Hát egy lehúzó kritikát olvastam ma a Mötley-ról. Hihetetlen szarul esett, meg is írtam a véleményem:
Épp a Mötley Crüe-ra, a kedvenc együttesemre kerestem rá, és mikor elolvastam ezt a kritikát nagyon szíven ütött! Hogy lehet ilyen undorító ocsmányságot írni? Én is szeretnék zenekritikus lenni, de ennyire lehúzóan mit ér? Megértem én, hogy semmilyen érzelmek nem fűzik az együtteshez a kritikust, de azért.. Az eredmény még csak szép, az oké. Nekem viszont ez az album is tetszik, hiába nem annyira a az együttes stílusához kötődik a hangzás. Azt sem értem, mindenhol azt hallom hogy leszúró kritikát írni és olvasni jó, de szerintem nem. És még nem fakadtam ki.. ;( (Én inkább tényeket közölnék.) Nekem ezek a fiúk a példaképeim! Nem hiszem, hogy csak "őszülő hajú, kétgyermekes családapáknak"-nak ajánlható, mert én 15 éves vagyok, és még mindig nem várom a sörözést a haverokkal.(igaz apámra ráillik a a kétgyermekes, őszülő családapa jelző). Szerintem egy 15 éves kis csitri csaj is mint én, szeretheti a zenéjüket. És az sem érdekel, hogy Tommy Lee hányszor válik ki az együttesből, és hogy még az Pamela Andersonnak is sok lenne. Színtisztán a zenéjük érdekel. Szerintem lehúzták őket. De azért megjegyezném, voltak benne "elismerő" részek is.Száz szónak is egy a vége: nagyon szeretem őket, és csak azt húzzák le, amit meg is érdemelnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése