Eddig csak azért írtam, mert történt velem valami. Legalábbis az utóbbi hetekben így történt. Most viszont miden téma és gondolat nélkül lapítom itt a seggem. Lehet, hogy be kellene vezetnem valami ajánló-rovatot, vagy a ruhákról, ahogy néhány kedvenc blogomban csinálják? Nagyon tetszik az ötlet, de félek nem tudnám megvalósítani. Viszont kóricál itt néhány elveszett kreativitás és ragyogó elme. Tőletek várnám a segítséget. Van pár ruhám, hogyan lehetne őket úgy átalakítani és feldobálni magamra, hogy azok kifejezzék a stílusomat?
A ruha valójában nem a külső egyesítése, nem teljesen a tesi hibák eltakarása, az egyén tökéletesítése. A ruha nekünk, akár glammereknek, akár gothoknak -sorolhatnám- fontos. Nem azért aggatunk magunkra olyan ruhákat amilyeneket, hogy eltakarjuk a nagy hasunkat, kisebb legyen a combunk, vagy azért, mert azt akarjuk, hogy nagyobbnak tűnjön a mellünk. Sem azért, hogy a divatnak megfeleljünk. Micsoda "szórakozás". Azért csináljuk, mert van bennünk valami, amit meg szeretnénk mutatni a nagyvilágnak. Hogy tudják: mi másképp állunk hozzá. A külső mindig is a belső kifejezése. Azért nézünk ki úgy ahogy, mert ilyen a belsőnk. Szerintetek nem? Ha az ember nyíltabb, eltűnnek a pattanásai. És még van pár ilyen jellegű példa.
Egy szó mint száz: rengeteg ruha van, választani is alig lehet, de hol találok nekem megfelelő darabokat? Hol lehet kapni olyan nyakörvet, ami olyan mint egy öv? Ruhákat fogok kiklórozni, szétszaggatni, ami még eszembe jut, és a csöpp kreativitásomból kitelik. Mindezt azért, mert valamit kimondhatatlanul szeretek.
A ruha valójában nem a külső egyesítése, nem teljesen a tesi hibák eltakarása, az egyén tökéletesítése. A ruha nekünk, akár glammereknek, akár gothoknak -sorolhatnám- fontos. Nem azért aggatunk magunkra olyan ruhákat amilyeneket, hogy eltakarjuk a nagy hasunkat, kisebb legyen a combunk, vagy azért, mert azt akarjuk, hogy nagyobbnak tűnjön a mellünk. Sem azért, hogy a divatnak megfeleljünk. Micsoda "szórakozás". Azért csináljuk, mert van bennünk valami, amit meg szeretnénk mutatni a nagyvilágnak. Hogy tudják: mi másképp állunk hozzá. A külső mindig is a belső kifejezése. Azért nézünk ki úgy ahogy, mert ilyen a belsőnk. Szerintetek nem? Ha az ember nyíltabb, eltűnnek a pattanásai. És még van pár ilyen jellegű példa.
Egy szó mint száz: rengeteg ruha van, választani is alig lehet, de hol találok nekem megfelelő darabokat? Hol lehet kapni olyan nyakörvet, ami olyan mint egy öv? Ruhákat fogok kiklórozni, szétszaggatni, ami még eszembe jut, és a csöpp kreativitásomból kitelik. Mindezt azért, mert valamit kimondhatatlanul szeretek.
Most magamból indultam ki. Szerintetek nem így van?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése