Ezt a bejegyzést, történetet, amit agyam fürdés után szült főleg felnőtteknek szánom. Vagy azoknak, akik elkallódottnak érzik magukat.Éppen zuhanyoztam. Hogy ne érezzem magam annyira egyedül, amíg kedvesem hazaér, betettem a kedvenc zenémet. Mire a számomra legkedvesebb dalhoz ért a lemez, én majdnem végeztem. Épp a törülközőt csavartam a fejem köré, mikor újra lejátszódott a szám. Ez nem lehet igaz! Elromlott a cd-lejátszónk? Kimentem. Rögtön rájöttem, hogy nem egészen stimmel minden. A lemez leállt. Szemöldökömet ráncolva észrevettem, hogy az óra visszaugrott kerek három perccel előrébbre. Aztán újra számolt. Megint visszaugrott a bűvös percek után. Itt valami nem stimmel. Nagyon nem. A telefonom ugyanígy viselkedett... Nem lehet, hogy a lakásban egyszerre minden hárompercenként számoljon! Felhívtam a párom, hátha tud segíteni, hogy megjavítsam az összes időmérő műszert. Csöngött a telefon. Hát persze, hogy hármat. Aztán beleszóltak. De az nem az én drágám hangja volt. Hanem egy idegen férfié. Vagy nőé? Nem tudtam eldönteni. A Hang azt mondta, hogy ma este megtalálom a kulcsot. A kulcsaim. Hogy jobbá tegyem ezt a világot magam és mások számára. Döntöttem: azonnal felülök egy repülőgépre. Irány Los Angeles! Időközben észrevettem, hogy minden, mindenki áll. Egy gép indult csak. Pár óra múlva leszálltam. A LAX-on nyolc ember várt. Abban a tizedmásodpercben belémhasított a villám, mint felismerés. Rájöttem, gyerekkori álmomat válthatom valóra. A nyolc emberrel már csak a közös sorsunkra várunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése