Miért nem nézzük el valakinek azt ahogy viselkedik? Ha nyávog, ha nyűgös, sorolhatnám. Nem tudjuk az okát, ezért dühösek vagyunk az illetőre.
Nem vagyunk hajlandóak meghallgatni a másikat, és/vagy a másik nem bízik bennünk.
Az ok, a valódi érzés. Ezért nem tudjuk elnézni, ha valaki nem úgy viselkedik, ahogy mi azt magunkkal szemben elvárnánk.
A "sértett" és a "sértő" is jól bezárja az ajtót. Ha kicsit kinyitnánk és távolabbra néznénk, a saját kertünkön túlra, több együttérzést és boldogságot találnánk. Ebben biztos vagyok.
(Azt hiszem hétvégémen egyedül megyek, kiruccanok egyet a természetbe.)
S gondolod, hogy ez családon belül működik?
VálaszTörlésNem is szabadna, hogy ez kérdés legyen.
VálaszTörlés