Tudjátok van mára egy-két mesélnivalóm.. Először talán az elmélkedésemről és a történtekről.. De azért itt minden össze fog függni, majd meglátjátok.. Remélem sikerül úgy firkantatnom. :)
Ma is elkezdtek dobálni egy lyukas órán. Kismilliomodszorra fordul ez elő, és az első, hirtelen reakcióm az volt, hogy odamegyek, és belelépek a képükbe a bakancsommal. De mivel olvasom a Boldogságterv című könyvet, és annak egy lépése, parancsolata a "Viselkedj úgy, ahogy érezni szeretnéd magad!", ezért hangos nevetésben törtem ki, s kiáltottam: nem tudom melyikőtök csinálja, de nagyon jó humora van! Kábé mint az öcsémnek! Vele is szoktunk ilyet játszani!
Detti pár perccel később odaült mellém beszélgetni. Szerinte azért csinálják, mert én hagyom és nem szólok. De Enikő hallotta, amint két órával később, szünetben megtárgyalják, hogy engem unalmas dobálni, mert nem csinálok semmit.
Így van emberek! Én megértem! Tudom, hogy nagyon hamar kell felnőniük a gyerekeknek, Tőletek is elvárnak mindent, hogy tanuljatok, legyetek felelősséggel a tetteitek iránt és satöbbi, de Ti még az oviban dobálódznátok. Én megértem. Én is szívesen válogattam két percig egy ötösért, amihez jár egy matrica. Nem volt Harley Davidson-os motor, így egy régi kocsit választottam. Nagyon tetszett. Tehát én tényleg elfogadom és átérzem! Tudom milyen érzés, amikor még legszívesebben pisi-kaki vicceket mesélnétek egymásnak és ezen nevetnétek, és mégis fel kell nőni! Ne izguljatok, tudom milyen nehéz! -.-
Ma mégis boldog napom volt, mert jól sült el az egész boldogságtervesdi. Sikerült úgy viselkednem, ahogy érezni szerettem volna magamat. Vidám akartam lenni, és elmosolyodtam az utcán, annak ellenére, hogy bosszúsnak éreztem magam.. És sikerült! Könnyebb lett az egész! És szebb a világ! Sikerült még takarítgatnom is, rendet rakni, elmosogatni. Ezt tényleg nem vártam volna magamtól ,úgy hogy volt pár kellemes meglepetésem, és boldog percem. :)
És nagyon szeretnék végre igazán szeretni, és végre kimondom: igen, szeretnék szerelmes lenni. És igen, szeretném megfogni a kezét. És igen, szeretném megcsókolni. Igen. Olyan, mintha hiányozna valaki, valami életemből. De úgy sokkal könnyebb "elviselni" ezt, hogy azt mondom: ami nem tudom milyen érzés, az hogy hiányozhatna? Konkrét személy iránt nincsenek ilyen terű érzelmeim, de.. hazudnék, ha az mondanám, hogy nincs aki szimpatikus.
Összességében egy szép napom volt... Remélem Nektek is! :)
Csóközön! :D
Látod látod! Mondtam én, hogy előbb utóbb minden összejön, csak idő kell hozzá. Na meg persze egy hatalmas adag szeretnék megváltozni gondolat. Szándékosan nem írom, hogy akarat, mert tudod akarásnak nyögés a vége!
VálaszTörlés