Ma megyek valami postamúzeumba. Nem leszünk sokan, osztállyal megyünk. Unalmasnak, és magányosnak tetszik most a gép előtt ülve, törit tanulva, és Metallicát hallgatva. Leszünk vagy öten, és senkivel sem fogok tudni beszélgetni. Az egyetlen vigyaszt most az újonnan felfedezett bakancsom nyújtja, és az, hogy hallgathatok zenét. Több mondanivalóm nincs, csak annyi, hogy nagyon szeretek egy emberkével beszélgetni mostanság. Nagyon örülök, ha ráírhatok, de ő nem ír raám soha. A legnormálisabb fiatalkorú hímnemű akivel eddig találkoztam. Köszönöm. :)
Egy kis élvezet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése