Szememfénye

Tudjátok ma sokat tanultam. Arról, hogyan kell viselkednem egy-egy kellemetlen helyzetben. De azért ezt mégis hagyjuk. Sokkal fontosabb dolgok vannak a tarsolyomban!

Enikő fent volt nálunk, nagy nehezen hangolgattuk a gitárt, mert a g húr eszméletlen hangon szólalt meg. Na igen, hangszer a földön volt anya meg rányitotta az erkélyajtót.. Így találtam, mint szegény, ázott kutyára. Nem csodálom, hogy az történt, ami. Egyébként hazaérünk, szobám ajtaja csukva, a KISS-poszter meg eltűnt róla.. Mi a fasz? Szobaajtó kinyit, Enikő lép, mondom ne, ne, ne!! Belegázol egyenesen az együttes közepébe. Hát nem eltaposta őket? xD

Szóval egyikünk sem tudta behangolni, a végén meg egy akkorát eresztem rajta, azzal a gondolattal szembenézve, hogy ezt már jobban nem lehet elbaszni, erre mi történt! Megkaptam a g hanghoz legközelebbi állapotot, és éles hallású, finom műszernek számító fülemmel úgy behangoltam, hogy utána már a kulcsokhoz sem kellett nyúlni. xD

No hát, a csoda megtörtént, elkezdtem gyakorolgatni a Def Leppard Love-ját, és barátnőmön felbuzdulva Marilyn Manson Sweet Dreams-ét is. Annyira érződik rajtuk, hogy mennyit foglalkoztam velük. Még egyszerű kis dalok, de a szintemnek pont megfelelnek, és elégedett vagyok a teljesítményemmel, legfőképpen pedig azzal, ahogy el tudom őket játszani.

Ahhoz képest, hogy tegnap este még a földhöz akartam vágni és elégetni és meghalni, amiért egy hangot sem tudok lefogni.. :-D Ilyen a mi szeretet-gyűlölet viszonyunk. :-D Szóval a mai nap igazi nagy lépés a gitározás terén, érzem a fejlődést. És hosszú távon ez még csak jobb lesz.

És Claudinak mondtam, hogy nem érdekel hogy hány férfi van a "zeneipar"-ban (utálom ezt a szót) én akkor is oda bekerülök mint NŐ! Elég "tökösnek" (ha már férfiaknál tartunk) érzem magam ahhoz, hogy én is ott álljak! Kész!

Köszönöm, hallgatóság!

IMÁDOM A ZENÉT!

Meghatódottság

Nem tudom leírni, hogy mennyire meghatott a mise és az amit Antal mondott utána a cserkészotthonban. A négy gyertya története. A Reményé. Aki soha nem alszik ki, még ha a többi már nem is ég. Akik Ti vagytok, ami nekem a cserkészet-már most. Köszönöm Anna, hogy elkísértél-már megint. Amúgy az otthonban majdnem elsírtam magam, nem kevésbé a misén. Azt hittem a mellettem állók nyakába fogok borulni, és ott keresek vigaszt, mert egyedül nem tudok megbirkózni ezzel az intenzív érzéssel. Csak sajnos ezt nem tehettem meg, pedig annyira jól esett volna, mert én bátortalan sírós-pityogós kislány vagyok igazából.

Aztán a délutánt a nagyszüleimmel töltöttem, mert hazajöttek Csokonyavisontáról. Annyira büszke vagyok magamra, arra, hogy háromféle arcom van és bármikor, bármelyiket meg tudom védeni. Arra, hogy vita közben is tudok mosolyogni. Mint ahogy nagypapámmal szemben is tettem. A végén már sírtam-igen. Boldog voltam, hogy elmondhattam, és szomorú, mert elődöm annyira komor látásmóddal rendelkezik-én meg szeretem azt, hogy komolytalan vagyok. Megtanultam szeretni, elfogadni az(oka)t, aki(k) vagyok. Szeretem a lázadást és a békét. Szeretem a csendet, szeretem a dübörgést. És ezt szeretném megőrizni. Ennél boldogabb nem is lehetnék. Már csak másokra szeretném ezt átragasztani. Remélem nem vagyok nyálas. :-P

Igen, most is szeretnék sírni-sírni jó érzés. Főleg boldogságodban és megkönnyebbülésedben. Remélem, még mindig nem vagyok nyálas. :-)

Jaj, hatalmas ölelés mindenkinek. Aki itt jár, és elolvassa: Titeket szeretnék átölelni, és kiszorítani belőletek a szuszt. Akár tetszik, akár nem. ;-P

Megszégyenítő kritika

Megelőlegezek Nektek egy bocsánatkérést, sőt fohászkodást, és ígéretet, bizonygatást, hogy tényleg nem teljesen vagyok ilyen, és nem így ítélem meg az embereket. De ha kitör, akkor kitör! Tudom, hogy nem vagyok külömb attól, amit most kritizálni fogok. Teljesen nyugodt vagyok, nevetek is magamon,de valami mégis arra késztet, hogy ronda kifejezéseket használjak. A Düh. A fortyogó Düh. Nem arról van szó, hogy én nem tudok szeretni, sőt mi több! Aki nem gondolta, hogy ilyen is tudok lenni, attól elnézést kérek. Ilyen is vagyok. Van egy kis pöcs a lábam között, amitől pöcsségeket dumálok. De egyvalami biztos: soha, senkit nem tudnék bántani.

Áh, hagy csesszem még föl ma az agyamat, hagy röhögjek még egy jót, mert nekem is lehet ilyen kedvem, mert megérdemlem!

Van egy rétege a tinédzsereknek, akik szeretik hasonlóan kifejezni magukat, a hülyeséget ugyanolyan mondatokba sűrítik. Nem azzal van a bajom, akik vagytok, csak az írással, nem az a baj amit ki akartok fejezni, hanem az a baj, hogyan. Az ami nem tetszik, drágáim, mert annyira vázlatszerű, annyira kicsinyes! Miért kell olyan kifejezéseket használni, amik beleillenek egy képletbe? Teljesen úgy érzem magam mint egy buta matematikat egyenlet megoldása közben..

Akkor most lessük meg az okot, elemezzünk mondatot!

"Szeretlek Babbám<3 első hóó *.*<3. teegnapveletek.. kondi + meki =) keveset szakadtunk"

Akkor most szedjük szét részekre. Önkényesen elnevezem egyesnek az első részt:

"Szeretlek Babbám<3"

Ez kerül a legelejére, mert ez tartalmazza a legfontosabb mondanivalót, a "pasim", netán az "lb"-m, a "legjobb barátnőm" iránti hatalmas lelkesedést. A legszebb, szinte már irodalmi szintet megcsapó hullám az, hogy mennyi mindent lehet érteni ez egyszerű rész mögött, és bárki felveheti magára. Szeretsz Babbám? Ééééén is imááádlak, jaj de jó! Haláli aranyos..... Pedig utállak....

A kettes rész a következő:

"első hóó *.*<3."

Furcsa, de az egyik legészrevehetőbb dolog a mondat végi pont! (Bár a következő gondolat már kisbetűvel kezdődik.) Ezt azért mondjuk másodjára, mert ennek nagyon örülünk. Ez is fontos, mert boldogok vagyunk ám! Ezért szerintem lelkesedik a többi ember is, de azért nem az első, mert ez változó lehet.

Harmadik:

"teegnapveletek.. kondi + meki =)"

Ezek a közelmúlt eseményei, azok a szép órák, netán napok, amiket együtt töltöttünk, és megint szeretnénk ezt csinálni, mert ez olyan szupi volt. A szó összevonása itt nagyon fontos, mert a "tegnap" és a "veletek" szorosan összefonódik egymással. Ja és szeretünk összeadni dolgokat.

A harmadiknak alpontja:

"keveset szakadtunk"

(Különben ez ihletett meg igazán.)A harmadik, utolsó résznek alpontjában megemlékezünk a nemrég történt eseményről újra, és kimondjuk mi a jó francot is csinháltunk ott múltkor, és az mennyire jólesett. A szavak jelentése itt teljesen a feje tetejére áll, a "szeretlek" lesz az "utállak", a "jó" lesz a "rossz". Az ezután következő második szó egy olyan kifejezés, ami ha önmagában szerepelne egészen mást juttatna eszünkbe, mint amilyen jelentést itt kap. Persze ha nehéz logikával továbgördítjük a gondolatmenetet az első helyen szereplő szóval valamilyen kapcsolatba mindig hozható, csak annak fordított jelentésével. Így hát elengedhetetlen hozzá az a gondolkodás, hogy egyszerre tudjunk három felé figyelni, azaz: az első szó jelentését fordítva értelmezni, s a második szóval valamilyen kapcsolatba hozni, miközben igyekezünk azt megfejteni.

S már elemeztük is mit gondol és érez az illető az adott pillanatban.

Utólag: szeretem azt az embert, akit most "kiröhögtem". Szeretem, mert ilyen. Szeretem, mert nem utálkozó és nem gonosz, vagy számító. Ez emlékeztet mennyire utálom az elektronikát, és arra, hogy mennyire fölösleges használnom, és mégis megteszem..

MI EEEZ???

Ma kedvvel ébredtem, kinn hó, aludtam ameddig akartam, tudtam, hogy meg fogjuk venni a hajfestéket.
No eltelik szépen a nap, egy kis veszekedés, egy kis ez-az, olvasás, minden megvolt, heppi minden. Leülök ide késő délután, lecsekkolom a guitar prót.. Jólvan. Itt kezdődtek a bajok.... Na hát, a demo verziót kezdtem letölteni, miután az e-mailomra küldött link szépen fogalmazva nem működött (magyarán öt szó volt egy fehérségen más semmi, szóval szart sem ért az egész). No még ez előtt sikerült letölteni (!) és még meg is hallgatni (!) a Merry Axemas - A Guitar Chrismas-t. No hát szedjük le Joe Perry szólóalbumát is! Szedjük le a Guitar Pro demóját(miután elszartak ott nekem valamit)! jaj de jóóó! Akkor ráírtam a tanáromra, átküldte a teljes programot. (Eközben már vagy egy órája foly Joe albumának levakarása.) Szarakodtam vele fél órát, jelszót kért én meg nem akartam letölteni még egy tolvaj programot ehhez, ezért kiléptem. Nagyon ideges lettem, de optimista szemmel: közben megtanulgattam a Nothing Else Matters elejét..
Joe Perry szólóalbuma: Talán másfél óra múlva ahhoz az időponthoz, mikor rákattintottam a szépen viriító DOWNLOAD gombra kibonthattam a fájl, és végre beraktam Media Playerbe lejátszani.. Kezdjük a Mercy-vel az múltkor is annyira tetszett! Jaj, úgy szeretem Joe-t, nem érdekel mennyit szarakodtam már itt! Feltekerem a hangerőt, (jujj, a legizgibb pillanat!!!) szó szoros értelmében kirobban a hangfal, annyira szarul és karcosan szólt! Egy köcsög hangot nem tudtam elcsípni az egészból!!! MIUTÁN MÁSFÉL ÓRÁT VÁRTAM!!! Most is az megy... És kereshetek egy másikat, miután egy egy kibaszottul ritka album! HOL ÉLÜNK????!!!!!
De nézzük a vicces oldalát: még a youtube-nál is szarabban szól......

Döntöttem.

Úgy döntöttem elkezdem. Igen, a lehető legtöbbet szeretnék kihozni magamból, a saját boldogságszintem lemagasabb pontját szeretném elérni. Szeretnék boldoggá tenni másokat. Szeretnék szerethető személyiség és odaadó ember, diák, barát és gyerek lenni.

Gretchen Rubin Boldogságterve elindított bennem egy kis változást, az életben a jó keresését, és azt, hogy adjak másoknak többet. Elkezdem ezt az egészet, eldöntöttem, hogy elkezdem, eldöntöttem, hogy kedvesebb leszek, eldöntöttem, hogy lefogyok. Jó nekem, hogy van ez a kis blog, itt megoszthatom a haladást, a sikereimet.

A felkészülési szakasszal kezdem, hol megállapítok néhány fontos tényt. Megosztom ezt Veletek is.

Mitől érzem jól magam? A zenélés. A Zenét hallgatni és csinálni is ugyanúgy szeretem. Ez egyszerre szórakoztat, tehát boldogít és más embereknek is örömet okoz. Nagyon szeretek lovagolni, de sajnos ehhez van némi fenntartásom. Ne üssék bele mások az orrukat. Én akarom élvezni, elnézést. A harmadik a rajz és az olvasás. Kikapcsol és feltölt. Igen! Had említsem meg még azokat az embereket, akik fontosak számomra. Na Veletek nagyon szeretek lenni.

A legtöbb örömet mégis az adja, ha a boldog önmagam lehetek, mások számára segítő kéz.

Mitől érzem magam rosszul? Ha leszólják a muzsikám, akkor könnyre és vérre menő csatát is képes vagyok folytatni. (Ellenben én persze leszarozhatom a másét..) Elítélem azokat az embereket akik másokat kritizálnak vagy kinevetnek a háta mögött. Az is eléggé magára haragít, aki dobál. Igen tudom, nevetséges, nekem is az, de ti sem bírnátok ha papírgalacsinokkal dobálnátok titeket óra közben... Továbbá az, hogy nem tudom rendesen betartani a diétát. Mi okoz szorongást? Az öltözködés. Hogy nincs olyan ruha, ami kényelmes és a stílusomhoz illő. (Különben meg nem csak egyféle vagyok, egyszerűen ha akartok sem fogtok tudni beskatulyázni.) Legszívesebben két szál csöcsben szaladgálnék (valljuk be ehhez azért hideg is van) vagy a legjobb bőrnadrágomban és feltupírozott hajjal. Igen, igen.. Arra is ráébredtem, hogy túl komolyan veszem a dolgokat. Lazábra is foghatnám néha magam és a gondolataim. Nem kínzókamra az élet. :-D

Mi az amit nem érzek helyénvalónak az életemben? Ez már kicsit elgondolkodtat, de az első ami szembejut, Anya. Szeretnék neki segíteni, sokkal-sokkal többet, ami néha sikerül, néha viszont eléggé balul üt ki... Szeretnék még valamin változtatni? Igen, szívesen elmennék egy másik osztályba, bár ezt még elbírom érettségiig. Semmi sem tökéletes. Továbbá vágyom egy megértő társra, egy kapcsolatra. (ki nem ^^ hah :-D)

Mi teremti a fejlődés légkörét az életemben? Hm.. A muzsika, igen. Érzem, ahogy hétről hétre jobb vagyok, és gyakorolok. Továbbá vicces, de úgy érzem hosszútávon az angoltudásom is fejlődő. Egy évvel ezelőtt közel, s távol nem értettem ilyen jól az angol szövegeket. Már csak beszélni kéne megtanulnom. :-)

Most pedig el kell döntenem miben is kéne fejlődnöm. Elsőnek talán a rendtartást kéne betartanom és a diétát. Tehát első fogadalmaim legyenek....

Feküdj le korábban!

Tanulj eredményesebben!

Tartsd tisztán és rendben!

Vezess táplálkozási naplót!

Figyelj!

Könnyebb egy kis dolgot mindig a helyére tenni, mint nagy rumlira hazaérni, kiborulni és azt mondani, hogy én ma itt nem csinálok semmit. Rendszeres, kis dolgok többet érnek, mint egy nagy egyszerre.

Mindezek mellett figyelek más emberek érzéseinek elismerésére és észrevételére. Ahol szükség, ott a segítség! (Cserkésznyelven talán a Légy résen! idepasszol. Vegyük fel ezt is! :-)

Úgy döntöttem a kis parancsolataimat kiemelem vastagon, hogy megjegyezzem őket, emlékeznem kell rájuk! És születnek majd az újabbak, hogy leírjam és betartsam őket.

Éjszakai túra :-D

Az éjszakai kirándulás? Hm... KIRÁNDULÁS??? túra. Bokáig a sárban, veszélyes, kifullasztó túra a vaksötétben. Ja és még szépen világított a Hold.. Na igen, hegyre fel, Lajosforrás, oké, ott egy nagy pihenő, imával.. Az úgy jólesett. Nem kicsit.

No és péntek este, Margit híd, mindenki megy a buliba, csinosan kirittyentve, mi meg? Mi meg combközépig sárosak vagyunk!

A fulladás szélén azt mondtam, hogy több ilyenre nem megyek.. De Annának igaza lett. Igen menni fogok! Egész egyszerűen egy ilyet nem lehet kihagyni! Nem ám!! :-D
Köszönöm Enikő, hogy hazadobtatok, és Annáéknak a lehetőséget, hogy ottaludhadtam volna. Igazán sokat jelent nekem. :-)

Haha!

Ha már mások is megemlítik, hát egy mondat: ma van a blog születésnapja. Köszi, hogy itt ez a dizájnos szemetesláda! És kösz az olvasóknak!

Szülők és más furcsa dolgok

Nem is tudom mit biggyesszek ide ma.. De megjött a kedvem.. Talán azt kéne, amiről tegnap akartam Anyuval beszélgetni, de ő nem volt hajlandó. Egyszerűen sok neki. Megértem. Ezért itt írom le. Ja még hagy tegyem hozzá, hogy másról is szerettem volna írni. De az már nem derül ki soha....

Kezdjük az elsővel:

A gyerekek nagyon felnéznek a szüleikre. Én is, különösen, ennek mai napig megvannak a maradványai. Ha egy kisgyerek nem tud valamit és bárki más elmondja neki, utána mindig megkérdezi anyát is, mert anya mindent tud. Furcsa. Ha én sem tudok valamit: anya!!! Gyorssegétség? Anya!! Lelki gondok? Anyaa!! Nem találok el valahova? Anya!! És -nekem ez a legfontosabb- ha egyszerűen valamit meg szeretnék osztani valakivel, és tudom hogy senkit sem érdekelne? Anya!!!!!!

Rejtély számomra miért tartja a gyerek mindentudónak a szüleit. Lehet, hogy anya nem tudja a gömb térfogatát és a szén moláris tömegét, de anya minden fontos dolgot tud. Amit anya nem tud, azt apa tudja. A szüleink hihetetlen módon mindenre tudják a választ! (Arra is, hogy miért van kupi, és miért nincs elmosogatva, vagy kiporszívózva.)

Egy bizonyos korig (szerintem 10-12 év körül) jobb, ha a gyerek nem tudja, hogy anya igazából nem tud olyan sokat, csak tapasztalt. Anya nem a minden, csak a mi mindenünk. Addig jó, ha megvagyunk abban a hitben, és abban a bizonyos tudatban, hogy a mi anyukánk, az igen! Tényleg jól tud mindent és megdönthetetlen, de azért szép lassan meg kell nekünk mutatni, hogy anya sem hibátlan, és anya is lehet szomorú. De anya nagyon igyekszik!

Milyen nehéz lehet szülőnek lenni! Aki egy ilyen kihívásnak megfelel, az talán az élet legtöbb pontján ott van. És igazán!

A másik.. A másik téma. Az embertársad érzelmeinek megértése. Minap anya felemelte a hangját a telefonban, s én csak sírtam dühömben és kétségbeesésemben. Aztán megszólalt a túloldalon egy másik hang. Ami nem azt üzente, hogy most aztán arggh!! Nem. A "nyugodj meg" bizonyos fokig azt eredményezte, hogy igen, tudja, hogy ideges vagyok és szomorú, és tudja, hogy ez rossz. Tudja milyen érzés, és nem kívánja nekem. Furcsa érzés volt.
Tehát, ha azt mondom valakinek: most tudom, hogy sírni támadna kedved. Tudom, hogy rossz. De mi lenne ha mondjuk túllépnénk rajta, mert az élet elég hosszú és szép ahhoz, hogy élvezd?
Illetőke, neked meg gratulálok! Lenyugtattad Bejó Renátát (!!) egy tizenhat éves, szaros seggű kamaszt (!). Nem semmi. Nagyon hülye szöveg lenne, ha azt mondanám: ha idősebb lennél bár lennél az apám?

1+1=1

Nehéz és furcsa dologra döbbentem rá ma reggel... Ismerek egy olyan embert, aki többet jelent nekem, mint mások. Többet jelent, ha beszélhetek vele, többet jelent, ha kikéri a véleményem, mint ha mások tennék ugyanezt. Bonyolult számomra úgy megírni ezt, hogy az illető ne ismerjen magára, de igyekszem. Igazság szerint két ilyen ember is lenne, de megtanultam néhány egyszerű dolgot. Például mi az, hogy "várni". Én nem tudok várni úgy, hogy a magány mocsarába süppedjek. Meghalnék. Így viszont boldogabb lehetek. Köszönöm Uram, hogy kicsit mély kómába kerültem. Így sokkal könnyebb nekem, sokkal könnyebb a másik fontos feladatomra figyelnem. Tudom, hogy majd ezért nagyon meg fogok fizetni, és sok midnent kell csinálnom, de így van rendjén. Nem lesz könnyű az életem, de boldog lesz. Nagyon-nagyon boldog. 

És azért kikérem magamnak: még nem vagyok szerelmes..! Egyetlen szerelmem egyenlőre a zene.

Hmm..ZENE ♥

(Elég furcsa álmom volt... egy olyan férfi szeretett belém, akinek volt felesége, csak elváltak.. Mindent megvett nekem, ruhát, mindent megadott.. Én nem szerettem igazán, ki akartam lépni ebből a kapcsolatból. Azthiszem.. Azthiszem Zsombornak fohászkodtam, hogy valahogy mentsen ki onnan.. :S xD)

Mostanában pedig pont így érzem magam (Too Young To Fall In Love)

És: Without You.. Itt nem egy konkrét személyre értem, hanem a zenére. Az együttesekre.. Mi érnék Nélkületek? T.T

Végülis? Boldogság... :)

Tudjátok van mára egy-két mesélnivalóm.. Először talán az elmélkedésemről és a történtekről.. De azért itt minden össze fog függni, majd meglátjátok.. Remélem sikerül úgy firkantatnom. :)

Ma is elkezdtek dobálni egy lyukas órán. Kismilliomodszorra fordul ez elő, és az első, hirtelen reakcióm az volt, hogy odamegyek, és belelépek a képükbe a bakancsommal. De mivel olvasom a Boldogságterv című könyvet, és annak egy lépése, parancsolata a "Viselkedj úgy, ahogy érezni szeretnéd magad!", ezért hangos nevetésben törtem ki, s kiáltottam: nem tudom melyikőtök csinálja, de nagyon jó humora van! Kábé mint az öcsémnek! Vele is szoktunk ilyet játszani!

Detti pár perccel később odaült mellém beszélgetni. Szerinte azért csinálják, mert én hagyom és nem szólok. De Enikő hallotta, amint két órával később, szünetben megtárgyalják, hogy engem unalmas dobálni, mert nem csinálok semmit.

Így van emberek! Én megértem! Tudom, hogy nagyon hamar kell felnőniük a gyerekeknek, Tőletek is elvárnak mindent, hogy tanuljatok, legyetek felelősséggel a tetteitek iránt és satöbbi, de Ti még az oviban dobálódznátok. Én megértem. Én is szívesen válogattam két percig egy ötösért, amihez jár egy matrica. Nem volt Harley Davidson-os motor, így egy régi kocsit választottam. Nagyon tetszett. Tehát én tényleg elfogadom és átérzem! Tudom milyen érzés, amikor még legszívesebben pisi-kaki vicceket mesélnétek egymásnak és ezen nevetnétek, és mégis fel kell nőni! Ne izguljatok, tudom milyen nehéz! -.-

Ma mégis boldog napom volt, mert jól sült el az egész boldogságtervesdi. Sikerült úgy viselkednem, ahogy érezni szerettem volna magamat. Vidám akartam lenni, és elmosolyodtam az utcán, annak ellenére, hogy bosszúsnak éreztem magam.. És sikerült! Könnyebb lett az egész! És szebb a világ! Sikerült még takarítgatnom is, rendet rakni, elmosogatni. Ezt tényleg nem vártam volna magamtól ,úgy hogy volt pár kellemes meglepetésem, és boldog percem. :)

És nagyon szeretnék végre igazán szeretni, és végre kimondom: igen, szeretnék szerelmes lenni. És igen, szeretném megfogni a kezét. És igen, szeretném megcsókolni. Igen. Olyan, mintha hiányozna valaki, valami életemből. De úgy sokkal könnyebb "elviselni" ezt, hogy azt mondom: ami nem tudom milyen érzés, az hogy hiányozhatna? Konkrét személy iránt nincsenek ilyen terű érzelmeim, de.. hazudnék, ha az mondanám, hogy nincs aki szimpatikus.

Összességében egy szép napom volt... Remélem Nektek is! :)

Csóközön! :D

EMLÉK

Ma arra keltem, hogy a nagypapámat öleltem át álmomban. Igaz, hogy még mindkét vérszerinti rokonom él még, de Ő volt mégis, aki igazán törődött velem. Sok mindent csináltunk együtt, még nem is tudtam beszélni, de már olvasott nekem könyvből. Később elmentünk kirándulni, megtanított sok bolondságra és a rovásírásra is. Nagyon sokat jelentett nekem. És sajnos 2006. január 21-én távozott erről a világról.
De mostanában hiányzik igazán. Milyen jókat tudnánk beszélgetni! Emlékszem, mutatott egy olyan zenekart, amit úgy hívnak, hogy HétköznaPI CSAlódások.. És egy évvel ezelőtt jöttem rá: a zenekar nem mese. Nem. Létezik, és rockzenét játszanak.
Kíváncsi vagyok, szerette e azt a zenét, mint én.
Már nem sírok, különben is, csak egyszer, a temetésén sírtam. Mindent tárgyilagosan, tudomásul vettem.
Anyukám után Ő volt nekem a legfontosabb személy az életemben. Kíváncsi vagyok mit szólna hozzám. Akármit mondana is, kinevetne, vagy lehurrogna, tudom, hogy karácsonykor meglepne egy gitárral. És akármit csinálnék, biztosan támogatna, mint anyukám. Talán jobb is, hogy meghalt, mikor még kisebb voltam. Nem szép kijelentés, de talán mégis jobb, mielőtt igazán ragaszkodhattam volna hozzá, akkor még jobban fájt volna.

Tényleg. Szeretném itt megköszönni mindazt, amit értem tettél, és elindítottál valamerre. Köszönöm Papi! :)

Őrült világ..

Kis elmélkedés

Wonderland: Egyébként megnéztem a blogom legelső bejegyzését meg a régebbieket..és..úristen milyen kis naiv,komolytalan kislány voltam. O_O
Én: Én is ezt láttam. De végül is az is mi voltunk, nem?
Wonderland: Amúgy most teljesen vissza olvastam és durva látni azt,hogy egy év alatt mennyit változtam és mennyire más lett az ízlésem és a kinézettem is. Te nem gondolod így?

Én: Ahogy mondod. Én nem szoktam, csak párat visszaolvasgatni, és először arra gondoltam, hogy de gáááz! De tényleg rájöttem, hogy az is én voltam. És nincs mit szégyelni rajtam. Kész, pont. Olyan az egész, mintha nemrég ébredtem volna csak öntudatra. Neked nem?
Wonderland: Kicsit olyan,de inkább idegen. :D

Én: Idegen? :O
Wonderland: Annyira más..mintha nem is én lennék,de hát ezekből tanultam. Amúgy legszivesebben vissza mennék a múltva és jól felpofozánm magamat,hogy ne írjak ilyen szennyet O_O
Én: Szennyet? Miért szenny? Egyik bejegyzésemben, nemrég írtam, hogy nincs mit szégyelni magamon. És egy kedves ismerősöm is említette, hogy lehet másképp fog viselkedni valahol, mint ott, ahol megismertem. És megkérdeztem, hogy melyik énjét szereti jobban. Erre azt válaszolta, hogy végülis, minkettő ő. Akkor elgondolkodtam.
Wonderland: Szerintem akkor is szenny ami voltam.
Én: És miért gondolod, hogy most jobb vagy, lehet, hogy később a mostani gondolataid lesznek szenny számodra...
Wonderland: Mert nem vagyok már olyan komolytalan..Azt hiszem,hogy jobban tanultam a hibáimból mint anno.
Én: És mit gondolsz, később hogy fogod látni a dolgokat?
Wonderland: Hát ezt nem tudom. Biztos,hogy máshogy.
Én: És hogyan szeretnéd?
Wonderland: Pozitívan,de biztos vagyok benne, hogy úgyis csak a negatívat fogom látni a múltban.
Én: Ha most híres lennél, akkor hogyan "tálalnád" a múltad?
Wonderland:  Na eznehéz kérdés..egébként mindegy lenne mert a média kiforgatna mindent teljesen más lenne az egész. És te?
Én: Húha, tényleg nem könnyű feltevés! Örülök, hogy rátaláltam az utamra, bár nem tudom mi lesz a jövőm. Igyekszem nagyon, hogy úrrá legyek a hibáimon, és kérem Istent, hogy minnél jobb lehessek, amikor szembekerülök egy olyan, emberrel, aki.. ezt úgysem kell ragozni.. :D
Én: Húha, én már mindent megkérdeztem, amire kíváncsi voltam, most nem jut eszembe több kérdés.
Wonderland: Szerinted milyen emberré fogsz változni?
Én:  Milyenné fogok? Nehéz kérdés. Egy másokra odafigyelő, komoly, de ugyanakkor hebrencs nő leszek. Jó anyuka, és kivételes társ. De ugyanakkor kicsit önző és egoista, és hirtelen haragú. Milyen szeretnék lenni az könnyebb... rock and roll zenész :D
Én: De a jó zenét mindig szeretni fogom. xD
Wonderland: Azt én is.
Én: Azért nagyon félek attól, hogy "elveszítem"...
Wonderland: Nem fogod.


Itt a kis eszmefuttatásunk, amit ígértem. Kicsit feljavítottam, tehát mondatok végére pont, mondat kezdőbetűje nagybetű, helyesírási hibák, ilyenek, de a tartalmán nem végeztem applikációkat. :)
Azthiszem a jövőben több "extrára" számíthattok a blogon, nem "csak" a bejegyzések lesznek. Mondjuk ajánlott blogok, képek, hasonló kis kreatív dolgok, amik tőlem még kitelnek, az idézeteken kívűl. :) Ja meg legközelebb töltök fel képeket. olyan jól sikerültek a bőrgatyeszomban. ;D

^^

"Szeretlek mert Te vagy az életem. Szeretlek mert Te csak jót adsz nekem. Szeretlek mert téged csak szeretni lehet. Köszönöm hogy vagy nekem."

Facebookon akadtam rá e kis idézetre, pontosabban az rám. Nem tudtam megállni, hogy ki ne ragasszam ide is, mert nagyon aranyos. Tényleg köszönöm. Köszönöm Uram, hogy vagy nekem és van a zene, melyen keresztül Hozzád eljuthatok.

Csak egy kérés...

Úgy döntöttem írogatni fogom a címkékhez a témákat, hogy mérhető legyen miről mennyit beszélek.. De most jöjjön az érdemleges információ:
-----------------------------------------------------
Felvetnék egy érdekes kérdést. A boldogságtervben szerepel hogyan lehetnék boldogabb ember, hogyan tehetnék boldogabbá másokat. Mert a kettő igenis szorosan összefügg. Még jegyzeteltem is, a megoldásra váró problémákon töröm a fejem...
Az egyik probléma a következő:
•Nem unalmas, hogy a saját problémáimról írok? Nem vagyok egoista ezzel az egésszel?
•Érdekelne Titeket akármi más, amit szívesebben böngésznétek?
Tényleg, szeretnék őszinte válaszokat kapni. Köszönöm! Kérlek Titeket, ez ne csak egy bejegyzés legyen.

Home sweet home, avagy köszönet és vágyakozás az Élet után...

Úgy gondolom, illene búcsút intenem egy ilyen hosszú gép előtt ülős délután végére... Lassan a dátum megváltozik, lassan átfordul minden. Éjszakai kis kívánságom megejtem: bár álmodnék Joe Perryvel. Előző este is kívántam valami hasonlót, és arra ébredtem, egy tized másodpercig nem tudtam hova lett mellőlem Brad Whitford... Igen, bevallom, Aerosmitht hallgattam, a fülhallgató állását kicsit megváltoztatva, ettől még csodásabbá vált az amúgy is kellemes élmény.

♥(Belegondolok ebbe, milyen csodás várni valamire... Dolgozni érte. Igen. Dolgozni fogok rajta, hogy megszeress. Talán jobb emberré is válok tőle.. És talán majd később lesz, aki értékelheti egyáltalán a törekvéseimet. Ezt nyíltan kimondhatom. Mint ahogy nyíltan és őszinén megmondom azt is, hogy a zene minden vágyam. Zenélni akarok, zenélnem kell. És minden nap dolgozni fogok ezért. Azért, hogy egyszer Te is láss színpadon, és elmondhassam magamról, hogy rengeteg most velem egyorúnak segítettem a muzsikával. Azzal, amit játszom. Azzal, ami vagyok. Azzal, hogy lássák: van értelme. És ezzel köszönném most meg azoknak a zenekaroknak a létezését, akik eddig kemény kűzdésre bírtak: Möltey Crüe, Aerosmith. Hihetetlenek vagytok számomra. Ti nyújtottátok azt, amit mástól nem tudtam megkapni, Ti, akik mindig reményt adtatok, és azt: ide tartozom! EZ AZ OTTHONOM!)♥

Abbahagytam a rajzot a felénél, holnap még kidolgozásra vár. Elgondolkodom a boldogságterv egy pontján:
naponta, kis lépésekben sokkal többet érsz el, mint egy-egy hatalmas tettel, ritkán.
___________________________________________
A mostani hétre kis meglepetéssel szolgálunk kedves blogtársammal. egy kis ízelítő:
Wonderland beleegyezett a feldobott témába:
•A vágy arra, hogy milyen emberek szeretnénk lenni, és az, hogy milyenek vagyunk. És hogyan fejlődjünk jól?

A változás jó? O.o

Mondják, a változás egy folyamat. Egy hosszú folyamat.
De könyörgöm! Hogy ez elhúzódjon lassan két éve, az már sok! És minden nap változok valamit! Ez már kezd fárasztani! Pontosabban kifejtem: nagyon boldog lennék így a magam kis világában, de másnak ez mire jó? Belémfáradnak..
A változás jó, ó igen.. De tényleg. Nem jó ez a korszak.. Nagyon szép, mert nem kell dolgoznod, elengedheted magad, megbíznak benned. Lehetsz gyerek. De szerintem egy felnőtt sem szeretne úgy élni, hogy nem tudja mi lesz a következő nap. Mi lesz, ha felkel. Bizonytalan az egész életünk, amíg fel nem növünk. Nálam legalábbis ez a helyzet. Remélem nemsokára vége lesz ennek. Csak remélhetem, de megpróbálok tenni is érte.

ZENEMARATON

(Emlékeztessetek, hogy szeretnék még írni a "boldogságtervről"! Fontos dolog ez, de most még sem ebbe ásnám bele magam nyakig.)
Walk This Way-t olvasok.
Aerosmith maratont tartok!! Minden eddigi Aerosmith lemezt meghallgatok, ameddig csak eljutottam a könyvben. Aerosmith, Get Your Wings, Toys In The Attic, Rocks.. és még csak a könyv felénél járok. Gyakorlott zenészek, Steven pedig zsniális előadóművész, agytröszt és kismillióféle hangszeren játszik, még a hangja is jó! De nem szeretnék ódákat zengeni kedves énekesükről, az egész banda úgy gyönyörű és fasza, ahogy van!
VITA PEDIG NINCS!