Van egy álmom. Lenni akarok valaki. Akire nem egy ember néz fel. Hány tizenéves lány vagy fiú álmodozik erről? Biztosan nem kevés ez a szám. És ki próbálja meg valóra váltani? Egyből kevesebb ember.. De miért? MITŐL FÉLÜNK? Érdemes eldobni a csodát egy biztosabb élet reményében?
Egy olyan álmom van, amitől semmi sem tarthat vissza. Nem akarom, hogy visszatartsanak; nem is lehet.
Azt akarom élni amit álmodok. Elég bátor vagyok? Elég bátor vagyok ahhoz, hogy azt éljem amit ÉN akarok, nem azt, amit MÁS gondol. Nem lesz könnyű.
De sosem lesz, sosem volt könnyű azoknak, akik saját álmaikkal akarták élvezni az életet. Nem a pénzükkel, nem a szabadidejükkel.
Nem fogok beleposhadni a munkába, otthon a fotelben, bámulva szart. Nem fogok belebűzleni a különféle szemétbe, abba, amit ma megszabnak. Nem fogok beleaszódni az örökös panaszkodásba és a többi ember ócsárolásába.
Erőt kell átadnom. Hatalmas erőt. Amit Istentől kapunk, és MI, TE, TI, ÉN élek vele. Amit MINDENKI érez. Amit a hajléktalan is ugyanúgy mint az afrikai kisgyerek és az ausztrál diák. Az egész Föld.
Nem úgy akarok élni, hogy munkám célja ennek a boldogságnak megszerzése: PÉNZ megszerzése legyen. Nem úgy, ha hazaérek az első dolgom a tévé bekapcsolása legyen. Nem úgy, hogy minden után rohannom kell. Úgy szeretnék, hogy tudom hol találom meg az igazi örömöt. Úgy, hogy másoknak adjak át valamit. Úgy, istenigazából boldognak lenni.
A Zenének akarok élni. Annak a varázslatnak szentelni az életem, Istenem! Kérlek Uram, ne vedd ezt tőlem soha. Soha nem akarok beleunni! Soha nem akarom abbahagyni! Élvezni örökké, ezt kívánom.
Azt akarom továbbadni amit én kaptam. A tüzet. Azt a tüzet ami melegít, ami felforgat mindent. A hurrikánt, a vihart, a villámlást, a mennydörgést. Amit én kaptam: AZT, HOGY IDE TARTOZOM.
Nos én már most így élek! Azt teszek amit én akarok és nem mások mondják meg, hogy mit tegyek! Nehéz, de megvalósítható! Egyébként finoman szólva szarom le, hogy másoknak mi a véleménye az én életemről!
VálaszTörlés