A hétvégéről szeretnék mesélni, ami hihetetlenül vidáman telt. Kár, hogy most éppen -és ma úgy egyáltalán- kicsit szomorkás a hangulatom és rengetegszer rámjött a sírhatnék. De ezt a bejegyzést MA és nem máskor akarom megírni. Így nézzétek a következőket.. De azért megvoltak a best, a kedvenc beszólások. "Szerintem te félsz a felnőtté válástól." "Ne kezdj el pityeregni..Mert kapsz két pofont." :-D
A péntek.. Örültem, hogy megismerhettem egy olyan emberrel, akit még nem láttam, és megvolt az első szalagavató is, amin részt vettem. Nagyon szép volt és látványos is. Ügyesek voltak. Kis erőre kaptam egy szülői kapcsolat fenntartásáról adott ötletek ajánlásától. :-)
A szombat... Ha-ha! :-D Na hát a Mikulás-túra fegeteges volt! Nagyon jól esett, hogy megemlítettek, kaptam egy ölelést is. :-) És kis csomagot. ^^ Igazán vidám voltam és boldog. Persze -mint mindig ilyenkor- volt pár félrevonulós időszakom, de hát ez a megszokott.. Az lett volna a furcsa, ha másképp történik. A leki délután igazi megnyugvást hozott, olyat, amit még mindig érzek, ha magam köré vonom. Szép volt, jól esett.
A vasárnap.... Igen, a mise. :-) Utána gyertyagyújtás az otthonban. :-) Na igen, ez így verte le nálam az érzelmi biztosítékot.. Már gyülekeztek a könnyek a szememben, és azt hittem (ilyen lelki-hiányos, vagy mi lévén xD), hogy fogom, azt a mellettem ülőkön fogom kisírni magam. Otthonban méginkább. És az a legrosszabb, hogy nem tehettem meg, nem mertem, mert félek a másiktól. :-S (Miközben vigasztalást keresnék nála? xD) Hülye helyzet.. :-/
Ma többször is majd' elsírtam magam, ezekben a percekben is beszélgetek az osztálytársammal, és hallom milyen jól megvannak a párjával, akivel szintén egy osztályba járunk. Örülök nekik, persze, hisz egy fiatal lány életében nem keveset jelent a szüzesség elvesztése. És tényleg szeretem őket.
És most itt ülök, mosolygós fejeket küldve..közben pedig a saját sírásba forduló arcomat takargatom. Úgy érzem nem bírom már soká... Lassan a jövő és a jelen terhe megroggyasztja a lábam. A jövő távolsága, bizonytalansága és bizonyossága, a jelen fájdalmai és örömei. Nem bírom már soká.. Szerelmem segíts! Te vagy az egyetlen reményem, Te isteni teremtmény, Te megfoghatatatlan.. csak Te maradsz nekem, ha senki nincs..egymásnak teremtettek minket. Érzem. Itt belül érzem.
Nem bírom már soká...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése