Tudjátok ma sokat tanultam. Arról, hogyan kell viselkednem egy-egy kellemetlen helyzetben. De azért ezt mégis hagyjuk. Sokkal fontosabb dolgok vannak a tarsolyomban!
Enikő fent volt nálunk, nagy nehezen hangolgattuk a gitárt, mert a g húr eszméletlen hangon szólalt meg. Na igen, hangszer a földön volt anya meg rányitotta az erkélyajtót.. Így találtam, mint szegény, ázott kutyára. Nem csodálom, hogy az történt, ami. Egyébként hazaérünk, szobám ajtaja csukva, a KISS-poszter meg eltűnt róla.. Mi a fasz? Szobaajtó kinyit, Enikő lép, mondom ne, ne, ne!! Belegázol egyenesen az együttes közepébe. Hát nem eltaposta őket? xD
Szóval egyikünk sem tudta behangolni, a végén meg egy akkorát eresztem rajta, azzal a gondolattal szembenézve, hogy ezt már jobban nem lehet elbaszni, erre mi történt! Megkaptam a g hanghoz legközelebbi állapotot, és éles hallású, finom műszernek számító fülemmel úgy behangoltam, hogy utána már a kulcsokhoz sem kellett nyúlni. xD
No hát, a csoda megtörtént, elkezdtem gyakorolgatni a Def Leppard Love-ját, és barátnőmön felbuzdulva Marilyn Manson Sweet Dreams-ét is. Annyira érződik rajtuk, hogy mennyit foglalkoztam velük. Még egyszerű kis dalok, de a szintemnek pont megfelelnek, és elégedett vagyok a teljesítményemmel, legfőképpen pedig azzal, ahogy el tudom őket játszani.
Ahhoz képest, hogy tegnap este még a földhöz akartam vágni és elégetni és meghalni, amiért egy hangot sem tudok lefogni.. :-D Ilyen a mi szeretet-gyűlölet viszonyunk. :-D Szóval a mai nap igazi nagy lépés a gitározás terén, érzem a fejlődést. És hosszú távon ez még csak jobb lesz.
És Claudinak mondtam, hogy nem érdekel hogy hány férfi van a "zeneipar"-ban (utálom ezt a szót) én akkor is oda bekerülök mint NŐ! Elég "tökösnek" (ha már férfiaknál tartunk) érzem magam ahhoz, hogy én is ott álljak! Kész!
Köszönöm, hallgatóság!
IMÁDOM A ZENÉT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése