A Heroinnaplók-és az én gondolataim

A hétvégén, valami csoda folytán sikerült összekaparnom ötezer forintot. Péntek este a következő szavak hagyták el folyton járó számat: ahogy ötezer forintot megszerzek rohanok a Saturnba.
Szóval az az ötezres megvan. Nem tudok hosszú bejegyzést írni most erről, de lebilincselő. (még a felénél is alig vagyok) Hol tényleg, igazán röhögnöd kell, de olyan is volt, főleg az elején, hogy majd' elsírod magad.

Hihetetlenül örülök neki, hogy Nikki Sixx (kezdetekkor Sikki /sick(i)../) rendbejött, és kiadta az akkori naplóbejegyzéseit. Volt egy bizonyos szörnyű életvitele, amit én csak akkor csinálnék utána, ha olyan sikereket érnék el, mint Ő. Attól félek ennyire a csúcson lenni csak így lehet. De rá kell jönnöm, hogy inkább abban hiszek, hogy ha eleget kűzdök, akkor bármit elérhetek. Nem fogok tudni repülni, de legalább szárnyaim nőnek, amit majd a többi ember is látni fog, és erőt ad nekik később a talajtól való elrugaszkodáshoz. Hogy a maguk útját "repüljék". Úgy, ahogy ők szeretnék.
Nem szabad önzőnek és egoistának lenni. A legrondább tulajdonságom, amiről teljes mértékben le akarok szokni. Persze ezt csak anyukám tudja rólam, de akkor is zavaró. Az élethez kell egoizmus, és önzőség. Biztos, hogy így van. Viszont van, amit még gondolatban sem szabad a másik embertől megtagadni, elvenni. A szabadsága. A döntései.

Lehet narkó nélkül is a csúcson lenni? Nem tudom, egyenlőre nem is szeretném megtudni. Azthiszem ez inkább agy kérdése.

Néha fogalmam sincs mit akarok.. Ami azt illeti, ha jobban belegondolok, soha nem tudom, semmiről mit akarok. Csak egy valamit tudok biztosan, és amiben nem lehet megdönteni. Hogy megtaláltam az életem, és előre tekintek. Nem tudok a jelenről, de ismerem a jövőt. A jelen számomra olyan, mint egy próba. A darab már teljesen összeállt, a program megvan, csak a szöveget kell tökéletesíteni. Már csak a főpróba és........

Elnézést az értelmetlen eszmefuttatásért, de ez egy ilyen elmének, mint az enyém, értelmet nyer. Jól esett magamból kiírni mit is érzek. Tulajdonképpen alig változtattam valamit az íráson. Az agyam csak pörgött és pörgött, ezt nem muszáj komolyan venni. Én sem sűrűn teszem. Kivéve az utolsó előtti bekezdést.....

Az Osztálytársaimnak

Most kicsit elgondolkoztam.. Miért van az a helyzet, hogy mindég azoknak a lelkét vesztem el, akikről azt hittem, hogy jó ideig összefonódnak az enyémmel? Miért van az, hogy én mindig a legjobbat akarom, a legtöbbet nyújtok magamból, ami létezik, de ez az embereknek nem elég? Vagy sok? Tudom hogy idegesítő vagyok. Tudom, hogy sokat beszélek erről, vagy arról. Nagyon nehéz visszafogni magamat, nagyon nehéz, mert tudom, hogy minden pillanatban kitörhetek. Nagyon nehéz, mert senkit nem érdekel amit mondok, amit felfogok, de a szívemmel sajnos nem tudom megértetni... Ezért, ha meghallgattok, kicsit együtt örültök velem utána lecsillapodom.. Sokáig úgy sem fogom folytatni..

Tudjátok milyen érzés, az, hogy van valami, ami az egész lényed, az tabu mások körében? Olyan Nektek, mintha arról kezdenék fennhangon ordibálni, hogy feküdtem le tegnap este a barátommal! Minden részlettel...

Nem tudjátok milyen ott kuporogni a társaság szélén és elfojtani a gondolataitokat! Hogy más világban jártok, mint a társaság, hogy gondolkozol olyan dolgokon, ami másnak eszébe sem jutna. És az álmaid is olyanok, amire mások azt mondanák, hogy lehetetlen, de te kész vagy értük bármelyik pillanatban harcolni! Megvéded azokat is, akik nem tudják.. Nem mondom senkinek, de nagyon sokszor megvédelek Titeket a többiek előtt. És igyekszem a legjobbakat mondani. Lehet, hogy kiröhögnek. Megesik. De nem is ez a fontos...

Amikor mindjárt fel tudnátok robbanni az energiától, rohanni, úszni tudnátok egészen Los Angelesig, de aztán mindig le kell szorítanod a tombolhatnékod? Ez meg a szerencsétlen iskola műve...

Gyűlölöm magam, mert nem tudok azoknak megfelelni, akiket szeretek. Gyűlölöm, hogy a lelkiismeretemtől folyamatosan azt hallgatom, hogy miért nem fogtad be a szád már megint? Igen. Nem fogtam be, szimpla jószándékból. Miért nem hiszitek el, hogy SOHA, DE SOHA nem akarok rosszat senkinek?

És amikor jön az én időszakom.. Csendes magány, otthon kuporogva tombolom ki magam, akkor élvezem az életet. A másik variáció az a kocsiban ülés.. /:)/ Eljön még az az idő, mikor úgy fogom magam érezni, ahogy az életérzésem, a felfogásom és a szívem megkívánja! És talán eljön az az idő is, amikor felfogom, hogy ez a jellegű boldogság, nektek, az embereknek NEM KELL.

és óvj meg minket a rosszkedvtől, mindörökké, HAIR, ámmen!

Hello mindenkinek!

Hát a mai nap, az érdekesen kezdődött. A suli előtt majdhogynem megtorpantam, és elkezdtem hadoválni Timinek, akivel jöttem a buszon, hogy nem akarok bemenni. Úgy érzeztem magam, mint egy pezsgőtabletta, aki nem tud pezsegni, mert engedheti meg magának.. Jó kedvem van, de erre az iskolában kell poshadnom! MICSODA FASZSÁG! :@ Aztán jött a második, harmadik óra. Az élethez már kedvemhez sem volt, lefulladtam.. Kezdhetnék már hozzászokni, hogy a környezetemben egy olyan ember sincs, akivel minden szinten kijönnék és jóléreznénk magunkat együtt.. És a beszólásokhoz is lassan hozzá kéne szokni... Kémián egy sereg fiú között kellett ülnöm, ami aztán viccesen jött ki, az felvidított. :) Szóval érdekes volt a mai hangulat. Aminek nagyon örülök az az, hogy tegnap /vagy tegnapelőt?/ sikeresen letöltöttem egy Ratt, egy Poison és egy Skid Row albumot. A Skid, na az válogatás...

Összeségében fura nap volt, így megint visszatekintve.... Tesi és német óra volt a mélypont, csak annyit...

Ezeket meg FELTÉTLENÜL NÉZZÉTEK MEG /ha lehet minden nap/:
http://www.nahina.mondozoo.com/
http://www.hairmetal.mondozoo.com/

NAGYON KÖSZI!! ^^

HAIR FOREVER!

Következzenek a '80-as évek legismertebb hair metál band(it)ái, köszönhetően annak, hogy nálam most a hangulat a tetőfokára hágott! ;D

I don't wanna miss...

Nem akarom az életem elpazarolni fölösleges dolgokra. Nem akarom, hogy más mondja meg mit csináljak. Az életemet élem, és sokmindent ki szeretnék próbálni. Mivel szerelmes még soha nem voltam, és egy darabig igazán, így (^)nem is leszek, addig ez a szám ezeket jelenti nekem: a szép dolgokat, a barátságot, a családot. És talán most egy kicsit a jó időt is. :) Szép napot mindenkinek!

A Történet

Ezt a bejegyzést, történetet, amit agyam fürdés után szült főleg felnőtteknek szánom. Vagy azoknak, akik elkallódottnak érzik magukat.

Éppen zuhanyoztam. Hogy ne érezzem magam annyira egyedül, amíg kedvesem hazaér, betettem a kedvenc zenémet. Mire a számomra legkedvesebb dalhoz ért a lemez, én majdnem végeztem. Épp a törülközőt csavartam a fejem köré, mikor újra lejátszódott a szám. Ez nem lehet igaz! Elromlott a cd-lejátszónk? Kimentem. Rögtön rájöttem, hogy nem egészen stimmel minden. A lemez leállt. Szemöldökömet ráncolva észrevettem, hogy az óra visszaugrott kerek három perccel előrébbre. Aztán újra számolt. Megint visszaugrott a bűvös percek után. Itt valami nem stimmel. Nagyon nem. A telefonom ugyanígy viselkedett... Nem lehet, hogy a lakásban egyszerre minden hárompercenként számoljon! Felhívtam a párom, hátha tud segíteni, hogy megjavítsam az összes időmérő műszert. Csöngött a telefon. Hát persze, hogy hármat. Aztán beleszóltak. De az nem az én drágám hangja volt. Hanem egy idegen férfié. Vagy nőé? Nem tudtam eldönteni. A Hang azt mondta, hogy ma este megtalálom a kulcsot. A kulcsaim. Hogy jobbá tegyem ezt a világot magam és mások számára. Döntöttem: azonnal felülök egy repülőgépre. Irány Los Angeles! Időközben észrevettem, hogy minden, mindenki áll. Egy gép indult csak. Pár óra múlva leszálltam. A LAX-on nyolc ember várt. Abban a tizedmásodpercben belémhasított a villám, mint felismerés. Rájöttem, gyerekkori álmomat válthatom valóra. A nyolc emberrel már csak a közös sorsunkra várunk...

VINCE

Csak az örömömet szeretném kifejezni a mával kapcsolatban. Kezdjük a leghamarabbival. Mondtam már, hogy a kisfiamat /remélem az lesz majd/ Vincének fogom nevezni. Megnéztem a jelentését. A jelentése győztes. Hihetetlen hogy választottam. A fiam egy győztes lesz. Ide érzem. Nem lesz hiábavaló megszülni. hihi :D

És még mindig annak örülök, hogy Zsó feljött hozzám ma, meg elmentünk együtt boltba. /Pedofil tanár mi? xD/ Megvan az első Mötley-poszterem is! :D Csak ennyit erről. :)

Ti tudjátok a nevetek jelentését? Érdemes megnézni, a legtöbbször nagyon igaz a személyre.. oO Jut eszembe nem szeretnék hétfőn itthon sorvadni és dagadni. Remélem kijutok valahová valakivel. :)

Eddig balul sikerült, de ezután jöhet majd a jobb...

Csak most jöttem rá, hogy eddig, még soha igazán nem volt egy olyan ember sem, akihez olyan közel kerültem volna, hogy elfogadja tőlem az érzéseimet: a hálámat, a boldogságomat, a köszönetet. Hogy mennyire jó, hogy ott van mellettem, hogy segít felvidítani, akárhogy is, de megcsinálja. Csak szeretném itt megköszönni ezeknek az embernek, ha nem is érzem úgy, hogy áthatja őket, és ők is így érznek. Ezeknek az embereknek a kezébe adnám az életem. Csak azokat említem meg, akik tudom, hogy nem olvassák a blogom. Enikő, anya, apa.

Most pedig következzék egy dalszöveg Sub Bass Monstertől, ami nagyon sokat segített "felállnom" :) És még egy, ami egy nagyon fontos dologról szól: a barátságról. Nagyon szeretem. Szerencsére ilyen még nem történt velem.


http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/5587/sub-bass-monster/bal---jobb-zeneszoveg.html
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/3197/sub-bass-monster/igaz-vagy-hamis-zeneszoveg.html

