A ma is hatalmas vidámsággal telt el. Ezt a kis flegmaságot, ezt az örömet, vidámságot igyekszem átadni egy osztálytársamnak. Vagy legalábbis segíteni Neki. Tudom milyen nehéz, amikor az ember nem tudja hogyan viselkedjen. Tudom milyen, amikor minden fiútól úgy félsz, mintha ellenségeid volnának és tök zavarban vagy. Tudom milyen, ha úgy érzed hülyeségeket beszélsz, és nem tudsz önmagad lenni, vagy legszívesebben elnyomnád magadban azt, aki vagy. Amikor minden hónapban valaki másra hasonlítanál. Ezzel én már megküzdöttem. Nekem a zene segített, de mivel a barátosném nincs olyan helyzetben mint én voltam megpróbálok Neki én segíteni... Add Uram, hogy sikerüljön! Elmondtam, hogy én bármikor szóbaállok vele, ha a többiek nem is. :-) Jólestek a bókjai, hogy én tudok önmagam lenni, könnyed, vad és bolond. De én meg csak azt tudom felhozni, hogy nekem mi volt a jó. Arra saját magának kell rájönnie az embernek, hogy neki mi a jó. Mindemellet jól esik, hogy a tavalyi megérzéseim nem csalnak. Hogy mintha tényleg lenne bennünk valami közös azzal a lánnyal.
Csók mindenki, főleg azoknak, akik nagyon hiányoznak! :-P :-x
Végezetül egy másik darab belőlem: Mert régen is szerettem a hajmeresztő, nem átlagos dolgokat és a csúnya beszédet. x'D
:-P
Nagyon szép:
Sokat segített nekem a következő szám. Nagyon sokat. A lovaglásnál is, utána jött Marilyn Manson. De Szabi nem veszett el. Örök darab.
Sub Bass Monster szavaival zárnám a bejegyzést: "Mert amíg figyelsz a minőség nem vész el…"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése