A terc eszenciája.

Ki mondta, hogy nem szeretek iskolába járni? Örülök, hogy végre megszívhatom magam olyan tudással, amilyenre szomjazom, s vágyom, az viszont cseppet sem tetszetős, hogy afféle dolgokat tukmáljak magamba, ami nem az én agyamnak lett feltalálva. Például a matematika.

Gondoltam én mindenfélét, milyen lesz, s hogy telik majd az új év, de mint ami történik most-olyanra nem számítottam.

Eszembejutott, hogy egyedül fogok ülni, egyedül csinálok mindent, két szót ha szólok másokhoz, azt is csak muszájból. De lám, a helyzet nem ez. Nemes egyszerűséggel úgy áll a dolgom, hogy nem tudok úgy viselkedni, ahogy az magamnak tetszenék. Elég komoly és csendes vagyok ahhoz, hogy szünetekben egyedül ücsörögjek, viszont elég hebrencs és félős ahhoz, hogy ne tudjak valamit egyedül elintézni-nem is inkább az elintézés, hanem az, hogy keresztülmásszak emberekkel teli folyosókon. Magával ragad a "birkizmus", a birkaszellem. Többször veszem észre, hogy olyat csinálok, amit amúgy egyébként nem tennék, a többiek viszont serény jókedvvel teszik. Elmémnek csak a poénos felét mutatom. Furcsa egy oldalamat, azt az oldalamat hozza belőlem elő az ottani légkör, ami nem vagyok, vagyis inkább nem szeretnék lenni, csak a kivételezettek körében. A viháncoló, sebezhető, béna felemet csak kevesek ismerhetik meg. Én is csak most találtam rá, nehogy már mindenki egy szempillantás alatt láthassa, tudhassa!

Megpróbálok a tanulással rendszeresen, rendesen foglalkozni, még délutáni időbeosztást is írtam a magam részére.

Közben meg vagyok egy lázadó rock and roll állat.

Közben meg vagyok "béna" és "hebrencs" kislány.

Közben vagyok "komoly" és valami sorsát tudatosan kezelő, nővé érő, felelősségteljes ember.

Valahogy csak összeraktam magam. Bármit csinálok, bármit cselekszem, énemnek ez a három fele mindig befolyásolja döntéseimet. Ez a három.

Úgy látom a hármas szám lesz a "vesztem", a hármas szám lesz a sorsom. Az Igen, a Nem és a Nem tudom.

Egy nagy levegő, és továbbindulok megtorpanásomról-az élet nagy országútján.

A fotó egy kedves ismerősöm, Goffa Norbert munkája. :P