Miért lettek elfelejtve a jó zenék? Komolyan, amikor a saját, híres korszakukat élték, akkor sokan, nagyon szerették. Hogyan mehettek ki az emberek fejéből? Őszintén nem értem. Talán a szülők nem adták tovább ezeket? Miért felejtették el, hogyha régen ez volt majdhogynem az egész életük? Ez a zene? Rendben, mostanában nem alkotnak olyanokat, de akkor miért nem ismeri őket több korombeli? Mert régen, úgy láttam a legtöbb ember a normális zenéket hallgatta, koncertekre járt. Most igazgattam meg az arcvonásaimat, mert miközben írtam észre sem vettem, hogy az arcom az undor jellegzetes vonásait vette fel. Most a legtöbben chef-zenét hallgatnak. Miért vesztek el a régi, jó zenék? Olyan vidámak és feldobottak voltak, nem nyálasak, ha szerelmes számról van szó. Nem akar senki sem örülni? Pedig nem szeretik, ha valaki a sarokban, egyedül "imózik". Nem kemények, üvöltősek. Akkor megérteném, ha a legtöbben nem élveznék. De így? De már megint dicsérem "sajnos", ahelyett, hogy kifilozofálnám miért is nem ismertek mostanság. Miért feledtük el.
Kezdjük azzal, hogy az akkori gyerekek felnőttek. A felnőttek bizony sokat felejtenek. Elfelejtették milyen gyereknek lenni. Talán elfelejtették az érzést is, hogy milyen ezt hallgatni. Az én apukám miért emlékszik rá? Érzéseim szerint emlékszik. Elég jól. És erre büszke vagyok. ha ő nem is. De térjünk vissza arra, hogy a felnőttek felejtenek. Mindig elkalandozok. Fene egye a kamasz fejeket. A felnőttek elfelejtenek egy csomó érzést, és a megürült helyet átveszi az aggódás. Mi lesz ha kirúgnak? Mi lesz a gyerekemmel, ha felnő? Lesz ruhája? Jól nevelem? Persze az egészséges aggódás kell, és ezek valós, létező problémák. De ez? Mindig aggódnak. Ahelyett, hogy a gyerekektől tanulnának egy kicsit-csak egy kicsit. Ha a saját gyerekükről van szó azt nézik mi kell a testének. Persze azért figyelni kell, nehogy depressziós legyen, ha abba a korba lép, netán ferde hajlamú.
De szerintem a gyerekek nem ezt szeretnék. Azt, ha a látnák, a szüleik nem aggódnak minden apróságon. A korombeliekSzerintem ez nehéz a "felnőttségben". Hogy ne felejtsék el, amit gyerekként megtanultak, csak azt hagyják el, ami fölösleges, persze kinek mi a fölösleg... Az élet nem ebből áll. És talán a felnőttek hatalmas, idegesítően sok aggódása vezet oda, hogy nem mutatják meg a zenéket. Mert hogy akkor ők is felelőtlenek voltak, mikor ezt hallgatták. Nem akarják, hogy a gyerek az legyen.
A korombeliek baja, hogy meg akarnak felelni a társadalmi normáknak. Mert a 80-as évek olyan "maradi". Így aztán senki sem nyitott, és pláne nem ad senki senkinek semmit.
És a mai gyerekek -igen gyerekek, és is az vagyok- nem szeretik, ha valaki pasas és nőnek sminkeli magát a fellépéseken (ami a stlíushoz tartozik, feldobja az együttest, figyelmet kelt), mert "ronda" és "undorító" és "hogy néz ki?" meg "fúj". És? Én is mondhatnám, hogy ember nem akarom hallani, hogy beszélsz, mert olyan ocsmány vagy. (Persze a kedvenceim nem tepernek senkiért, csak annak zenélnek aki hajlandó meghallgatni, rászánni az időt.. Van elég bevételük.) Persze ezt rám is mondhatják, mondják. Nem számít, hogy az ember hogy néz ki, ezt még mindig nem tanulták, tanultuk meg. Tisztelet a ritka kivételnek, aki egy "csövessel" is szóba áll.
És azért mert valami régi még nem lehet jó? A Föld is milyen szép, és tele van rejtéllyel, pedig több mint négymilliárd éves! Ezen illik elgondolkodni.. nekem is.
Hogy lehet ezt megoldani? Nem tudom. Lehet, hogy nem is kell. Csupán egy kis senkinek a magánvéleménye.
Persze nem azt mondom, hogy mindenkinek szeretnie KELL ezt a zenét, ezt a stílust, ezt a vidám érzést. Így legalább egyedi lehetek, és még az a pár ember is. MI ÖSSZETARTUNK!
.jpg)
