A párkereső oldalakat szeretném lehúzni egy ismerősünk kapcsán. Van okom rá.
Miért jó, ha két ember úgy találkozik egymással, hogy rögtön az van a fejükben, hogy ezzel vagy összejövök, vagy egyáltalán nem lesz semmi? És hogyan akar az ember egy párkapcsolatot, ha még barátai sincsenek, és nincs társasága? Ha nem tudja hogyan viselkedjen emberek között? A hülye társkereső oldalak helyett inkább felkeresni egy klubot, vagy valamilyen kört, ahol az övéhez hasonló érdeklődésű emberek forognak? Ahol nem "kell" rögtön úgy néznie minden emberre, mint potenciális pár? Nincs az a szorító érzés, hogy most meg kell felelnem? Ahol nem kell másokkal megíratni a levelet, amit én nem tudok megírni, és amikor találkozom az ellenkező nemű egyénnel, akkor az meglepődik, hogy a levélben olyan más voltam? Hogy önmagamat adjam, és inkább engem szeressenek? Vagy azt, akinek hisznek?
"Nehéz" kérdések, de azt hiszem egyértelmű.
"Nehéz" kérdések, de azt hiszem egyértelmű.
És ezek után még én érzem azt, hogy nekem kell segítenem? Mert én felelősséget érzek az embertársaim iránt, még ha az mérföldekre is áll tőlem? Miért érzem azt, hogy nekem kell megmondanom valamit amit úgy érzem tiszteletlenség lenne? Hogy én szembesítsem az illetőt? Mert itt is csak egy kívülálló veheti észre a hibát, és segíthet kimászni a pácléből ami már bepenészedett alatta! És ha más nincs, akkor nekem kell megcsinálnom!
Uram, kérlek adj bátorságot és meggyőző, segítő erőt, hogy segítsek Neki, és a hasonló, bűzös lápban járó családomnak! Kérlek!
És még mindig hiányzik valaki, akit átölelhetnék.. Ölelés.. Hmm... Nem az amiről egy kedves ismerősöm beszélt, hanem a másik.. De az olyan messzi-távol áll tőlem... Messzi-távol..... Messzi-távol...
Tudod ehhez csak azt tudom hozzáfűzni, hogy istenigazából nem szabad beleszólni mások sorsába. Egyszer elmondja az ember a mondókáját és utána befogja azt a bizonyost, mert ha nem hallgatnak rá akkor úgy is mindegy! Majd a saját kárán rájön, hogy baromságot csinál!
VálaszTörlés