2010. augusztus 3., kedd

Napjaim tengetem vidáman...



Szeretitek a Dirty Dancing-et?

Én nagyon. Így vagyok a zenével is, ami igen jól feleleveníti a film érzéseit. Ha eddig nem tudtátok, akkor most megemlítem: nem szeretem a romantikus filmeket. Nem az én stílusom. De ez nem az az ömlengő, nyáltól tocsogó mozi. Nem. Ez a film konkrétan azt mutatja be milyen lehet felnőni. Tényleg. Milyen is? Mikor érzed? Érzed egyáltalán? Kit mondunk felnőttnek? Kortól függ? Mitől nő A Nő és mitől férfi A Férfi?

És akkor most álljunk meg egy pillanatra. Engem valóban ezek a kérdések foglalkoztatnak? Hol tartok?

Szeretnék végre valami komolyról írni. Vagy valami normálisról. Történjen már valami az életemben!

Nemsokára kezdődik az iskola. Lassan felkészülök a tanulásra. Remélem elégge bele tudok majd temetkezni ahhoz, hogy feledjek mindent, ami érdektelen. Különben is jó lesz megismerni a világot és műveltnek lenni. Nem azért tanulnék, hogy felvegyenek valahova. Nem azért, hogy megfeleljek valakinek. Azért mert én akarom. Én szeretem. Önző mivoltomban érdekel a világ; azért mégis inkább szívesebben tanulnék pszihológiát és zenét.
Ha már itt tartunk: kis segítséget szeretnék nyújtani a nehezen tanulóknak. Próbáljátok meg a szemszögeteket megfordítani! Nézzétek az érdekes oldaláról! Nem akartok olyan segg hülyék lenni, mint a tévében látott emberek ugye? Ha érdekességként, megőrizendő dologként tekintetek rá, akkor mingyárt könnyebb!

Minden relatív. Ti láttok kivételt valahol?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése