Nem végződött jól a napom.. Hazafelé menet rájöttem, hogy legszívesebben elmennék az osztályból. Egy kedves ismerősömmel beszélgettem. (nem azért, tényleg,... deeee... a személyében olyan emberrel találkoztam, aki meghallgat másokat. És beszélgetett velem.. O.o Annyira furcsa. OO Köszönöm. :) Szerinte inkább bírjam ki, ha jó a suli. És az piszokjó.
De azért írok ide,hogy megkérdezzelek Titeket is. Kerresek gyorsan egy másikat, vagy maradjak ugyanabban az iskolában, ha az osztálytársaim kibeszélnek és utálnak mindenkit és nem tudnak elnézőek lenni egymással? Tudom nagyon jól, hogy máshol is vannak ilyenek. De akkor legalább nem kellene vesződnöm azzal, hogy megismerjem őket. Hogy tudjam milyenek. Akkor lenne még ott belül remény.
De azért írok ide,hogy megkérdezzelek Titeket is. Kerresek gyorsan egy másikat, vagy maradjak ugyanabban az iskolában, ha az osztálytársaim kibeszélnek és utálnak mindenkit és nem tudnak elnézőek lenni egymással? Tudom nagyon jól, hogy máshol is vannak ilyenek. De akkor legalább nem kellene vesződnöm azzal, hogy megismerjem őket. Hogy tudjam milyenek. Akkor lenne még ott belül remény.
Jólvan.
"Kedves barátném" azt mondja naiv vagyok. Szerintem nem. Csak még mindig nem "tudtam" elveszíteni a hitem az emberekben. Még mindig nem tanultam. Talán sokáig nem is fogok. Benned is hiszek még mindig, hogy talán nem beszélsz ki úgy, mint X-et és Y lelépése után Y-t is.... Reménykedem, hogy velem nem vagy ilyen.. De ezek után már felmerül a kérdés.
És szomorú vagyok nagyon. Egy ilyen embert lehet szeretni? És engem nem?
Nem arra célzok, hogy rossz lenne, mert én így is elfogadom. Próbálok megérteni és szeretni mindenkit. Ez az alapelvem. Nem az hogy "de utálom azt a csajt".
Nem. Ha megpróbálod, ha csak MEGPRÓBÁLOD megérteni, egyből másképp fest a helyzet.
Most még nem törtek elő a könnyeim, majd máskor fognak.
Szeretnék szereti mindenkit, és szeretném, ha viszontszeretnétek. Az egész Bolygó. Az egész szívem.
Az előző osztályom nekem is borzalmas volt.
VálaszTörlésNagyon nehezen nyílok meg, sok időbe telik míg egy kicsit is mutatok magamból, nem is igazán szoktam próbálni megértetni magam másokkal, beletörődöm;had gondoljanak amit akarnak.
Viszont mikor elkerültem ebbe az osztályba úgy indítottam, hogy egye fene, most majd picit nyitottabb leszek, majd mindent szépen elmagyarázok kezdve a külsőmre irányuló legidiótább kérdésektől mindenig, hiszen most egy egészen új közösségben vagyok és ha már együtt kell töltenünk néhány évet ne csak úgy teljen, hogy "áh leszarom, hogy ezek itt vannak én úgy is külön világban élek", hanem ha sikerül túljutniuk a sztereotípiákon talán barátokra is lelhetek, ami azért sosem jön rosszul...
Viszont ez elég rosszul sült el.
Én hiába magyarázkodtam, ők úgy is csak azt látták bele a dologba, amit látni szerettek volna, innentől kezdve pedig teljesen mindegy volt, hogy én mit mondtam.
Ebben az osztályban senki sem volt, akivel beszélhettem volna, senki akiben egy csöppnyi jó indulat is lett volna. Sosem futamodtam meg az ilyesmi elől, de tény, hogy a legszarabb helyeken is legalább egy ember állt mellettem, akire mindenben számíthattam, Itt viszont nem.
És ha már volt lehetőségem arra, hogy egy másik osztályban tanulhassak -esélyt adva ezzel annak, hogy végre normális, kedves emberek között legyek-mért is ne használtam volna ki?
A suliban tényleg nem az a legfontosabb, hogy milyen az osztályod, viszont ezek a dolgok képesek hátráltatni, na meg aztán sokkal jobb úgy tanulni, hogy közben nem csak elviseled a körülötted levőket és fordítva.
Nem támogatom a sűrű iskolaváltogatásokat, viszont egyszer, ha ennyire nem jó a közösség mért ne próbálhatnád meg. Szerintem hajrá!
Nem szerettelek volna fárasztani, csak gondoltam ez segíthet. ^^
Nem tudom, nekem soha nem jött be az iskola váltás. De azért próbáld meg, hátha neked sikerül! A fiatalok legtöbbje pedig sajnos ilyen(tisztelet a kivételnek),Szeretnek mindenen és mindenkin csámcsogni. Megnyugtatlak, sajnos a felnőtt világ sem sokkal különbözik ettől.
VálaszTörlés