Most kicsit elgondolkoztam.. Miért van az a helyzet, hogy mindég azoknak a lelkét vesztem el, akikről azt hittem, hogy jó ideig összefonódnak az enyémmel? Miért van az, hogy én mindig a legjobbat akarom, a legtöbbet nyújtok magamból, ami létezik, de ez az embereknek nem elég? Vagy sok? Tudom hogy idegesítő vagyok. Tudom, hogy sokat beszélek erről, vagy arról. Nagyon nehéz visszafogni magamat, nagyon nehéz, mert tudom, hogy minden pillanatban kitörhetek. Nagyon nehéz, mert senkit nem érdekel amit mondok, amit felfogok, de a szívemmel sajnos nem tudom megértetni... Ezért, ha meghallgattok, kicsit együtt örültök velem utána lecsillapodom.. Sokáig úgy sem fogom folytatni..Tudjátok milyen érzés, az, hogy van valami, ami az egész lényed, az tabu mások körében? Olyan Nektek, mintha arról kezdenék fennhangon ordibálni, hogy feküdtem le tegnap este a barátommal! Minden részlettel...
Nem tudjátok milyen ott kuporogni a társaság szélén és elfojtani a gondolataitokat! Hogy más világban jártok, mint a társaság, hogy gondolkozol olyan dolgokon, ami másnak eszébe sem jutna. És az álmaid is olyanok, amire mások azt mondanák, hogy lehetetlen, de te kész vagy értük bármelyik pillanatban harcolni! Megvéded azokat is, akik nem tudják.. Nem mondom senkinek, de nagyon sokszor megvédelek Titeket a többiek előtt. És igyekszem a legjobbakat mondani. Lehet, hogy kiröhögnek. Megesik. De nem is ez a fontos...
Amikor mindjárt fel tudnátok robbanni az energiától, rohanni, úszni tudnátok egészen Los Angelesig, de aztán mindig le kell szorítanod a tombolhatnékod? Ez meg a szerencsétlen iskola műve...
Gyűlölöm magam, mert nem tudok azoknak megfelelni, akiket szeretek. Gyűlölöm, hogy a lelkiismeretemtől folyamatosan azt hallgatom, hogy miért nem fogtad be a szád már megint? Igen. Nem fogtam be, szimpla jószándékból. Miért nem hiszitek el, hogy SOHA, DE SOHA nem akarok rosszat senkinek?
És amikor jön az én időszakom.. Csendes magány, otthon kuporogva tombolom ki magam, akkor élvezem az életet. A másik variáció az a kocsiban ülés.. /:)/ Eljön még az az idő, mikor úgy fogom magam érezni, ahogy az életérzésem, a felfogásom és a szívem megkívánja! És talán eljön az az idő is, amikor felfogom, hogy ez a jellegű boldogság, nektek, az embereknek NEM KELL.
hm... jól megfogalmaztad h mit érzel.. de emiatt nem vagy egyedül. viszont azt gondolom, hogyha vki nem tud elfogadni olyannak, amilyen vagy, az nem is szeret. ha nem tudsz önmagad lenni a barátaiddal, akkor lehet, h ők nem igazi barátok.. :)
VálaszTörlésNem másoknak hanem saját magadnak kell, hogy megfelelj!
VálaszTörlésKépzeld ezen a világon nem csak te vagy! Ezen rengeteg magányos és sokkal szarabb helyzetű ember van mint te! más is érezhet így és ne mond hogy más nem tudhatja!!!! mert igenis van aki ezt ezerszer jobban Tudja mint TE!!!!
VálaszTörlésMinden egyes bejedzésbe sajnálod magad! nincs barátod, nincs boldogságod... pedig csak egy kicsit kellene szétnézned, és észerevenned mennyien vannak körülötted ottvan Klaudi... tudod mit? ha a helyedben lehetnék, és minden nap láthatnám akkor képes lennék eltűrni a százszorosát annak amiről te beszélsz!
mindenki a saját problémáját érzi a legrosszabbnak, és ezzel sztem te is így vagy Lucy15!!
VálaszTörlésa helyzet hogy nem, én inkább szánalmasnak tartom magam amiért leginkább a saját problémáim érdekelnek mint az hogy mások milyen helyzettel kénytelenek együt élni sokszor nem is saját hibáikból
VálaszTörlésKépzeld, azzal a tudattal írtam a bejegyzést, hogy nem csak én létezem. Ez van mindig a fejemben. Mit is írtam? Azt írtam, MEGPRÓBÁLOK a lehető LEGJOBB lenni másoknak! És ha azt kérik, hogy segítsek megoldani a problémáikat SEGÍTEK. Ha nem kér meg valaki hogy segítsek? Ha meg valakinek van nagyobb problémája (persze hogy van, sajnos..:/) és nem akar magán segíteni, vagy nem hagyja, hogy mások segítsenek, az ami számomra felettébb furcsa!
VálaszTörlésPersze vannak, akik közel állnak hozzám, a másik fél bármit is gondol... Ők azok, akiket szem előtt tartok, és megpróbálok mindent, hogy segítsek nekik.. Bármivel. Bárhogy..
Minden ember felvállal egyfajta sorsot, és ki így ki úgy igyekszik a felvállalt sorsát teljesíteni. Vannak olyanok akik egész életükön keresztül sajnáltatják magukat, vannak akik igyekeznek másokon segíteni és vannak olyanok is akik ha nem is szándékosan de elég sokszor megbántanak másokat. És persze vannak olyanok is akik keresztül gázolnak mindenen és mindenkin a saját céljuk elérése végett. Kedves Arez én nem ilyennek ismerlek.
VálaszTörlésA legjobbat igyekszem magamból kihozni úgy, hogy megtegyek mindent azért, hogy ne legyek önző. Mások érzéseire nem nehéz figyelni, de a szükségleteire annál inkább... Legalábbis számomra....
VálaszTörléssztem nem annyira baj, ha néha egy kicsit önző vagy :) nem törődhetsz mindig másokkal. hát nekem nem az jött le h önző lennél :)
VálaszTörlés