Természet

Hiányzik a lovaglás. Hihetetlenül hiányzik azoknak a lényeknek a közelsége akikben rengetegszer csalódtam, akiktől sokáig nagyon féltem. De talán nem is tőlük tartottam? Az emberek rengeteg félelmet és bizalmatlanságot ültettek a szívembe. Még ha jót akarván figyelmeztetek is. Többet nem hiszek nektek. Nem fogok hinni többet az embereknek, mert biztos vagyok magamban, és megbízom A Lóban is. Nem fogom hagyni, hogy eltántorítsatok azoktól a pillanatoktól, mikor érzem, hogy egy vagyok a természettel. Ezek a percek már jelentősen éreztetik hiányukat. Nem hagyom hogy beleszóljatok abba amit csinálok, mert amíg érzem, hogy az élőlény is egyetért velem, és szívesen, kedvvel végzi "munkáját" addig semmi baj nem történhet.

Most, öt -lassan hat- év után jöttem rá, mi a titka a lovakkal történő bánásmódnak. Hagytam magam átverni. De most, most valami új fogant meg bennem, és nemsokára "kihordom". Új ember is leszek ezáltal. Mert valóban: a lovak érzik az embereket. De nem úgy, ahogy eddig hittem. Nem is a félelmet. Nem is az izgalmat. Az egy hanyagolhatóbb dolog. Azt érzik meg, hogy milyen ember vagy. A lovaglás nem egyszerű-lélekben csinálod. Nem csak Az Állatot kell érezned - de Az Embereket is, de egyben Rólad is szól.

Nem hagyom, hogy többet becsapjatok, félrevezessetek. Bízzátok rám, és A Lóra a dolgot.

Anyunak is most mondtam-egyre csak törtek elő belőlem az érzések, könnyekkel együtt, mint valami vulkánkitörés során a por, hamu, végül robban a láva. /Szeszélyes természet. :) /

Végső soron ez az én, személyes hülyeségem. Hagytam magam becsapni. De ez többet nem fog előfordulni, ígérhetem mindenkinek.

Ezért történt, hogy eddig "kibírtam" a lovaglást. Mert ezekben a percekben új lettem, valami más, valaki jobb.

De bizakodó vagyok, most, hogy újjá születtem egy kicsit. Egyre jobb és jobb ember leszek, és mikor valakivel egymásra találunk, már talán én is kedvelni fogom magam.

Szép jövőt és kellemes perceket kívánok mindenkinek, innen - a szívem legmélyéről.