Ma egész nap rajzoltam és zenét hallgattam. Ebből az kerekedett ki, hogy lett egy saját, külön bejáratú Nikki Sixx-em és az Aerosmith dallamai egytől egyig a fejemben vannak. Persze a sírás is megvolt, hogy mit neveznek zenének... A zene, a muzsika a világ legfontosabb, legőszintébb dolgai közé tartozik. Ezzel nem lehet viccelni, pont úgy, mint a szeretettel sem. És a hülye kis popelőadók -a süllyesztősök- ezt kigúnyolják. Ütnék azonnal pofon minden ilyen embert.Amúgy szeretek sírni. Nem is értem azokat, akik nem szeretnek. Utána mindig jobb. A sírás minden -csakúgy fizikai, mint lelki- oldalról érdekes dolog. Mikor kezdünk el sírni? A fájdalomtól. De ez a fájdalom lehet testi, mint ahogy lelki is. Úgy összességében kicsit kínlódós, de végülis szép nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése