Tegnap sokminden történt velem. Elmentem öcsém születésnapját megünnepelni, nagymamámnak mesélhettem a cserkészotthonban átélt élményeimről, hallgathattam apa szivatását, és örülhettem öcsi lelkesedésének oly részeim iránt ami kicsit másra másra való. xD :D
De talán mégis a dédmama látogatásától hazafelé tartó út utolsó fele volt a "legizgalmasabb" ott töltött időmből. Apának magyaráztam arról, hogy rémesen rossz, amikor nem tudod kimutatni a szeretetedet. Nem sokan veszik a lapot... nem merek megérinteni senkit, akit pedig imádok. Nekem az ölelés, egy érintés rendkívül fontos módja a kapcsolatfenntartásnak, mód arra, hogy kimutassam nem undorodom az illetőtől, szeretek vele lenni, nem csak szóban beszélgetni, és jólesik, hogy ott van mellettem. Imádok apához odabújni, szeretem, ha anya megpuszil, ha átkarolják a vállam, ha valaki szólni akar, hozzám ér. Ha megveregetik a vállad az is olyan jó érzés. Egy elismerés. :)
No aztán jöjjön az estém. Hosszas huzavona után nem aludtam ott...
22.22-re értem haza. A Tankcsapda "Adjon Az Ég" című száma szólt a lejátszóban, mikor csekkoltam az időt. No hát kívántam is, Laci meg rámondta, hogy "Adjon az ég, mindent amit szeretnék..." Rendes, boldog, megértő életet kívántam mindenkinek, magamnak meg végre egy kis megnyugvást.
Aztán szépen lefürödtem, elővettem a filmet, amit kölcsönkértem.
Igaz, párszor ki kellett rohangálnom ide-oda, teáért, könnyeztem, annyira fájt a torkom. Később már nem törődtem a szúrós fájdalommal.
Teljesen ellepte a lelkem a meghatottság, a hihetetlen csodálkozás, a megbánás, és az értetlenség, de egyben megvilágosodás is. Azt hiszem ezt mindenkinek látnia kell.
Teljesen ellepte a lelkem a meghatottság, a hihetetlen csodálkozás, a megbánás, és az értetlenség, de egyben megvilágosodás is. Azt hiszem ezt mindenkinek látnia kell.
A passió.
Szörnyen sírtam. Ez az ember az életét, a szenvedését, a megaláztatását adta oda, hogy mi gondtalanabbul élhessünk. A mi, az én -még el sem követett- bűneinkért, bűneimért halt meg. Olyan terhet cipelt a hátán, amit soha senki el nem bírhat.
És mégis. Jézus elbírta. Nem szeretnék egy rossz szót sem kiejteni. A barátjai árulták el, a népe ölte meg. És ő ezt előre tudta. Azt hiszem majd ha meghalok nagyon szeretnék Vele beszélni. Tanulni Tőle. És örülök annak, hogy ezt már életemben megtehetem.
Szívből köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése