Igaz, hogy reggel írtam egy szép kis filozofálást amire senki sem válaszolt, de hát a dél felfedezettjét nem lehet leplezetlenül hagyni:
NIKKI SIXX
És az, hogyan adagolta túl magát. Amilyen jó volt a zenekar, olyan mocskos volt az életük. Nikki saját maga mesélt arról hogyan lőtte túl magát... Itt betennék egy idézetet is.. Akkor kezdtem el sírni rajta...
"A következő dolog, amire emlékszem, hogy ing nélkül állok a kórház parkolóházában. Két csaj ült a járdaszegélyen, és sírtak. Odasétáltam hozzájuk, és megkérdeztem, mi a helyzet.Az arcuk elfehéredett. "ÉÉLSZ! ÉLETBEN VAGY!" kiabálta az egyikük."Miről beszélsz? Persze, hogy életben vagyok!"A szemüket törölgették és bámultak, egy szó nem hagyta el a szájukat, csak néztek. Igazi rajongók voltak. "Mondjátok, haza tudnátok vinni?" kérdeztem őket. Izgatottak lettek, majd idegesen beültettek a Mazdájuk első ülésére. Hazafelé úton, a Mazdában, a rádióadók a halálomról adtak hírt. A csajok nagy, könnyes szemekkel néztek rám, remegő hangon: Ígérd meg, Nikki, soha többet nem fogsz drogozni!!?A turnén végig nagyon elkeseredett és magányos voltam. Abban a kocsiban viszont, észrevettem, hogy egy vagyok a legszerencsésebbek közül a világon. Emberek milliói vigyáztak rám, és emberek millióira vigyáztam. "Nem ígérem." mondtam nekik tiszta szívből."
"Aztán bementem a fürdőszobába, vettem egy adag heroint a gyógyszeres szekrényből, belőttem magam, majd felfedeztem, hogy rajongók millióinak összes szeretete sem tudja felülmúlni egy jó belövés érzését."
És hihetetlen módon, nem tanulva a saját hibájából újra túladagolta magát. És megint túlélte. Gondolom ekkor döntötte el, hogy leteszi a heroint. Mivel kiskorában nagyon elhanyagolták nekem érthető a viselkedése, egy közeli ismerőse akkori kommentálásából is azt vettem ki, (és ez szerintem is igaz) hogy szerencsétlen fickó csak szerette volna, ha szeretik. Szerintem akkor nem történt meg volna ez az egész. Én a mai napig fel nem fognám, hogy mennyire szerencsés vagyok, ha a helyében lennék. Hála jó ég, hogy elkezdett naplót írni, és így sikerült neki. Amint mondta: saját elhatározás kell a dolgok véghezviteléhez. Nem más. Csakis TE MAGAD döntheted el merre lépsz.
Úgyhogy hálásan köszönöm ennek az embernek, hogy megtanított erre. Ha valami nem megy, rá gondolok. Mélységesen tisztelem emiatt. Remélem ezt egyszer elmondhatom neki élőben is, saját anyanyelvén. Hogy megtanított küzdeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése