Szerződés

Hogy egy kedves ismerősöm szavaival éljek: "Számban összefut a nyál, köpök rá, hogy véget ér a nyár."

Szóval a szünet utolsó bejegyzése következzen. Teljes nyugodtsággal, felelem nélkül kijelenthetem, hogy ez volt az eddigi legszebb és legjobb nyaram. Szép a gondolataim (xD) és a megváltozásom miatt, jó a munkám szempontjából.

Legszebb pillanatok:

♥a munkám majdnem minden perce mindenkinek köszönhetően

♥McOlimpia

♥a barátaimmal töltött rengeteg idő

♥a családommal töltött kevés idő

♥a lovastábor

És az, hogy már nem félek. Nem félek senkitől. Imádok lázadni. Imádom megmondani a magamét. Aki a felszínt látja, és nem fél beljebb kukkantani belém, az talán meg fog lepődni.
Igyekszem megjavulni, hogy elviselhetőbb legyek, de nem megy minden egy csapásra. :)

Tudom, hogy több arcom van. Én erre büszke vagyok, bárki bármit mond.

Nem lett a legszebb bejegyzés, mégis egy megállapodásnak tekintem magammal szemben, hogy ha erre rápillantok, akkor mindig tudjam: kihúzom a következő szünetig. Csak, mert. Mert szeretek élni. Mert szeretem az Életet.

Kívánom mindenkinek a Boldogság megtalálását, és azt, hogy hallgassátok meg a bennetek mélyen kucorgó gyermeket. Kit érdekel a többi ember? :D

Szeretet

(jéé nem volt még ilyen címzetű bejegyzésem! hát akkor épp itt az ideje!)
Huh...!

Végre nagy lélegzethez és csöppnyi időhöz jutottam, hogy ide lehuppanhassak.
Kiolvastam egy újabb, nagyléptékű, baromira értékes könyvet. A folyó istene. Mostanában csak úgy falom őket! Ne kérdezzétek miért, magam sem tudom.
Most olvasom Paulo Coelho A Piedra folyó partján ültem, és sírtam című művét. Ennek kapcsán ráébredtem, hogy ha beburkolózok a tankönyvekbe és a tanulásba az nem segít, és hogy bátrabbnak kell lennem, ne féljek az érzéseimtől. Épp most kezdtem volna meg azt az utat követni, amivé engem nevelni akartak, holott azt hittem nem vagyok ilyen tekintetben befolyásolható.
Ha legalább elmondhatnám, hogy mennyire kedvelem, ha komolyan lennék véve. De nem ismerem. Nem is merem. (azért a hülye humorom a helyén...)

Áh, ha be tudnám érni ennyivel, hogy álmodozom. Mert már kezdtem bezárni a lelkem, a felejtés útja felé indultam. (Sajnálom Őt, hogy ekkora benyomást tett rám.) Azt mondja a könyv, hogy a szerelem, bármilyen fájdalommal is jár, megéri érte küzdeni. Bármilyen fájdalommal jár, megéri szeretni, mert aki szeret, az jó ember. Mert aki szeret-él. Ezt az érzést pedig nyomtalanul nem zárhatjuk ki az életünkből.
A másik dolog, amit megtanultam a könyvből, -már most- az a hit. Hiszem, hogy azért kaptam kezem alá a könyvet, hogy ne a rossz irányba induljak. Hiszem, hogy ha Neki nem is, akkor magamnak még szép lesz ez az érzés; de nem tudok elindulni felé. (Ha már lenne egy kis tapasztalatom...)

Mostanában sokat üldözöm Őt a gondolataimmal. Remélem ehhez mérten eleget csuklik, fene egye meg, ne legyen már nyomtalan az sok-sok jó kívánság amit felé sugárzok!

Mindazonáltal még valami történni fog velem, vagy még kicsit érlelődöm-hiszen félig még zöld vagyok!

Aztán meglátjuk mit is tervez velem (félve írom: velünk) a felsőbbrendűség.

De boldog vagyok, hogy újból Rá gondolok, ez egyenesen jóleső, szívmelengető érzés. :) És azt hiszem ennél többre is képes vagyok.

Katrzis-boldogság

Én... Én csak azért jöttem, hogy elmondjak most valamit. Mert átsöpört rajtam egy gondolat, s azon nyomban első dolgom volt, hogy megosszam Veletek. Utána már el is megyek.

Úgy döntöttem a mai napomat olvasással -semmi egyébbel nem- töltöm.

Volt már heves katarzisom, gondolom megosztom veletek. Van egy könyv, az egyik "kötelező olvasmány" nyárra, belőle kell házidolgozatot írnunk.

Üvöltő szelek - nem tudom, lesz-e majd kedvencem, de hogy nélküle nem a mostani ember lennék, az biztos. Van egy híres idézete a szerelemről. Hogy Catherine mit érez Linton és Heathcliff iránt. Ez a pár mondat jó ideig tartó, keserves zokogást idézett elő bennem. Ettől növünk fel, ha ezt érezzük? Ekkor lesz a lányból nő? Úgy éreztem minden reményem elúszott. Meg tudtam volna magam ölni. Később ezt az érzést fokozatosan felváltotta a nyugalom. Hogy nem kell várnom. Hogy meg kell érnem rá - mert van időm. Mert nem sietek sehová. Igen, a szerelem nemesít-a viszonzatlan meg pláne. Köszönném Müller Péter A Gondviselés című könyvének is ezt az érzést - Neki köszönhetően tanultam meg, hogy az élet csupa boldogság. Ha átéljük a pillanatot, ha nem mindig valami más után vágyakozunk. Így vált az alaphangulatom közönyös mélaságból elmélyült, komoly boldogsággá. És ezért hálás vagyok.

Azt hiszem ez az igazi könyv - ez, ami megváltoztat. Ez, ami belédúszik, és elolvasása után is benned él.
Eddig is imádtam az irodalmat, mindig elvarázsolt, de az Üvöltő szelek (még el sem olvastam) olvasása miatt százszor jobban fogok építeni tanárom kritikájára és ajánlásaira, és a kötelező olvasmányokra. Tulajdonképpen csak azért nehézkes az olvasásuk a kötelezőknek, mert meg van szabva: muszáj. Ettől igyekezzetek eltekinteni, és csak élvezzétek.

Legyetek jók és éljetek e törvény szerint:

"My heart's like an open book, for the whole world to read..."
"A szívem nyitott könyv az egész világ számára, hogy olvassák..."

Nikki Sixx

ARANYOM

VÉGRE! Édes Istenem, hat év után! Hat év után végre rájöttem mit jelentetek nekem.
Egyszer bejelentettem valami ilyesfélét anyának: észrevetted, hogy azokat nem nevezünk nevén, akiket nagyon szeretünk és közel állnak a szívünkhöz? Apa, anya, szívem.
Babám.
Babó.
Én így hívom Őket. A földkerekségen alig találsz náluk szebb és jobb lényeket. Igazi gyógyítók, ha tudják magukról, ha nem.
Csak a megkülönböztetés miatt nevezem őket a nevükön. Táncos, Zorba, Winetou.

Csaknem egy év kihagyás-nem számít. Új ember lettem. Nem vagyok béna-nem azért fizettem, hogy lebénázzanak, hanem azért, hogy jólérezzem magam. És csodásak is a napjaim. Persze még érezteti hatását az a jó pár év és az a "bánásmód" amit a pár év alatt kaptam. De igyekszem új házat építeni, egy erősebb, jobb, melegebb házat, ami nem dől össze, és ahol mindig kellemes a fogadtatás. Egy új kapcsolat, egy új szív.

Rémesen hiányzott. Hiányoztatok.

Gyertek hát újra, legyünk együtt, legyünk hát újra együtt!

Csupa-csupa boldogság! ^^

Nehéz volt Tőletek búcsút vennem, de hát nem véglegesen integettem Nektek. Visszajárok; még visszajövök!
Azt hiszem azért mehetett jól a munka, mert szerettem-szeretem. Szeretem azt, amit csináltam, szeretem a munkatársaimat. :) Mások hibáiból okulva igyekeztem tanulni, és jövőre is elmegyek hozzátok, ha még ott lesztek-mert én igen. :) Igyekszem jó kasszás lenni. :)

Nem vágyom az osztálytársaimmal való mindennapos együttlétre, de hát -mint minden másnak ennek is több oldala van- vannak előnyei: jobban koncentrálok majd a tanulásra.
Majd meglátjuk mi lesz a "mi" kis történetünkkel. Minden ember, akivel találkoztam, hozzátesz valamit. Hozzátesz a lányhoz, hozzátesz a környezethez, valaki a lényegbe is belepiszkál. Őszintén szeretném megírni ezt, hátha valakinek segít, másrészt én is alakulnék a történettel, ugyanez fordítva. Szeretnék másokat és magamat is elbűvölni vele. ^^

Érzem: ezentúl lényegesen jobb lesz az életem, boldogabb.

Nem akarok öntömjénező lenni, vagy nem is tudom hogy nevezzem ezt. Bocsássatok meg, gondolom elég fárasztó lehet állandóan a boldogságomról olvasgatni. Csak remélni tudom, hogy valakinek pozitív példa lehetek. Inkább fogadjuk el a helyzetünket, máris szebb lesz a világ, megnyugszunk, több helyzetre rálátunk, megértjük min szükséges változtatni. Ha szükséges, érdemes érte küzdeni! (Írás közben arra gondolok: kihunyt a rocker-énem. Azt hiszem többnek mondhatom magam, mint egy átlag zúzószene-hallgató, igyekszem megérteni lázongásom okát is.) A láng, a fény nem hunyhat ki soha, mindig vannak, akik segítik azt továbbvinni. Ha rájövünk is mi utunk célja, nem láthatjuk hosszát, ezért elbizonytalanodhatunk-de mindig segítenek, bárki légy. A Jó, a jóra való hajlandóság mindenkiben ott lakozik. Ezt próbáljuk nem elfelejteni.

Élvezzétek az életet, legyetek boldogok és ne feledjétek-mindennek van oka! ;D

NAGYON JÓLESETT!

Azthiszem megérte itt dolgoznom. Somindent tanultam, közvetlenebb lettem, nevemhez híven megintcsak csöppet újászülettem. Sokkal tartozom az ott dolgozó embereknek. Vannak, akik nagyon fognak hiányozni, közel kerültek a szívemhez. :) Álmomban nem gondoltam volna, hogy huszonévesekkel fogok beszélgetni, vagy poénkodnak velem (!). ^^ Kicsit előtérbe lépett a humor, mint időtöltő "ezköz". Viszont azon nem változtatott senki és semmi, hogy komoly vagyok, és a legtöbb dolgot komolyan is veszem.

Járom az utam, és azzokkal az emberekkel, érzésekkel találkozom, amikkel, akikkel kiegészítjük egymást, és nem mehetünk tovább a másik nélkül.

Azthiszem ez is fontos szerepet kell hogy kapjon törénetünkben. Igen, azt fog kapni. Egy fontos helyet. :)

SZERETNÉK MINDENKINEK VIDÁM PERCEKET, DERŰS ÓRÁKAT ÉS BOLDOG ÉLETET KÍVÁNNI! SZÍVEM EGÉSZÉBŐL.

Egyek vagyunk

Történetünk főhőse Rafaella az újrakezdő, a sorsát beteljesítő -most még- tizenöt éves lány. Öt évet "él" úgy le, hogy észre sem veszi hol jár. Elfeledte azt az embert, kiszakította magából-tudja, túl fiatal még az igazi szerelemhez.
Nélküle tűnik el az öt év, keserves, tanulással, megfelelni vágyással teli öt év. A családja büszke rá. Az életében jönnek-mennek az emberek. Egy kapcsolattal is megpróbálkozik, de mivel "nem él", ezért ezt maga mögött kell hagynia. A srácon mély nyomot hagy, de Rafaella észre sem veszi-rohan; nem tudja hová.

Öt év múlva találkozik azzal a férfival, akit kizárt a gondolataiból. A világ kinyílik előtte, rájön, hogy léteznek még érzései, és nem kell sehova sem rohanni és nem kell megfelelni senkinek.

Az akkora már harminc éves férfi is megnyílik Rafaellának, lassacskán ő is beleszeret a lányba. A mezőkön, a természetben töltött órák, a lány komoly nyíltsága, kettőjük mély szerelme végre célba talál. Ráébrednek: csak együtt lehetnek egészek.

Egy történet az elhalt majd újraéledt reményről.
A felejtésről.
Az újrakezdésről, a tanulásról.

Egyes szám első személyben.

Még boldogabb leszek, ha ezt sikerül összehoznom-mindenestül. :)

Napjaim tengetem vidáman...

EZT FELTÉTLEN: http://www.youtube.com/watch?v=cA46ZNjrzeY&feature=related

Szeretitek a Dirty Dancing-et?

Én nagyon. Így vagyok a zenével is, ami igen jól feleleveníti a film érzéseit. Ha eddig nem tudtátok, akkor most megemlítem: nem szeretem a romantikus filmeket. Nem az én stílusom. De ez nem az az ömlengő, nyáltól tocsogó mozi. Nem. Ez a film konkrétan azt mutatja be milyen lehet felnőni. Tényleg. Milyen is? Mikor érzed? Érzed egyáltalán? Kit mondunk felnőttnek? Kortól függ? Mitől nő A Nő és mitől férfi A Férfi?

És akkor most álljunk meg egy pillanatra. Engem valóban ezek a kérdések foglalkoztatnak? Hol tartok?

Szeretnék végre valami komolyról írni. Vagy valami normálisról. Történjen már valami az életemben!

Nemsokára kezdődik az iskola. Lassan felkészülök a tanulásra. Remélem elégge bele tudok majd temetkezni ahhoz, hogy feledjek mindent, ami érdektelen. Különben is jó lesz megismerni a világot és műveltnek lenni. Nem azért tanulnék, hogy felvegyenek valahova. Nem azért, hogy megfeleljek valakinek. Azért mert én akarom. Én szeretem. Önző mivoltomban érdekel a világ; azért mégis inkább szívesebben tanulnék pszihológiát és zenét.
Ha már itt tartunk: kis segítséget szeretnék nyújtani a nehezen tanulóknak. Próbáljátok meg a szemszögeteket megfordítani! Nézzétek az érdekes oldaláról! Nem akartok olyan segg hülyék lenni, mint a tévében látott emberek ugye? Ha érdekességként, megőrizendő dologként tekintetek rá, akkor mingyárt könnyebb!

Minden relatív. Ti láttok kivételt valahol?