
A ruha valójában nem a külső egyesítése, nem teljesen a tesi hibák eltakarása, az egyén tökéletesítése. A ruha nekünk, akár glammereknek, akár gothoknak -sorolhatnám- fontos. Nem azért aggatunk magunkra olyan ruhákat amilyeneket, hogy eltakarjuk a nagy hasunkat, kisebb legyen a combunk, vagy azért, mert azt akarjuk, hogy nagyobbnak tűnjön a mellünk. Sem azért, hogy a divatnak megfeleljünk. Micsoda "szórakozás". Azért csináljuk, mert van bennünk valami, amit meg szeretnénk mutatni a nagyvilágnak. Hogy tudják: mi másképp állunk hozzá. A külső mindig is a belső kifejezése. Azért nézünk ki úgy ahogy, mert ilyen a belsőnk. Szerintetek nem? Ha az ember nyíltabb, eltűnnek a pattanásai. És még van pár ilyen jellegű példa.
Egy szó mint száz: rengeteg ruha van, választani is alig lehet, de hol találok nekem megfelelő darabokat? Hol lehet kapni olyan nyakörvet, ami olyan mint egy öv? Ruhákat fogok kiklórozni, szétszaggatni, ami még eszembe jut, és a csöpp kreativitásomból kitelik. Mindezt azért, mert valamit kimondhatatlanul szeretek.
Most magamból indultam ki. Szerintetek nem így van?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése