Így vagyok, ahogy vagyok

Holnap történelem témazáró. Egy részt már megtanultam, most Metallica szól, kint hideg, sötét és komor a hangulat. Mit kezdhetnék most? Elkezdtem unatkozni. Beszélgetést kezdeményeznék én emberekkel, de nem az a típus vagyok. Ha egy pici lépést tesznek felém, én rögtön megnyílok. Elég rámírni egy "sziá"-t, rögtön ömlik belőlem a szó. Azt is észrevettem, hogy mindig én írok a legtöbbet. Annyit tudok beszélni, sokszor viszont hallgatok, mint a sír. Tele vagyok hibával. Más is. Mást viszont úgy látom szeretnek. Én úgy látom engem nem szeret senki. Miért mindig akkor vagyok egyedül amikor a legnagyobb szükségem lenne valakire? Amikor a legjobban kívánom, hogy szóljon valaki hozzám?

Nem vagyok szomorú, de nem repesek a boldogságtól. Ez a legbiztonságosabb alaphangulat, könnyen felvidulok, de a szomorúság nem jön gyorsan. Lassan jön, de biztosan, hacsak valaki elébe nem áll.

Lemegy a Nothing Else Matters, és folytatom a tanulást.

Mindenkinek további szép hétvégét!

Ijesztően érdekes nap

Két félelmetes emberrel is találkoztam ma. Odafele a metrón -azthiszem- egy skinheaddel. Bakancs, kopaszra nyírt fej, tarkóján, ha jól láttam, vaskereszt tetoválás, orrában, mint a bikáknak egy piercing. Bár kis termetű volt, de elég ijesztő. Rámnézett, aztán el rólam, majd elmosolyodott egy picit, vagy valami ahhoz hasonló mozdulatot tett a szájával. Mikor leszállt valami olyasfélét motyogott, hogy "büdös zsidók", és morrantott egyet hozzá. :S

A következő személlyel hazafelé, a buszon találkoztam. Mikor leszálltam, az ajtóban állva, csak engem bámult... Hiába bámultam vissza rá. Visszapillantottam leszállás után: még mindig engem nézett. Eléggé visszataszító, 30 év körüli pasas lehetett, de elég riasztó.

A postakiállítás jó volt. Igazából telefonokat állítottak ki. Nagyon érdekes volt az a hatalmas gép, amivel az emberek egykor egy időben, de nem egy helyen lehettek. Iszonyatosan recsegett a vonal, és a gépezet meg nagyon furcsa hangot adott ki.

Ennyi volt a mai napom. Fáradtan értem haza.

A 3. ember

Tanulás után felnéztem a mansonworldre. Megnéztem egy, a turnébuszban készült videót.
Eszembe jutott, hogy mennyire, amennyire lehetetett a lelkem mélyére süllyedt. És csak azért, mert már a részemmé vált. És hogy mennyire hálás vagyok Neki... hogy megváltoztatta az életemet, és az egy 180°-os fordulatott vett.
Pont mindíg akkor kavarodik fel bennem, amikor már annyira elfelejtettem. De csak azért felejtettem el, mert a gondolataimmá, szavaimmá váltak. A mostani interjúban is egy rám teljesen illő mondatot találtam. "Könnyebb számomra kifejezni az érzéseimet idegeneknek mint azoknak embereknek, akik közel állnak hozzám, szóval számukra nehéz lehet megérteni engem." Azt már nem mondta, de én hozzáteszem, hogy az idegenek is nehezen érthetnek meg, legalábbis engem.

Folytonosan kimegy a fejemből, egy gondolatfoszlány sem forog körülötte. De mindíg akkor, szinte varázsütésre megjelenik valami, hogy bennem él. A gondolkodás. Az érzés. Mindíg amikor elfelejtem akkor tűnik föl, hogy hahó, ne felejts el, mert ÉN BENNED VAGYOK. Amit mondok, az egyezik veled. És néha hihetetlen kifordulásokat, ledöbbenést okoz nálam. Mindenesetre én nem azt az arcát látom, amit az átlagos, többi ember. Nem szeretem. De bennem él. Mit kezdjek? Tépjem ki ezt a részem? Vagy fogadjam el? Nem tudom, mert már teljes bizonyosággal rámtalált. És nem szakítható el tőle.
Ha engem említesz, meg kell említened Őt is. Mit szólna ha ezt megtudná?

Rügyező fa télen - ez vagyok én

Ma megyek valami postamúzeumba. Nem leszünk sokan, osztállyal megyünk. Unalmasnak, és magányosnak tetszik most a gép előtt ülve, törit tanulva, és Metallicát hallgatva. Leszünk vagy öten, és senkivel sem fogok tudni beszélgetni. Az egyetlen vigyaszt most az újonnan felfedezett bakancsom nyújtja, és az, hogy hallgathatok zenét. Több mondanivalóm nincs, csak annyi, hogy nagyon szeretek egy emberkével beszélgetni mostanság. Nagyon örülök, ha ráírhatok, de ő nem ír raám soha. A legnormálisabb fiatalkorú hímnemű akivel eddig találkoztam. Köszönöm. :)

Egy kis élvezet:

!YOU ARE MY PLEASURE!

Tegnap "kicsit" rendeződött a helyzet. Sejtettem, hogy jobb lesz, ha elmegyek anyuval a Duna Plazába. Eredetileg filmet akartunk nézni, de semmi nem volt, ami érdekelt volna minket (vagy inkább engem). Ehelyett körülnéztünk -egy unalmas cipőbolt után- a Saturnban. A könyvespolcról még mindíg nem tűnt el Nikki Sixx-A heroinnaplók című könyve. Szeretném azt a könyvet. Nagyra tartom azt az embert, hogy önnön akaratából sikerült leszoknia a hernyóról. Elkezdett naplót írni. Bár ő lenne a bátyám. A CD-k között találtam sokmindent amit megvettem volna. De egyvalamit láttam, ami 990 Ft volt, és engem (meglepő módon) lekötött, hisz a kedvenc zenekaromról volt szó. MÖTLEY CRÜE KONCERTFELVÉTEL! És megkaptam anyutól!
Ezután megkajáltunk a KFC-ben. Hazaérvén fürdés után első dolgom volt, hogy megnézzem a filmet. Két és negyed óra volt. Huszonhárom számmal számítottam vagy egy és fél órára, de közben mindenféle bolondság volt. Cicifelvevő kamerán keresztül, a tagok bemutatásán át Tommy Lee dobszólójáig. NAGYON JÓ VOLT!

Ezúton is szeretném megköszönni a Mötley Crüe tagjainak, hogy összejöttek, remélem egyszer élőben is tudtukra adhatom. Szóval azthiszem megható. Nagyon szép. :)

HEY GUYS! YOU ARE FUCKING GOOD AND FUCKING CRAZY!OH, MY GOD! VINCE, MICK, TOMMY, AND MY BROTHER, NIKKI! THAK YOU!

NIKKI SIXX

MICK MARS

VINCE NEIL

TOMMY LEE

Érzésözön

Tegnap
Nem értem rá sajnaos, hogy írjak, nagymamáméknál voltam ,mert majd szétuntam a fejem. Különben reggel a buszon utazván azon voltam, nehogy kinyissam a számat és énekeljek. A Def Leppardnak az Animal című száma ment az mp3-amon.. :)
Ma
Jó kedvvel indultam, de sajnos van néhány ember, akiktől nem vártam, hogy tönkreteszik. Délután: Enikőnek nem tudom mennyire tűnt fel, hogy leszálltam a buszról. Ezúton is üzenem neki, hogy ne haragudjon, de nem akartam tönkretenni a jókedvét. Csupán csak meg akarok felelni mindenkinek, és nem sikerül.
Hazaérve, miután kisírtam magam első dolgom volt, hogy zenét kapcsoljak be. Mennyire örültem volna egy embernek, aki megért. Most is mennyire örülnék. Egy embernek, aki átölel, és megnyugtat, hogy nem baj, én így szeretlek. De ne az anyukám legyen. Ne rokon. Ők mindíg úgy fogadnak el, ahogy vagyok. Vajon van ember, aki a hibáimmal, azzal a sokkal együtt szeret? Nem tudom, hogy van-e, és hogy lesz-e. Szeretném, ha valaki megnyugtatna. Az nagyon jól esett, ahogy bekapcsoltam a gépet, Gabi rámírt. Ezúton is szeretném neki megköszönni, hogy tegnap hiányolt. :) Kár, hogy olyan messze lakunk egymástól.


Még nincs vége a napnak, meglátjuk mi lesz még. Annyit tudok, hogy mennyire szeretnék egyszer majd úgy gitározni, mint Mick Mars, sőt, még jobban!

NEM RONDÍTHAT BELE SENKI!

A Without You ébresztett. Kipattantam az ágyból, és mentem CD-t betenni, és készülődni. Észrevettem, hogy anya még alszik, de ő is épp fel akart kelni, úgyhogy lemezt nem tudtam betenni, de az ajtót nem kellett becsuknom. Úgyhogy a mobilom jött elő, és a Def Leppard. Annyira vidáman ébredtem. Egész nap vidám hangulatom volt, mégpedig akkor is, mikor töri egyest kaptam. Jobban éreztem magam így, mint hogy lefelelek kettesre, akkor el lett volna cseszve az egész napom. Csak akkor aggódtam, mikor megkaptam az oltást Dettivel. De aztán nagy nehezen kibírtuk, és megpróbáltuk elsummantani a föci témazárót. Nem sikerült, így hát jó gyorsan ráfirkantottam a papírra azt ami eszembejutott, és már kész is voltam. Remélem Dettinek is jól sikerült. (Jut eszembe olyan jót lovagoltam múltkor, hogy teszek be egy képet. :D)
Egész nap jó kedvem volt. Semmi sem veheti el tőlem azt a jogot, hogy jól érezzem magam! És nem is engedem senkinek, hogy elvegye. Mint most ahogy egy illető csinálja. Mérges, mert érdeklődöm..

NEM ÉRDEKEL! LET'S GET ROCKED!!!!

Mintavasárnap...

Szóval hazaértem. Odafele Def Leppard ment. Miután hazaértem, és apától megkaptam, rájöttem, hogy szerelmes vagyok az egészbe. De térjük is vissza az elejére. Én majdnem szétfagytam miközpen apámék hullajól elvoltak. Miután kiélték vágyaikat, és jó kis halak haraptak, mentünk apu haverjához ebédelni. Hagy jegyezzem meg, nagyon finom volt, és ráadásul madarak is voltak, kis pintyek. Nagyon helyesek voltak, haza akartam egyet vinni. :)
Ezt követően felfedeztük a Nirvana rejtelmeit, és rájöttem, hogy valami csudajó az a zenekar, kár, hogy Kurt Cobaint megölte a felesége. :( A hülye ribanc! :@
Hazafele majd elaludtunk, ajánlottam apának tegyük be a KISS-t. Egyből dobottab lett a hangulat, és a szemünk sem ragadt össze. :)
Aztán feljött hozzánk. :) Megmutogattam neki pá képet, aztmondta, hogy a Mötley-soknak gyógyegér fejük van.. Kikérem magamnak, és nekik is! AKKOR IS NAGYON SZÉPEK! MIND! :D
Aztán jön a lényeg, pár mondatban. Apu volt olyan kedves, és felrakta nekem a gépre a Def Leppard best of albumját. Szóval, rájöttem. SZERELMES VAGYOK A ZENÉJÜKBE!♥!♥!♥!

Gondolatok

Reggel hat óra. Megy a rocközön.com-on a rádió. A másik oldalon töltődik le a Best of The Beast album első fele, köszönet érte CiKÉnek. Én pedig készülök. Arra, hogy apu jön ide nyolckor, és elvisz magával.. Talán horgászni? Persze. Így hát ahogy megszólalt az ébresztő rögtök kipattant a szemem, és én is az ágyból. Tegnap fél tizenkettőkor feküdtem le, de semmi baj, én fel tudok kelni.
Ahogy írok egyre nyílik a csipám, és képes vagyok gondolkodni. Tehát időszerű lenni egy szál bugyi helyett rendes ruhában mászkálni. Van még két órám. Még mindíg tudom, hogy nem egészen vagyok ember, de azzal is tisztában lettem, hogy milyen unalmas lenne akkor nekem az életem. Kívűlről ígyis annyira annak tűnik. Pedig, mondom, nem az. Csak én kellek, meg emberek, nekem meg zene. Kész az élet. Ezekkel a gondolatokkal megyek reggelizni, és felöltözni.
Szép napot mindenkinek!

MÖTLEY CRÜE

Most rájöttem valamire, miután megírogattam előző, igen komor hangulatú bejegyzésemet. Kénytelen vagyok elmondani, hogy mannyire hálás vagyok a Mötley Crüe zenekarnak, azaz Vince Neilnek, Nikki Sixxnek, Mick Marsnak és Tommy Lee-nek. Mikor már stabilizálták a jókedvemet, és Gabival szerkesztett oldalunkon is megítan hangzásukat, rájöttem, hogy itt is le kéne pötyögnöm. Hiszen HÁLÁS VAGYOK! EZT MINDENKINEK TUDNIA KELL! Sajnos csak pont a célszemélyekhez nem jut el, akiknek köszönthetem, hogy már élek. :D Majd, egyszer. Azt még mindíg tudom hogy nem vagyok ember, de legalább nem baszogatom magam miatta.

Jobban lettem.

KÖSZÖNÖM!
DANKE!
THANK YOU!
KIITOS

Nektek soha ne...

Olyan kedvem lett miután vége lett a suliban rendezett elfogadás-nap után pár óra múlva, hogy le kell írnom. A headbang tette meg az első lépést, hogy rájöjjek nem vagyok ember. Csak húsból vagyok, és az életműködéseim egyeznek veletek. Valami más épít fel. Két annyira különböző ember gyereke vagyok, hogy mutáns lettem. És most elmagyarázom.
Szóval, rájöttem, hogy nem vagyok ember. És erre fájdalmas ám rájönni, és fájdalmas lesz rajta változtatni. De az első lépést már megtettem: változni akarok. Olyan vagyok, mintha az egyik kezedben egy coulomb negatív, a másik kezedben pedig meg egy coulomb pozitív töltést tartanál.Nem tudod megcsinálni, mert nagyon nehéz, ráadásul annyira taszítanák egymást, hogy a két karod kettészakadna.
Én ezt érzem, mikor olyan "más" emberekkel vagyok körülvéve, persze csak jó értelemben. Például ma.
Rájöttem, hogy hihetetlen erő tombol bennem a rockzenére, és imádom. Itt az erő a lényeg. A másik, amire rájöttem, ugyanebben a pillanatban, hogy ezt az erőt nem tudom kiengedni. Ez az erő a testem egyik felébe tolódik, az meg, hogy nem tudom megcsinálni amit szeretnék, az meg a másikba.
Tudom, hogy meg fogok változni, csak egy baj van: most változtam meg.
Remélem soha nem tudjátok meg milyen érzés.

Akinek...

(Elválaszthatatlanul ottvoltunk mindenben egymás mellett.) Felszálltam a vonatra. Nagyanyám hiába tiltott, én nyíltan szembeszegültem vele. Az útból csak annyira emlékszem, hogy végig az ablakon bámultam kifelé egy elhagyatott folyót. Amikor a sötét végállomáson leszálltam, rögtön futottam és a karjaiba omlottam. A legjobb barátok voltunk a világon. Barátok, bár nekem mindíg is valamivel többet jelentett annál. Hiszem bármit megosztottam vele, és megmutattam neki magamból. Beszívtam ismerős, finom, megnyugtató illatát. Mintha végtelenségig kapaszkodtunk volna egymásba. Végül megtörtem a csendet.
-Nem akarom, hogy menj. Tudom, hogy jobb lesz ott neked.-nem kellett kimondania, anélkül is tisztában voltam vele, hogy hiányozni fogok neki.
-Igazad van. Indulnom kell.
Még pár másodpercig szorítottuk egymást, aztán köddévált; közvetlenül a karjaim között.A történetben a képen látható fiú szerepelt. Tudom, hogy hiányzott már egy történet, így hát tesség ittvan. Fantáziám és álmom keverékének szüleménye, ha kérhetem véleményezzétek, köszönöm!

tanulás vs. Z.E.N.E.

Szóval hazaértem, és miután szétröhögtük a fejünket Enikővel, és elment, rájöttem: tanulni kéne. Fizika dolgozat holnap, föci témazáróval együtt. De kinek van most ilyenkor erre ereje? Mikor jobb dolgom is lenne? Utánanézni kicsit hol találok Iron Maiden CD-t. Vagy éppenséggel inkább hallgatni őket. Nincs is jobb, mikor azok a mesés dallamok felrepítenek ez égig. Vagy amikor tombolsz rájuk.

És most szálljunk le a földre. Szóval nekiállok tanulni, mert nem akarok egyest, pláne nem két egyest! Ebben a percben a tanulás nyert, de nem feledkezhetek meg róla, hogy van nekem még mára egy harcifeladatom! :)

Hogy jó éjszakátok legyen, és nekem is szerelmemmel xD (sajnos a rendes klippet nem tudtam beilleszteni, de ez is tökéletes?:D)

Infó előtt

Hát infóóra előtti szünetben írok. Előtte volt fizika. A fejem most tele van a az s=vnullszort+a/2szörtnégyzettel. Meg az s=vszert-vel. Ha hazaérek még írok valamit. Egyenlőre azon gondolkodom, hogy mi lenne, ha Nikki Sixx a bátyám lenne? :DD

Most meg Enikő olvas a feminizmusról. Szerepelt benne az EMANCIPÁCIÓ szó. Utánanéztünk, azt jelenti: egyenjogúsítás, függő helyzetből, alárendeltségből, elnyomás alól való felzabadítás. Mindenesetre érdekes, és szerintem vicces szó. :)

Ti mit gondoltok? :D

Az első

Hali mindenkinek!
Hát létrehoztam életem első blogját. Mondják, olyan, mint a napló. Én megpróbálom nem annak tekinteni, mert így el fogok lustulni. Nem szeretek naplót írni. Megpróbáltam én! Ha nem ötször, akkor egyszer sem. Mindannyi kezdés kudarcba fulladt. De azért a gondolatokat le kell írni! Pláne, ha azok már úgy eltelítik az embert, hogy kicsordul, mint egy teli pohárból a víz.


Szóval tessék drukkolni, mert nekem nem túl egyszerű egy rendszeres dolgot betartani, pláne nem az írást. :)


Remélem holnap is jövök, mert rengeteg gondolat mászkál a fejemben.