Csupa-csupa boldogság! ^^

Nehéz volt Tőletek búcsút vennem, de hát nem véglegesen integettem Nektek. Visszajárok; még visszajövök!
Azt hiszem azért mehetett jól a munka, mert szerettem-szeretem. Szeretem azt, amit csináltam, szeretem a munkatársaimat. :) Mások hibáiból okulva igyekeztem tanulni, és jövőre is elmegyek hozzátok, ha még ott lesztek-mert én igen. :) Igyekszem jó kasszás lenni. :)

Nem vágyom az osztálytársaimmal való mindennapos együttlétre, de hát -mint minden másnak ennek is több oldala van- vannak előnyei: jobban koncentrálok majd a tanulásra.
Majd meglátjuk mi lesz a "mi" kis történetünkkel. Minden ember, akivel találkoztam, hozzátesz valamit. Hozzátesz a lányhoz, hozzátesz a környezethez, valaki a lényegbe is belepiszkál. Őszintén szeretném megírni ezt, hátha valakinek segít, másrészt én is alakulnék a történettel, ugyanez fordítva. Szeretnék másokat és magamat is elbűvölni vele. ^^

Érzem: ezentúl lényegesen jobb lesz az életem, boldogabb.

Nem akarok öntömjénező lenni, vagy nem is tudom hogy nevezzem ezt. Bocsássatok meg, gondolom elég fárasztó lehet állandóan a boldogságomról olvasgatni. Csak remélni tudom, hogy valakinek pozitív példa lehetek. Inkább fogadjuk el a helyzetünket, máris szebb lesz a világ, megnyugszunk, több helyzetre rálátunk, megértjük min szükséges változtatni. Ha szükséges, érdemes érte küzdeni! (Írás közben arra gondolok: kihunyt a rocker-énem. Azt hiszem többnek mondhatom magam, mint egy átlag zúzószene-hallgató, igyekszem megérteni lázongásom okát is.) A láng, a fény nem hunyhat ki soha, mindig vannak, akik segítik azt továbbvinni. Ha rájövünk is mi utunk célja, nem láthatjuk hosszát, ezért elbizonytalanodhatunk-de mindig segítenek, bárki légy. A Jó, a jóra való hajlandóság mindenkiben ott lakozik. Ezt próbáljuk nem elfelejteni.

Élvezzétek az életet, legyetek boldogok és ne feledjétek-mindennek van oka! ;D