visszanézett? xD/ A napnak az árnyéka: tanulás... Azt is megtudtam, hogy Zsó feljön hozzám szombaton! :D Az idő egész nap nagyon szép volt, egy szál tornacsukában mehettem végre -nem tudom hány hét után először- suliba. :D Ma igyekszem korán lefeküdni, holnap három dolgozatot is írok. Szóval ez a nap olyan kis szép volt, kicsit átlagos. De mégis jókedvű.
Jókedvet biztosítandó képek tömkelege... ;D








2010. február 22., hétfő

Valaki?

Jóestét mindenkinek. Már megint téma nélkül, üres fejjel ülök itt, mint mostanában annyiszor. Tudjátok mihez van most a legkevesebb kedvem? A tanuláshoz. Mert az nem elég, ha az órákon szeretsz/szeretnél figyelni. Még akarnak tőlünk! Készülj dolgozatra, felelésre, a tanár hülyeségeire! Miért nem elég az minden tanárnak, és a sok jónémbernek ha én csak szimplán odafigyelek és szeretek odafigyelni? Miért kell ebből dolgozatot is írni? Miért kell rögtön a kamaszsereg kedvét elvenni a tanulástól? Első lépés a sok hülyeség felé, na és hogy fogadd el így, mert nem tudsz rajta változtatni. Miért nem tanulunk olyan dolgokat ami valóban szükséges az élethez? A matematikát ebből a szempontból jónak tartom. Legalább meg tudom nézni hányadik oldalon tartok egy könyvben. Miért nem akar senki sem tanulni művészeteket? És miért van az hogy a nyalizás jó pár tanárnál bejön? Most én nem fogom egy másik ember popóját fényesre nyaldosni csak azért hogy elérjek valamit. Hanem fogom magam, és küzdök érte. És ezek a pofátlan diákok nem szégyenlik magukat, gátlástalanul úgy teszenk mintha.. És nem jönnek rá, hogy az emberi nemnek egyenes megszégyenítői. Eszükben sincs, hogy magukat is becsapják; azt hiszik vicces, ahogy ártatlannak tekintik őket, nem szégyenlik magukat, nem érzik gáznak magukat. Nem szánalmas? Undorító, fényesnyelvű nyálgépek...
Jaj, végre kiadhattam magamból. Átölelne valaki? Jobbhiján egy képben gyönyörködök.


Jóhangulatom bizonyítéka: Mi megrendítőbb mint a gitár, ahogy kiemelkedvén, már nem hangszerként, hanem valódi angyalként zengi szavait?

2010. február 21., vasárnap

Nincs Fék, Nincs Félelem...


A hétvégém elrepült. Pénteken becsúszott egy kis betegség, így nem sűrűn tudtam elmenni suliba.. Nem tudom miről írjak, pedig nagyon szeretnék.. Talán a legaktuálisabbról. Mit is csinálnék vasárnap 21:38-kor, mint Tankcsapda koncertet hallgatok? Na hát igen, várható... Cseresznye szerintem marha jó gitáros. Legalábbis nekem nagyon bejön ahogy kezeli azt a hat húrt. :D Ja és mostanában átlagos jóhangulatnak örvendek, változatlanul készen állok valamire. Valamire, ami végre meglendíti az életemet. Enikőnek lehet, hogy igaza van. Ha attól félek, amit szeretnék, akkor hogy áhítozhatok utána. Csak ennyi: nincs félelem...
A 90 naposat meg nemsokára elkezdem.. Idegesít a nagy pofám, és a teniszpálya méretű hátam.. xD

2010. február 19., péntek

GPortal...

Szeretném, hogy aki csak tudja, az nézze meg az oldalunkat Gabival. Nem sok időnk van szerkeszteni, de most, hogy betegen itthon csücsülök más elfoglaltságom nincs. Szóval ha lehet, véleményeket kérnék! ;)
NAGYON KÖSZÖNJÜK!

2010. február 17., szerda

JUMP!

EGYÜNK, IGYUNK, HOZZUK VISSZA A JÓKEDVET ÉS AZ UGRÁLÁST A VILÁGBA! NESZE! ÉREZZÉTEK JÓL MAGATOKAT! :D



A napom is valahogy hasonlóan telt el, mint e szám. ;D

2010. február 15., hétfő

A WONDERFUL DAY! :D

Muszáj vagyok egy új bejegyzést írni, mert már szerintem is kezd annak a veszélye nőni, hogy meglátják előző bejegyzésemet azok, akiknek nem kéne. Bár nincs rajta mit tagadni, azért mégis.... Kicsit ciki. A mai nap FELEMELŐ volt! Ilyen napot szeretnék mindig! Én ilyen vagyok! Diával végigugráltuk a fél aulát, és emeletet, míg ment a Kisstől I Was Made For Lovin' You. Nem zavartattam magam, de szerintem az osztálytársaim kicsit meglepődtek, mikor elkezdtem ugrabugrálni. Hát mondom: végre van egy őrült, aki mellet nem szégyenítek meg senkit, és lehetek önmagam. Ezúton szeretném NAGYON-NAGYON megköszönni!
És azoknak is köszönöm akik csodásan művelték a glam stílust, hisz ez vagyok én! :D TEHÁT: MÖTLEY CRÜE, KISS! Örök köszönet nektek is! :D

2010. február 13., szombat

3 napos jelentÉS T. :D


Képzelje el mindenki. Nyitottam egy MySpace oldalt. Az ötlet onnan jött, hogy most már én is akarok üzenetet írni Nikkinek, hátha visszaválaszol. Megmondani neki mennyire tisztelem, et cetra, Mick Mars a példaképem, et cetra... Ebből az egészből az lett, hogy nyelvet tanulok, ugyanis angolul írok. Máris megismertem egy 13 éves ohioi lányt. Fordítom azokat amiket nem tudok, de a lényeget nagyon jól kihúzom a dologból. Büszke lehetek magamra. Most először, és nyíltan kimondom. Senki nem dicsért meg érte, anyum sem lepődött meg, pedig olyan jól esett volna. De nem baj. Mint mondtam, minden lelkiismeretfurdalás nélkül vállalom: büszke vagyok magamra.


A pénteki gitár óra jól sült el ahhoz képest, hogy Dia sajnos nem volt... Norbinak kölcsön kellett adnom a gitárom, így előttem "lement" háromig, én négyig voltam bennt.

Az operaház fantomja (csütörtökön) nagyon tetszett, szép volt és elgondolkodtató, Sasvári Sándortól pedig szeretnék autogrammot kérni. Többek között hangjáért, aminek köszönhetően rengetegszer elsírtam magam, és persze színészként sem utolsó.

Most pedig örömteliek a perceim, alkottam egy elfogadtató rajzot Nikki Sixxről, és ami a legfőbb -vagy nem?- hogy megtaláltam! :D Diának van Á. Nekem van T. Most már lehet a folyósón mászkálni, és hülyülni.. xD És a srác tényleg bejön(*.O), nagyon szép!! *.*

Örömteli pillanatok. Mostanában nagyon szeretek Depeche Mode-ot és Nine Inch Nails-t hallgatni. Persze reggel, mellettük ott virított a Mötley is. :D

2010. február 11., csütörtök

ENNYI!

Úgy döntöttem bátrabb leszek. Ennyi. Tudom, hogy a sors segíteni fog. Készpont, ahogy Dia mondaná. :)

2010. február 9., kedd

AMINEK NEM LEHET CÍMET ADNI: MUZSIKA



Azthiszem a legfontosabb dolgot hagyom ki mindíg a bejegyzéseimből. A hálát. A végtelenséget. Az űrt, a teljességet. Az egységet. Ez az én életem, ez az ÉN Személyes Történetem. Kifejezni nem tudnám ezt az érzést, csak közelíteni lehet hozzá. Vagy ha meghallgatod. Úgy érzem azok közé a kivételes emberek közé tartozom, akik nem csak megértik és szeretik, hanem akik bele is tudják élni, érezni magukat ebbe. Ez jelenti nekem a mindenséget, az életet, kenyér és víz helyett ebből élek. Lehet, hogy az elképzelhető legsablonosabb dolgokat mondom el, de mint már említettem nem tudom magam jól kifejezni. Ők segítenek:


"A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul."

