Tegnap esti kis sztorimat szeretném elmesélni. Szóval miután hazaértem a karácsonyi kis vásárlásunkból (Enikővel a Stop Shopban) azt hiszem tanultam. De ezek után jött csak a lényeg! Rájöttem, hogy nagyon Mötley-s a kedvem. Azt mondtam magamnak fél tízkor, hogy addig nem hagyom abba ezt a csodálatos élvezetet, -hogy csak úgy repkednek a dallamok- amíg a kedvenceim jönnek. A gép folyamatosan a kedvenc számaimat dobta ki. Nem szabadultam a "rabságából". Legvégül egy intrót dobott ki, na mondom már tényleg leállok. :)Ma is szarul aludtam, pont úgy mint tegnap. Vasárnap este leszedtem az összes Mansonos képet, és Paul-ékat áttettem a szemközti falra. Ma visszateszem őket az ágyam fölé. Kíváncsi vagyok mi lesz. Ha tovább sem tudok elaludni holnap Mansonos képet teszek újra vissza, és ha akkor már jól alszom akkor.. akkor gáz van. xD Mert mostanság rájöttem, hogy nekem olyan primitív a zenéje, és nincs hangja. Érted Paul Stanley, Joe Elliott és Vince Neil! Nekik van hangjuk! Nem tudom mi lesz... Most elfelejtettem, de mi lesz később? Ha rá alszom vissza? :S (xD nevetséges)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése