Úgy gondolom, illene búcsút intenem egy ilyen hosszú gép előtt ülős délután végére... Lassan a dátum megváltozik, lassan átfordul minden. Éjszakai kis kívánságom megejtem: bár álmodnék Joe Perryvel. Előző este is kívántam valami hasonlót, és arra ébredtem, egy tized másodpercig nem tudtam hova lett mellőlem Brad Whitford... Igen, bevallom, Aerosmitht hallgattam, a fülhallgató állását kicsit megváltoztatva, ettől még csodásabbá vált az amúgy is kellemes élmény.
♥(Belegondolok ebbe, milyen csodás várni valamire... Dolgozni érte. Igen. Dolgozni fogok rajta, hogy megszeress. Talán jobb emberré is válok tőle.. És talán majd később lesz, aki értékelheti egyáltalán a törekvéseimet. Ezt nyíltan kimondhatom. Mint ahogy nyíltan és őszinén megmondom azt is, hogy a zene minden vágyam. Zenélni akarok, zenélnem kell. És minden nap dolgozni fogok ezért. Azért, hogy egyszer Te is láss színpadon, és elmondhassam magamról, hogy rengeteg most velem egyorúnak segítettem a muzsikával. Azzal, amit játszom. Azzal, ami vagyok. Azzal, hogy lássák: van értelme. És ezzel köszönném most meg azoknak a zenekaroknak a létezését, akik eddig kemény kűzdésre bírtak: Möltey Crüe, Aerosmith. Hihetetlenek vagytok számomra. Ti nyújtottátok azt, amit mástól nem tudtam megkapni, Ti, akik mindig reményt adtatok, és azt: ide tartozom! EZ AZ OTTHONOM!)♥
Abbahagytam a rajzot a felénél, holnap még kidolgozásra vár. Elgondolkodom a boldogságterv egy pontján:naponta, kis lépésekben sokkal többet érsz el, mint egy-egy hatalmas tettel, ritkán.
___________________________________________
A mostani hétre kis meglepetéssel szolgálunk kedves blogtársammal. egy kis ízelítő:
Wonderland beleegyezett a feldobott témába:
•A vágy arra, hogy milyen emberek szeretnénk lenni, és az, hogy milyenek vagyunk. És hogyan fejlődjünk jól?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése