Ma megint...

Ma megint találkoztam Jézussal. Helyesbítek, ma megint megérintett Isten szele. Jövök haza a Szent Györgyiből, és kit látok az aszfalton, akit eddig észre sem vettem, pedig jártam már ott párszor?

Szűz Máriát. Hétfőn újra megkeresem, most, hogy tudom-ott van.

Jézus pedig már jó pár napja a tárcámban vigyáz rám, és mindenkire, akit én nagyon szeretek. Megtaláltam a lehajthatós szekrényünkben egy kis kártyát, abból a több tízből, amit anyu kapott még egy nénitől, hogy ossza szét. Helyette azt hiszem ezt én fogom megtenni. Mindenkinek adok, aki elfogadja. Úgy látom, ez lesz a szeretetem jelképe.

Nem hiszem, hogy Isten, vagy a kereszténység nem szereti a rockzenét. Engem pont azon keresztül talált meg. A Muzsika nem csak az embereknek szól.

És nem hiszem, hogy elítélnék a szeretkezést. Sorra olvasom a könyveket, amiben a kereszténység így, meg úgy elítélte a testi kapcsolatot. Szerintem a világ egyik legszebb dolga. Nem is kell gondolkodni azon, hogy miért. Egyszerűen természetes. Vagy inkább természetfeletti. Pont mint a Zene.

Remélem legalább akkora örömöt szerez majd az egyik, mint a másik.. Majd......

végezetül egy szép kép. :)

Tanítsatok Jóra!

Tegnap sokminden történt velem. Elmentem öcsém születésnapját megünnepelni, nagymamámnak mesélhettem a cserkészotthonban átélt élményeimről, hallgathattam apa szivatását, és örülhettem öcsi lelkesedésének oly részeim iránt ami kicsit másra másra való. xD :D

De talán mégis a dédmama látogatásától hazafelé tartó út utolsó fele volt a "legizgalmasabb" ott töltött időmből. Apának magyaráztam arról, hogy rémesen rossz, amikor nem tudod kimutatni a szeretetedet. Nem sokan veszik a lapot... nem merek megérinteni senkit, akit pedig imádok. Nekem az ölelés, egy érintés rendkívül fontos módja a kapcsolatfenntartásnak, mód arra, hogy kimutassam nem undorodom az illetőtől, szeretek vele lenni, nem csak szóban beszélgetni, és jólesik, hogy ott van mellettem. Imádok apához odabújni, szeretem, ha anya megpuszil, ha átkarolják a vállam, ha valaki szólni akar, hozzám ér. Ha megveregetik a vállad az is olyan jó érzés. Egy elismerés. :)

No aztán jöjjön az estém. Hosszas huzavona után nem aludtam ott...

22.22-re értem haza. A Tankcsapda "Adjon Az Ég" című száma szólt a lejátszóban, mikor csekkoltam az időt. No hát kívántam is, Laci meg rámondta, hogy "Adjon az ég, mindent amit szeretnék..." Rendes, boldog, megértő életet kívántam mindenkinek, magamnak meg végre egy kis megnyugvást.

Aztán szépen lefürödtem, elővettem a filmet, amit kölcsönkértem.

Igaz, párszor ki kellett rohangálnom ide-oda, teáért, könnyeztem, annyira fájt a torkom. Később már nem törődtem a szúrós fájdalommal.
Teljesen ellepte a lelkem a meghatottság, a hihetetlen csodálkozás, a megbánás, és az értetlenség, de egyben megvilágosodás is. Azt hiszem ezt mindenkinek látnia kell.

A passió.

Szörnyen sírtam. Ez az ember az életét, a szenvedését, a megaláztatását adta oda, hogy mi gondtalanabbul élhessünk. A mi, az én -még el sem követett- bűneinkért, bűneimért halt meg. Olyan terhet cipelt a hátán, amit soha senki el nem bírhat.

És mégis. Jézus elbírta. Nem szeretnék egy rossz szót sem kiejteni. A barátjai árulták el, a népe ölte meg. És ő ezt előre tudta. Azt hiszem majd ha meghalok nagyon szeretnék Vele beszélni. Tanulni Tőle. És örülök annak, hogy ezt már életemben megtehetem.

Szívből köszönöm!

Szeret, nem szeret....

Igen, egész héten vártam a pénteket. Ismét elmondhatom: kivételesen jól éreztem magam.

Mégis, úgy érzem egy szomorú bejegyzés előhírnöke a fenti mondat.

Ténylegesen erre ma reggel jöttem rá egy aprócska kis dolog kapcsán. De hát az ember életében nem mindig a monumentalitás a jellemző, belőlem legtöbbször a kis dolgok hozzá elő a nagy gondolatokat, és az igazi megvilágosodásokat.

Azt hiszem.... nem.. úgy látom, hogy hiába vagyok tele óriási szeretettel, mégsem fogadja el tőlem senki. Senkinek az ég világon nem kellett eddig a szeretetem. A Földön a családomon kívül nem fogadja el senki. De talán nem is baj, mert ha később úgy alakul, akkor nekem is a családom lesz a legfontosabb. Nem kéritek a szeretetem? Rendben, túllépek rajta, és addig várok, amíg hét-nyolc év múlva megszületik a gyermekem. Biztos vagyok benne, hogy Ő és a Családom mindig teljes mértékben "megengedik", hogy szeressem őket. Tőletek soha nem kell bocsánatot kérnem, ha nagyon ragaszkodom Hozzátok. Hálásan köszönöm!

A többiek... Oké rendben, mégis azt érzem, hogy nincs rám szükségük. Akármilyen bizalommal fordulok hozzátok, az nektek nem kell. Kívülállónak érzem magam. Ott az a sok műölelés, amit annyiszor nekem is meg kellett tennem és ez fájt, hogy nem örülhettem őszintén neki. Ott van a sok műmosoly, annak a beletörődésnek a mosolya, hogy talán lesz ez még jobb. De amikor én szeretnék valakit megölelni, egyből: nem vagyok lezbiiiii! (tisztelet az egy embernek) Könyörgöm, csak egy ölelésre vágytam... De nembaj. Ha nektek nem kell, majd megtartom a szétesett családomnak. Majd talán újra összekovácsolódnak bennem is. Szerintem azért jöttem a világra, hogy örömet okozzak másoknak. Nem azért, hogy csalódást vagy bánatot.

Ezért nagyon örülök, hogy egy olyan helyre találhattam, ahol úgy érzem, nem vagyok fölösleges. És igen, nagyon várom a következő pénteket. Mert úgy érzem nem utasítanak el. Hogy valahova kellek. Hogy valahol még van egy olyan puzzle, ahova én is berakhatom a hiányzó darabomat. Végre úgy érezhettem.

Szívből jövő hála mindenért.

Nem is tudom miről meséljek Nektek. Csütörtökön és pénteken is csodás napot tudhattam a hátam mögött. Mindkét naptól rémesen féltem, de legalább ennyire jól -ha csak nem jobban- éreztem magam.

Tanulság: nem baj ha izgulsz, nem baj ha félsz, jobb ha belemész!

Köszönöm Claudinak, hogy eljött velem, meghallgatni a fellépést; nem bánom hogy ti, többiek nem jöttetek. Valószínűleg nem élveztétek volna. Köszönöm a megnyugtatást, a vízipipát, Bob Marley-t. :) Köszönöm, hogy elmondtad nekem azt, amit másnak még nem. Bízhatsz bennem, ahogy én is bízom benned.

Nitus & The Rollin' Dice-nak köszönöm a koncertet, egyszerűen fantasztikusan játszotok! Én is szeretnék így gitározni vagy dobolni! O.O

Köszönöm Najimnak a kabátot. :)

És köszönöm mindazoknak, akiknek meg tudtam jegyezni a nevét és azoknak is, akikét nem. Köszönöm Neked hogy elvittél, és lehetőségem volt -első benyomásra- egy olyan közösséget megismerni akik törődnek a másikkal és akik különlegesek, mások. Mások, mint azok az emberek, akik ott vannak veled egész nap, de mégsem jutsz dűlőre velük. Nem érted miért csinálnak dolgokat, miért mondják azt, amit. Szeretek énekelni, és köszönöm a beszélgetést-megint bebizonyíthattam magamnak: jók az intuicíóim. :)

Sikerült a "más" szót kicsit egyértelműbbé és pozitívabbá varázsolni számomra.

ÉS HÁLÁS VAGYOK EZÉRT. NAGYON HÁLÁS. KÖSZÖNÖM ISTENEM, HOGY VEZÉRELSZ ENGEM AZ UTAMON.

Szertnék szeretni

Nem végződött jól a napom.. Hazafelé menet rájöttem, hogy legszívesebben elmennék az osztályból. Egy kedves ismerősömmel beszélgettem. (nem azért, tényleg,... deeee... a személyében olyan emberrel találkoztam, aki meghallgat másokat. És beszélgetett velem.. O.o Annyira furcsa. OO Köszönöm. :) Szerinte inkább bírjam ki, ha jó a suli. És az piszokjó.
De azért írok ide,hogy megkérdezzelek Titeket is. Kerresek gyorsan egy másikat, vagy maradjak ugyanabban az iskolában, ha az osztálytársaim kibeszélnek és utálnak mindenkit és nem tudnak elnézőek lenni egymással? Tudom nagyon jól, hogy máshol is vannak ilyenek. De akkor legalább nem kellene vesződnöm azzal, hogy megismerjem őket. Hogy tudjam milyenek. Akkor lenne még ott belül remény.

Jólvan.

"Kedves barátném" azt mondja naiv vagyok. Szerintem nem. Csak még mindig nem "tudtam" elveszíteni a hitem az emberekben. Még mindig nem tanultam. Talán sokáig nem is fogok. Benned is hiszek még mindig, hogy talán nem beszélsz ki úgy, mint X-et és Y lelépése után Y-t is.... Reménykedem, hogy velem nem vagy ilyen.. De ezek után már felmerül a kérdés.

És szomorú vagyok nagyon. Egy ilyen embert lehet szeretni? És engem nem?

Nem arra célzok, hogy rossz lenne, mert én így is elfogadom. Próbálok megérteni és szeretni mindenkit. Ez az alapelvem. Nem az hogy "de utálom azt a csajt".

Nem. Ha megpróbálod, ha csak MEGPRÓBÁLOD megérteni, egyből másképp fest a helyzet.

Most még nem törtek elő a könnyeim, majd máskor fognak.

Szeretnék szereti mindenkit, és szeretném, ha viszontszeretnétek. Az egész Bolygó. Az egész szívem.

ŐSZINTESÉG :)

Először is egy lényegtelen dologért egy kislányos öröm: örülök, és köszi, hogy eszedbe jutottam. ^^
Minap rájöttem, hogy elfelejtettem valamit még hozzámondani a beszélgetésünkhöz. :)

A "nem szégyenlem" után még hiányzott valami. A Miért. A Miért a létünk eleme, az különböztet meg más embertől. Nálam a "Miért" a következő:

Úgy gondolom az emberiség az őszinteségtől lesz jobb, nem attól ha megtagadjuk
1.önmagunknak
2.és másoknak
is az érzéseinket. Attól lesz jó a világ, ha megmondjuk, miért is teszünk bizonyos dolgokat, hogy ne értsenek félre minket és tudják: nem hordjuk fent az orrunkat, van OKA annak amit csinálunk. Van oka, ha útban érezzünk magunkat, van oka ha sírunk, és annak is ha örülünk vagy kiborulunk. Bárki bármit mond, bárki mondaná, hogy gyerekes és reménytelen gondolkodásmód: ragaszkodom hozzá. Mert megbízom Bennetek.

HISZEM, HOGY AZ ŐSZINTESÉGTŐL LESZ JOBB A VILÁG.

Nem attól, ha hazudozunk.

A terc eszenciája.

Ki mondta, hogy nem szeretek iskolába járni? Örülök, hogy végre megszívhatom magam olyan tudással, amilyenre szomjazom, s vágyom, az viszont cseppet sem tetszetős, hogy afféle dolgokat tukmáljak magamba, ami nem az én agyamnak lett feltalálva. Például a matematika.

Gondoltam én mindenfélét, milyen lesz, s hogy telik majd az új év, de mint ami történik most-olyanra nem számítottam.

Eszembejutott, hogy egyedül fogok ülni, egyedül csinálok mindent, két szót ha szólok másokhoz, azt is csak muszájból. De lám, a helyzet nem ez. Nemes egyszerűséggel úgy áll a dolgom, hogy nem tudok úgy viselkedni, ahogy az magamnak tetszenék. Elég komoly és csendes vagyok ahhoz, hogy szünetekben egyedül ücsörögjek, viszont elég hebrencs és félős ahhoz, hogy ne tudjak valamit egyedül elintézni-nem is inkább az elintézés, hanem az, hogy keresztülmásszak emberekkel teli folyosókon. Magával ragad a "birkizmus", a birkaszellem. Többször veszem észre, hogy olyat csinálok, amit amúgy egyébként nem tennék, a többiek viszont serény jókedvvel teszik. Elmémnek csak a poénos felét mutatom. Furcsa egy oldalamat, azt az oldalamat hozza belőlem elő az ottani légkör, ami nem vagyok, vagyis inkább nem szeretnék lenni, csak a kivételezettek körében. A viháncoló, sebezhető, béna felemet csak kevesek ismerhetik meg. Én is csak most találtam rá, nehogy már mindenki egy szempillantás alatt láthassa, tudhassa!

Megpróbálok a tanulással rendszeresen, rendesen foglalkozni, még délutáni időbeosztást is írtam a magam részére.

Közben meg vagyok egy lázadó rock and roll állat.

Közben meg vagyok "béna" és "hebrencs" kislány.

Közben vagyok "komoly" és valami sorsát tudatosan kezelő, nővé érő, felelősségteljes ember.

Valahogy csak összeraktam magam. Bármit csinálok, bármit cselekszem, énemnek ez a három fele mindig befolyásolja döntéseimet. Ez a három.

Úgy látom a hármas szám lesz a "vesztem", a hármas szám lesz a sorsom. Az Igen, a Nem és a Nem tudom.

Egy nagy levegő, és továbbindulok megtorpanásomról-az élet nagy országútján.

A fotó egy kedves ismerősöm, Goffa Norbert munkája. :P

Köszönetáradat

Szomorú vagyok, hogy nem lehetek amellett, akit szeretek, de úgy döntöttem nem annyira fontos. Felvettek; négy ember beszélt rá, és az ő közreműködésük segítségével. Ha nincsenek ott és akkor, akkor nincs ez. Ezúton is köszönöm Nektek! Ez a jövőm. Ez a sorsom. Ezt akarom.

Igen, minden vágyam, hogy kibaszott nagy rockszár legyek. Ez vonz, mindenben ezt látom. Pörgök mint állat, de még mindig nem tudom magam elengedni eléggé, csak megfelelő társaságban. Majd a színpadon. haha :D

Örülök, hogy van olyan ember az osztályomban, aki veszi a poénjaimat, nem komolyan és még ütősen is tud rá válaszolni. Itt szeretném Neked megköszönni!

Ja meg egy kedves volt munkatársamnak majd a kabátot. :P

És szeretném megköszönni egy embernek, hogy szimplán van, és gondolhatok rá és önbizalmat ad. :) Gondolom ez nem kölcsönös, de mint mondtam nem ez a jövőm. :)


ÖRÖMTELI PERCEKET KÍVÁNNÉK MINDENKINEK!

ÖRÖM ÉS CSILLOGÁS

Annyira örültem a mai napomank. Viszontláthattam egy kedves ismerősömet. Végre beszélhettem vele, ami nagyon megnyugtatott. Annyira más van már a szemében. Csillog. Ahogy anyának meséltem milyen jól esett így látnom, majdnem elsírtam magam. Ezen sorok írása közben is érzem, hogy kezd melegedni a szemem.

Arra is rá kellett jönnöm, hogy kibaszottul szeretem ezt a mocskos Mötley Crüe-t, bármit is csinálnak. Bármikor szóba állnék velük. A rock and roll világában talán a legelbaszottabbak. De ettől olyan jók. Hogy kereken vannak. Ha valakit kitesznek az már nem ugyanaza banda.

Nagyon szeretlek Titeket!