Ez kell.. :-)

Sziasztok!

Mostanság nem sok időm van írni és nem nagyon ragadott meg semmi igazán. De ma megfogott egy téma, úgyhogy tartanék egy kis értekezést.

Bettivel beszélgettünk erről hazafelé menet, hogy mi baja lehet az egyik osztálytársnőnknek, mert mindig szomorú. Én nem tudok róla semmit, mert nem vagyok vele nagy hűhóban, de megfogott a téma. Szomorú -elvileg- mert nincsenek barátai, és még biztosan lehet egy csomó más gondja-vezeti föl nekem Bee. Pedig egy biztos párkapcsolatban tölti napjait.
A véleményem a dologról -hogy bár nem ismerem az illetőt- mindenki átesik egy ilyen szomorú-időszakon. Amikor kicsit magába fordul az ember, kicsit "tisztába teszi magát", letisztázza azt, hogy mit vár a világtól és hol akar benne elhelyezkedni. Társadalmi létrán ugyanígy, mint a világban. Hol keresi a boldogságot, mi okoz neki örömet... Úgy tűnik ez nála most jött el. Szerencsém van, hogy én ezen nyolcadik-kilencedik környékén átestem, öregem. Köszönöm Uram!

Ez után tudjuk mit várjunk magunktól, az embertársainktól, kialakítjuk az értékrendünket. Azt nem mondhatom teljes egészében, nem érzem hogy lenne hozzá jogom, de azt is benyögöm, hogy mit várunk egy párkapcsolattól (jaj de komoly szó :'-D). Úgy érzem én már tudom-csak túl válogatós vagyok. x'D

Lényeg a lényeg: szükség van egy ilyen időszakra, hogy magunkba szálljunk és elgondolkodjunk magunkon és a hozzáállásunkon.