Itt ülök szombat reggel, egy héttel az előző bejegyzés után, zenével a fejemben. Pár napja csak az Oroszlánkirály zenéit hallgatom. A We Are One-ban a a pasasnak olyan hangja van, mint Sasvári Sándornak. Imádom. Azthiszem szerelmes lettem a hangjába. Ezért, mert nekem ilyen fontos a hang, hát jöjjenek a kedvenceim:1.Sasvári Sándor
2. Joe Elliot
3.Paul Stanley
4. Steven Tyler
Arra is rájöttem, hogy ha gyerekem lesz, és fiú úgy fogják hívni, hogy Vince. A lehető legjobb fiúnév. Persze angolosan fogom ejteni a nevét. ;D Na ná: ez marha messze van, a lehető legmesszebb az életemben, hacsak nem a halál van messzebb nála. Persze ha az emberi életet lehet ilyen szakaszokra, fontos eseményekre tagolni. Aranyos kis gyerek, egyetem /ha nem "hülye", és hogy mi van közöttük? azt lefossák kicsit, akkor hülye kamasz a gyerek./, házasság, gyerek, halál. Na én most rátérnék az egyetemre. Nem vagyok hajlandó azért tanulni, hogy megéljek. Hogy azt tanuljam ami nem érdekel, és csak azért hogy utána dolgozzak, és mindent a gyerekemnek adjak. Azért vagyok hajlandó tanulni, mert engem az érdekel. Nagyon érdekel, és az egész életemet erre az egy lóra teszem fel. Amit lehet hogy később én fogok trénerezni. Az én lovam a zene.
Ennyit a mai napra. Dél körül már apáéknál leszek. Aztán reménykedek, hogy lemegyünk Marótra, vagy akárhová. Kicsit hiányzik.
Amit a szíved diktál azt tanuld, és valóban ne engedd, hogy mások mondják meg neked, hogy mi a jó, hogy mi az ami önti majd a pénzt. S lehet, hogy közben pedig boldogtalan leszel. Nem ez a cél, hanem az, hogy boldogságban éljed le az életed, családdal vagy esetleg a nélkül. Ez már a jövő titka.
VálaszTörlés