Azt hittem a mai nap jobb lesz a tegnapi este után. Az szörnyű volt. De a mai reggel.. A most is úgy égeti szívem, mint az előző nap estéje, csak az a különbség, hogy ebben az állapotomban nincs aki elfelejtesse velem. Az egész lelkem üres, már úgy keltem fel, hogy valami nincs rendjén, hogy valami hiányzik. Lassan, egyre gyötrőbb a magány. A tegnap este még jó volt.
Úgy szeretek Veled beszélgetni, mert többet jár a szád, mint másoknak. Talán épp ezért: nem magamon, a rémes dolgaimon meditálok, nem kell nekem kitölteni a beszélgetésben tátongó űrt, nem filozofálok, nem gondolok magamra. Csak hallgatom mit mondasz. Úgy, mintha az irodalom tanárom beszélne. Nyitott füllel és szívvel. Ilyenkor nem vagyok bezárva saját börtönömbe, ilyenkor végre figyelhetek másra. Jó lenne, ha az osztályomba kerülnél pár évvel fiatalabb kiadásban. És ha hiányoznál, én lennék az első, aki elmenne és elvinné Neked a leckét, aki meglátogatna, és elmondhatnád, hogy mid fáj, hol fáj...
És még itt is önző vagyok. Látod, szükségem van valakire. Rémes állapot. Lassan úgy érzem gyógyszert kéne szednem erre. Képzeljétek csak el-gondolatelhárító tabletta. A neve gondolitisz undoritisz lenne. Ezekben sz időkben tapasztalom azt, hogy Ádám és Éva tényleg evett a mindent tudás fájáról. Látom a jót, látom a rosszat. Nincs szilárd véleményem, mert nagyon hamar meg tudnak győzni. Pont emiatt. Mert nem vagyok képes egy nézőpontból látni a dolgokat. Olyan érzés, mintha kirántanák alólad a talajt.
Szükségem van egy olyan emberre, mint Te. De az az egy félnivalóm van: a másik félnek mi "haszna" származnék ebből? Mi a fenéért ülnél a szünetekben, és beszélgetnél velem, ha úgy látom megvan mindened, én már nem töltök ki semmit? Ha látom, hogy jól megy az iskola, nem tudnék már segíteni, mert Te már mindent tudsz? Ha előbb hívsz fel valaki mást, mielőtt én meglátogatnálak, és átvinném a házi feladatot?
Akkor mire jó ez az egész? Mire jó a mostani életem? Hogyan változzam meg? És legfőképpen: mivé?
Szia Reni! Olvastam a bejegyzésed, és elszomorít, hogy nem boldog eseményekről írsz. Olyan vidámnak ismertelek meg. De persze vannak az ember életében mélypontok. Kitartás neked, ha beszélni szeretnél valakivel, nekem mindig írhatsz! Ja, és szerintem nem kéne megváltoznod! :)
VálaszTörlésJaj, bocsi nem írtam nevet: Andi voltam! :)
VálaszTörlésMire jó a mostani életed? Persze, hogy arra, hogy tanulj, tapasztalj és fejlődj, hogy a következő életedben már jobb legyen! Minden életünk erről szól! Ne is próbáld magad megváltoztatni, hisz így vagy jól ahogy vagy. Egyébként sem menne sokáig, hisz az csak olyan lenne mintha egy szerepet játszanál. Éld a saját életed és meglátod, hogy minden eljön a maga idején!
VálaszTörlés