Csak...
Csak lenne a szívetek egyszer is árva,
mint árva rét, mit a tél beterít,
hogy sírna szívetek, várva, kívánva
lesné a vidám magas ég szavait.
Csak lenne is egyszer a szívetek égett
és sírni ha tudna rét bajain,
más lenne, de más, de fehér ez az élet,
és hű szeretet szíve szánk szavain.
Csak lenne a szívetek tiszta, akár a
bús tél tetemén az akáca virág,
s hallgatna a szív a pacsirta dalára,
szép lenne az ég s ez a furcsa világ...
De jaj, szívetek gonosz, önmagam-ásta
mély sírba temette a hit szavait,
és nincs, aki újra a fényre kiássa
ha egyszer a sír betakart valakit.
Én szeretném kiásni. Vágyom a feladatra, hogy kiássam-bár itt a kereszténységről van szó, a hit mindenkinek mást jelent. Én az életbe, az emberekbe, a szívekbe, muzsikába vetettem a hitem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése