Nem is tudom mit biggyesszek ide ma.. De megjött a kedvem.. Talán azt kéne, amiről tegnap akartam Anyuval beszélgetni, de ő nem volt hajlandó. Egyszerűen sok neki. Megértem. Ezért itt írom le. Ja még hagy tegyem hozzá, hogy másról is szerettem volna írni. De az már nem derül ki soha....
Kezdjük az elsővel:
A gyerekek nagyon felnéznek a szüleikre. Én is, különösen, ennek mai napig megvannak a maradványai. Ha egy kisgyerek nem tud valamit és bárki más elmondja neki, utána mindig megkérdezi anyát is, mert anya mindent tud. Furcsa. Ha én sem tudok valamit: anya!!! Gyorssegétség? Anya!! Lelki gondok? Anyaa!! Nem találok el valahova? Anya!! És -nekem ez a legfontosabb- ha egyszerűen valamit meg szeretnék osztani valakivel, és tudom hogy senkit sem érdekelne? Anya!!!!!!
Rejtély számomra miért tartja a gyerek mindentudónak a szüleit. Lehet, hogy anya nem tudja a gömb térfogatát és a szén moláris tömegét, de anya minden fontos dolgot tud. Amit anya nem tud, azt apa tudja. A szüleink hihetetlen módon mindenre tudják a választ! (Arra is, hogy miért van kupi, és miért nincs elmosogatva, vagy kiporszívózva.)
Egy bizonyos korig (szerintem 10-12 év körül) jobb, ha a gyerek nem tudja, hogy anya igazából nem tud olyan sokat, csak tapasztalt. Anya nem a minden, csak a mi mindenünk. Addig jó, ha megvagyunk abban a hitben, és abban a bizonyos tudatban, hogy a mi anyukánk, az igen! Tényleg jól tud mindent és megdönthetetlen, de azért szép lassan meg kell nekünk mutatni, hogy anya sem hibátlan, és anya is lehet szomorú. De anya nagyon igyekszik!
Milyen nehéz lehet szülőnek lenni! Aki egy ilyen kihívásnak megfelel, az talán az élet legtöbb pontján ott van. És igazán!
A másik.. A másik téma. Az embertársad érzelmeinek megértése. Minap anya felemelte a hangját a telefonban, s én csak sírtam dühömben és kétségbeesésemben. Aztán megszólalt a túloldalon egy másik hang. Ami nem azt üzente, hogy most aztán arggh!! Nem. A "nyugodj meg" bizonyos fokig azt eredményezte, hogy igen, tudja, hogy ideges vagyok és szomorú, és tudja, hogy ez rossz. Tudja milyen érzés, és nem kívánja nekem. Furcsa érzés volt.
Tehát, ha azt mondom valakinek: most tudom, hogy sírni támadna kedved. Tudom, hogy rossz. De mi lenne ha mondjuk túllépnénk rajta, mert az élet elég hosszú és szép ahhoz, hogy élvezd?
Illetőke, neked meg gratulálok! Lenyugtattad Bejó Renátát (!!) egy tizenhat éves, szaros seggű kamaszt (!). Nem semmi. Nagyon hülye szöveg lenne, ha azt mondanám: ha idősebb lennél bár lennél az apám?
nagyon szeretem a blogodat, mindig érdekes, elgondolkodtató dolgokról írsz, öröm olvasni. (:
VálaszTörlésa szüleid pedig nagyon jó emberek lehetnek, becsüld meg őket. de ők is büszkék lehetnek, hogy ilyen gondolkodású lányuk van. ^^
Köszönöm szépen. ^^
VálaszTörlésHízelgő hozzászólás. :D