"Tudod te, mi a zene? Isten parányi emlékeztetője az embernek, hogy nem az ember az egyetlen csoda ebben az univerzumban. A zene harmonikus kapcsolat minden élőlény között, még a csillagok között is."

"A zene olyan, mint a tenger: mi a parton állunk, ellátunk messze, messze, és gyönyörködünk a hullámok játékában, de a túlsó partot nem láthatjuk meg soha."

"A zene ereje képes a vadállat megszelídítésére. Képes meglágyítani a sziklákat és meghajlítani a göcsörtös, vén tölgyet."

"Ha van valami, ami állandó ebben a világban, az a zene ereje."

"Számtalan ember hal meg úgy, hogy lelkükben némán szól a zene, mert egyfolytában az életre készülődnek, és mire ráéreznének a saját dallamaikra, kifutnak az időből."

"A zene szült engem s a nemzedékem.
A zene az utolsó menedékem.
Tudom, hogy egyszer a zene öl meg.
Zenével adjanak vissza a földnek!"


"A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik."

"A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet."

"Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be."

Gitár. Dob. Édes énekhang. Nekem TI vagytok a zene. És örökké köszönöm az embereknek, a hangszereknek, akik helyettem is kifejeznek engem.

2010. február 8., hétfő

ELŐRE, MAGYAR, HÍV AMERIKA!!!!

MOST PEDIG KÖZÖLNI KÍVÁNNÁM A KEDVES KÖZÖNSÉGNEK, HOGY ELEGEM VAN A TÉTLENSÉGBŐL, OKÉ SZERETEM MANSONT, DE SZÁMOMRA AZ EGY HELYBEN JÁRKÁLÁST, MI TÖBB FUTÁST JELKÉPEZI.... AMITŐL AZ EMBER NEM HALAD....
ÚJRA ELŐHOZOM MAGAMBÓL A POZITÍV ÉNEMET, AZT, HOGY ÉN EGYENLŐ VAGYOK A ROCK 'N' ROLL-LAL, ÉS PÖRGÖK! SZÜKSÉGEM VAN ENERGIÁRA, KÉRLEK SEGÍTS NIKKI! NIKKI ÉS A MÖTLEY CRÜE! KÉRLEK TITEKET, RÁ FOGOK SZOLGÁLNI A SEGÍTSÉGRE.. MINDEN GLAM ATTYAI! :) MEGHÁLÁLOM.. NAGYON.. THIS IS MY STORRY......

I WANNA DISAPPEAR...

Hogy őszintén bevaljam semmi, de semmi kedvem nincs írni. Most épp az élethez sem nagyon érzem magam erősnek.... De a napom jól telt el. :) Alig várom, hogy találkozzak apával, ő mindig feldob... Olyan, mint én.. xD Mindenki utálja, közben nem is akar rosszat... De nem ez az én Személyes Történetem... Erről még később...

Just.. Now.. I WANNA DISAPPEAR! Ez a Marilyn Manson-szám most tökéletesen kifejezi a hangulatom.. Mindenki halgassa meg a számot! ;) Most valamiért ez is megy.. Örömére, hogy újra odavagyok érte, mint előadó:

2010. február 7., vasárnap

PIAAAA

Nem akarok a buliról részletesen beszélni, azt megtettük rögtön másnap, és még jó sokáig emlegetni fogjuk. xD Én csak most, délután érzem igazán a hatását, fáj a fejem, szédülök. Akkor és ott marhajó volt, Enikő hááát... Nem becsiccsentett, berúgott! Nekem kellett kivinnem pisálni! xD Minden baromságot összehordott, amit csak el lehet képzelni! :D Legközelebb is jöhetne ilyen, nekem a legjobban a vízipipa tetszett, csak eltört a szén. xD Életem első másnapossága.. Hajrá! Nemsoká jön a következő! xD

2010. február 6., szombat

CSAK RAJTUNK MÚLIK!


Igaz, hogy reggel írtam egy szép kis filozofálást amire senki sem válaszolt, de hát a dél felfedezettjét nem lehet leplezetlenül hagyni:

NIKKI SIXX

És az, hogyan adagolta túl magát. Amilyen jó volt a zenekar, olyan mocskos volt az életük. Nikki saját maga mesélt arról hogyan lőtte túl magát... Itt betennék egy idézetet is.. Akkor kezdtem el sírni rajta...

"A következő dolog, amire emlékszem, hogy ing nélkül állok a kórház parkolóházában. Két csaj ült a járdaszegélyen, és sírtak. Odasétáltam hozzájuk, és megkérdeztem, mi a helyzet.Az arcuk elfehéredett. "ÉÉLSZ! ÉLETBEN VAGY!" kiabálta az egyikük."Miről beszélsz? Persze, hogy életben vagyok!"A szemüket törölgették és bámultak, egy szó nem hagyta el a szájukat, csak néztek. Igazi rajongók voltak. "Mondjátok, haza tudnátok vinni?" kérdeztem őket. Izgatottak lettek, majd idegesen beültettek a Mazdájuk első ülésére. Hazafelé úton, a Mazdában, a rádióadók a halálomról adtak hírt. A csajok nagy, könnyes szemekkel néztek rám, remegő hangon: Ígérd meg, Nikki, soha többet nem fogsz drogozni!!?A turnén végig nagyon elkeseredett és magányos voltam. Abban a kocsiban viszont, észrevettem, hogy egy vagyok a legszerencsésebbek közül a világon. Emberek milliói vigyáztak rám, és emberek millióira vigyáztam. "Nem ígérem." mondtam nekik tiszta szívből."

"Aztán bementem a fürdőszobába, vettem egy adag heroint a gyógyszeres szekrényből, belőttem magam, majd felfedeztem, hogy rajongók millióinak összes szeretete sem tudja felülmúlni egy jó belövés érzését."

És hihetetlen módon, nem tanulva a saját hibájából újra túladagolta magát. És megint túlélte. Gondolom ekkor döntötte el, hogy leteszi a heroint. Mivel kiskorában nagyon elhanyagolták nekem érthető a viselkedése, egy közeli ismerőse akkori kommentálásából is azt vettem ki, (és ez szerintem is igaz) hogy szerencsétlen fickó csak szerette volna, ha szeretik. Szerintem akkor nem történt meg volna ez az egész. Én a mai napig fel nem fognám, hogy mennyire szerencsés vagyok, ha a helyében lennék. Hála jó ég, hogy elkezdett naplót írni, és így sikerült neki. Amint mondta: saját elhatározás kell a dolgok véghezviteléhez. Nem más. Csakis TE MAGAD döntheted el merre lépsz.

Úgyhogy hálásan köszönöm ennek az embernek, hogy megtanított erre. Ha valami nem megy, rá gondolok. Mélységesen tisztelem emiatt. Remélem ezt egyszer elmondhatom neki élőben is, saját anyanyelvén. Hogy megtanított küzdeni.

Rossz szándék nélkül...


Vajon érdemes lenne, most friss fejjel, 9 óra tájában filozofálni? Mert lenne egy kérdésem azok felé, akik nem úgy gondolkodnak mint én. Nem, nem is ez a jó kifejezés. Ez a jó: akiknek semmilyen reakciójuk nincs, ha megmutatok egy idézetet, és oké, hogy az msn nagyon korlátozott "beszélgetést" tesz lehetővé, de mégis, ez nem óriási hülyeség??

-hello
-hello
-mizu?
-semmi
-és veled?
-semmi

És készen áll a "beszélgetés". Én nagyon szeretek eltöprengeni dolgokon, még ha néha idegesítő is... De azoknak az embereknek a gondolkodását tényleg nem értem, akik így beszélnek. Oké msn. Lehet élőben máshogy beszélnek? Lehet, hogy élőben kimerítő filozofálásokat tesznek, rengeteget beszélnek, és megmondják a véleményüket? Vagy ott is csak ülnek??? Nekem van egy ilyen ismerősöm. Tegnap este azt mondta, hogy hosszú elmagyarázni, hogy ők hogy gondolkodnak. Vajon ma is megkérdezzem tőle? És még én gondolom magam bonyolultnak? Mikor azt olyan hosszú elmagyarázni? Hogy hogy gondolkodnak? Miben hisznek, mibe nem? És mindenre a válasz: mind1. DE DRÁGÁIM! Az élet rohadtul nem mindegy!!! Most kell odafigyelnünk, és élveznünk, mert ez az egy édesdrága van belőle! Amit ha nem becsülünk meg, öregkorunkban fogunk bánni. Ha szép, jó, tartalmas életünk volt, akkor biztos vagyok benne, hogy jó lesz megöregedni! Pedig milyen sokan félnek tőle! Nem kell a ráncoktól félni, hiába magyarázom. :D Anya! Ugyanolyan együttérző, vidám leszel, és ugyanúgy oda fogsz mindenkire figyelni! Biztos vagyok benne. :)

Szóval jó lenne az olyan emberek gondolkodását megérteni, akik leszarják ezt a csodás, egyetlen Életet. Mert mi, akik a rock 'n' roll felfogása szerint élünk, aszerint gondolkodunk, látszólag olyan, mintha leszarnánk az életet. (De hát gyermekeim, nem most magyarázom micsoda egy lehetőség az Élet!) Megnézték közelebbről a filozófiánkat? Akárki? Azok, akik ténylegesen tesznek az egészre? Nemhiszem.

Attól félek felhúznám a barátnőmet, ha erről kérdezném... Nem szeretnék senkit sem idegesíteni! Tényleg sokat "beszélek", de hát hogy lehetne máshogy kifejezni a gondolatainkat, hogy tartanánk a kapcsolatot, ha nem a beszéddel? Hát nem mi vagyunk ez egyetlen élőlények, akik ténylegesen képesek kimondani mit gondolnak, és körülírni az érzéseinket? :D

Úgyhogy mindenkit buzdítok arra, hogy növelje a szókincsét, és tanulja meg kifejezni a véleményét, gondolatait, érzéseit! ;D És ebben tényleg semmi rossz szándék nincs....

2010. február 5., péntek

Nem ezt akartam.. lett helyette JOBB! :D

Hát ma csak egy dolgot említenék. A gitárt Diával, meg a szemlélődésünket.. xD

Lassan kezdett abból elegem lenni, hogy csak én ugrathatom Diát Á-val.... Most heccből én is kinéztem egyet, a nevéről fogalmam sincs; melyik osztályba járhat? Persze szép meg minden, csak mindig olyan félelmetesen néz.. xD Mondjuk rám mindenki félelmetesen néz, a természetemből kifolyólag.. Ugyanis úgy érzem rám mindenki mérges és utál.. Ezen megpróbálok -mértékkel- túllépni. Önbizalmam sincs, de hát mit tehetnék, Dia szerint a srác sokat vigyorog, magas, hosszú világos haja van.... És azt hiszem valami rockerféleség. :) Mmmm.. xD Talán 11-edikes lehet, de annyira nem tartom magam szépnek hogy észrevegyen.. De minden csakis hozzáállás kérdése. Ezt meg kell tanulnia mindenkinek, hogy a HOZÁÁLLÁS NAGYON sokat lendít BÁRMIN és BÁRKIN! Úgyhogy mostantól úgy állok hozzá hogy:
-miért ne sikerülne?
-hát nem ember vagyok én is meg ő is?
-normális vagyok, nincs velem semmi gond, ami azt is jelenti, hogy rossz és jó tulajdonságaim egyaránt vannak, és lehet javítani, alakítani őket.


