ARANYOM

VÉGRE! Édes Istenem, hat év után! Hat év után végre rájöttem mit jelentetek nekem.
Egyszer bejelentettem valami ilyesfélét anyának: észrevetted, hogy azokat nem nevezünk nevén, akiket nagyon szeretünk és közel állnak a szívünkhöz? Apa, anya, szívem.
Babám.
Babó.
Én így hívom Őket. A földkerekségen alig találsz náluk szebb és jobb lényeket. Igazi gyógyítók, ha tudják magukról, ha nem.
Csak a megkülönböztetés miatt nevezem őket a nevükön. Táncos, Zorba, Winetou.

Csaknem egy év kihagyás-nem számít. Új ember lettem. Nem vagyok béna-nem azért fizettem, hogy lebénázzanak, hanem azért, hogy jólérezzem magam. És csodásak is a napjaim. Persze még érezteti hatását az a jó pár év és az a "bánásmód" amit a pár év alatt kaptam. De igyekszem új házat építeni, egy erősebb, jobb, melegebb házat, ami nem dől össze, és ahol mindig kellemes a fogadtatás. Egy új kapcsolat, egy új szív.

Rémesen hiányzott. Hiányoztatok.

Gyertek hát újra, legyünk együtt, legyünk hát újra együtt!