Mindenki a saját maga sorsát alakítja, úgy hogy választania kell. Ha valami számodra rosszba kerülsz, mindig eléd tár az élet két utat, hogy javíthass. Mindenkinek meg van a saját sorsa, senki sem születik hiába. Rám és Claura egyáltalán nem számítottak a szüleink, így én biztos vagyok benne, hogy mindekktőnknek van valami dolga még ezen a bolygón. :D


Úgyhogy ezekkel búcsúzok mára. A gitárt talán később elmesélem. Most nem az lett a bejegyzés, aminek terveztem...

2010. február 2., kedd

Jó nap rosszkedvvel tálalva


A német órámmal kezdeném a napi beszámolót. Tulajdonképpen ez egy nagyon jó napnak mondható, mégsem voltam vidám. Kivéve németóra előtt, és közben. A szünet azzal ment el, hogy Diával egy Á. nevű srácot kerestünk, "séta" néven. Mondtam neki, nagyon gáz, amit művelünk, semmi baj, nyugi. Jót röhögtünk. Majd bejelentette, hogy neki csak fiúgyereke lesz. Mert ha kölke lesz, azt Koppánynak fogja hívni. Én megkérdem: és ha lány lesz? Erre jön az egyszerű, tömény válasz: Koppina! És én meglepődötten: KopPINA??? Ezen röhögtünk egész szünetben, és mikor a tanárunk bejött, bejelenti: ki akart gitározni? A csoportból négyen rá is kaptunk, köztük voltunk mi is. :D Úgyhogy péntek, négy óra, suliban, énekterem-kezdés! ;)

Hazatérésem után rámtért a rosszhangulat, a jókedv odáig tartott, míg nem merült ki a lelkesedés: láttam egy olyan pasast, olyan magasat, úgy volt a haja leborotválva, mint régen Tommy Lee-nek, és össze volt fogva. És a ruhája! OO Hú, a fele lábán harisnya volt, a másik lábán hosszú, rendes gatya! Nem tudom, hogy jelmezbálra készült-e, vagy hippi volt, de nagyon jó volt megnézni! :D

Szóval a hazatérés után jöttek a bajok. Nem mintha nem örültem volna annak, hogy MEGKAPTAM A KISS KONCERTJEGYET! Csak szimplán, rossz hatással van rám szerintem az itthoni légkör. Hálámat kifejezendő két képet fogok felrakni, és persze az oldal is változik egy nagyot! ;)

2010. február 1., hétfő

Whitout... what? Oo

Most próbálok valamit költeni. A mai nap nem volt jelentős mérföldkő az életemben, de megvan az első dobfelszerelésem. Enikőnek bejelentettem, hogy bármikor, bárhol előveszem, és tudok dobolni. Szóval ma szétvertem ezt a dobszerkót. Úgy, hogy teljesen leizzadtam, már félmeztelenül ültem a gép előtt, teljesen benne voltam a Dr. Feelgood hangulatában. :)

Később Mötley klipeket nézegettem. Egyik-másik szép, aranyos a harmadik meg szívbemarkoló. Mindegy, Mötley, képpel, hangal, régin a legjobb! Az is eszembejutott, hogy manapság alig foglalkozik valaki ezzel a csodás zenével. De tényleg. És ez a tudat engem nagy fájdalommal töltött el. Anyu a tv-t nézi.. Mi megy benne? Lola.. Mondom neki, felteszem a kérdést: valaki megmondja, hogy a csaj mit tett le az asztalra? Tudom, hogy kritizálni könnyű, de hát ha nem látom át, úgy érzem segítségre van szükségem, hogy megértsem! pff...


Ezek után még nekiálltam képeket keresni, ezekkel a címszavakkal: glam metal, glam metal heart, glam metal style. Tudom én, hogy nyárra úgy fogok ám kinézni! ;) Hú már nagyon várom, hogy úgy sétáljak keresztül a városon!


És a hangulatomnak megfelelő kép következik persze, ahogy azt már megszokhattátok! Nem tudom mi hiányzik, de valami nélkül vagyok.. Mintha félig nem is lennék, belémdöftek volna. Pedig nem is történt semmi! OO