A gyöngyfényes Muzsika

Elég ritkásak mostanság a bejegyzések. Én ennek örülök, ez azt jelent, hogy élem az életemet, ami jó, sőt nagyszerű! Nem tudom milyen felindulásból ültem most ide, de ahogy ránéztem a fejlécemre kedvem támadt pár sort írni.
Több mindent is szeretnék mostanság. És a legjobb dolog az megvalósulni látszik. Először a kisebb dolgokat: a hajam nemsokára új lesz, ez megvalósítható, aminek nagyon örülök! Az viszont elég nehezen megvalósítható, ami most következik: sokszor vagyok úgy vele, mikor az osztályommal vagyok, hogy mindenkinek megvan a maga társasága, beszélgetnek valamiről. Én ott ülök középen, de sehol sincs meg a helyem, a beszélgetésbe nincs beleszólásom. Teljesen érdektelenül ülök és hallgatok. Mindez tesi órán történt. Egy egészen elhanyagolt pillanatomban eszembe jutott egy lány, akit nemrégen, csak pár hete ismertem meg, és csakis msn-en tudunk beszélni. Igaz, három-négy évvel idősebb nálam, én mégis úgy érzem nagyon jól el tudunk beszélgetni, és már nagyon várom, hogy találkozzunk a KISS-koncerten /már csak 80 nap/. jó lenne, ha az osztálytársam lenne, vagy minimum a közelünkben lakna, mert így a suli szünetei, Claudival való idő töltése, és az itthonlevés a legszebb számomra.

A hétvégém jól telt el, voltunk kicsit Maróton. Láttam három malacot, lecsekkoltam pár kakast és tyúkot és rálestem a nyulakra, bennt a pintyekre is apa haverjánál. Igaz a szabadnapjaimon megfáztam, és tegnap este talán még hőemelkedésem is volt, azzal együtt, ahhoz képest, hogy nemkívánatos rokonok látogattak a nagyimhoz, jól éreztem magam.
Már csak azért szomorkodok, mert úgy hiányzik valaki, ami mellett tényleg biztonságban érezhetem magam. De minden alkalommal mikor tükörbe nézek emlékeztetem magam: tegyél le még egy kis időre a gyerekes álmaidról, és éld az életed!

Jut eszembe új felhasználói fiókom van és kicsit idegesítő, hogy nincsenek meg a jó kis hangulatjeleim.... Nem a világvége igaz? :)

Már nagyon várom a pénteket, ebben a minutumban pedig eszembejutott, hogy nem fejeztem be mi az, aminek nagyon örülök. A hangszerem többször ad ki olyan hangot, melyet elképzelek oda, mint amely nem kívánatos sem az én, sem a mások fülei számára. Igaz a kis e húr nem mindig úgy szól ahogy azt elképzelem, de az ment, amit én oda akartam hallani, a kotta olvasásáról nem beszélve. Csak a legalsó hangtartomány nem akargat menni. Azt ma még átnézem. És hihetetlen, hogy elég tíz-húsz perc is ahhoz, hogy elérjem azt a hangzást, ami kívánatos a számomra, és a szintemnek is megfelel. Hogy a tanárunk hogy képzeli ezt el azt nem tudom, mindenesetre én nagyon-nagyon igyekszem, hogy megfeleljek neki, azoknak, akiket szeretek, és persze magamnak. És itt nem csak a megfelelésről lenne szó, hanem arról is, amit kitűztem magam elé, az, hogy mikor kezembe veszem a gyöngyfényemet, mikor az megszólal, akkor olyan érzések kerítsenek hatalmukba, melyeknél a világon elég kevés, minimum ugyanilyen szép dolog van. Úgy érzem napról napra jobb leszek, ha így folytatom, ha figyelek a tanár utasításaira, tanácsaira. És egy idő után ott fogok tartani, hogy én mutathatom másnak mire vagyok képes én, mi, a hangszerem és a többieké együtt. Minimum úgy -ha időközben meg tudok megfelelni magamnak-, mint Mick Mars, hovatovább Steve Vai.

Egy hét után...

Itt ülök szombat reggel, egy héttel az előző bejegyzés után, zenével a fejemben. Pár napja csak az Oroszlánkirály zenéit hallgatom. A We Are One-ban a a pasasnak olyan hangja van, mint Sasvári Sándornak. Imádom. Azthiszem szerelmes lettem a hangjába. Ezért, mert nekem ilyen fontos a hang, hát jöjjenek a kedvenceim:
1.Sasvári Sándor
2. Joe Elliot
3.Paul Stanley
4. Steven Tyler

Arra is rájöttem, hogy ha gyerekem lesz, és fiú úgy fogják hívni, hogy Vince. A lehető legjobb fiúnév. Persze angolosan fogom ejteni a nevét. ;D Na ná: ez marha messze van, a lehető legmesszebb az életemben, hacsak nem a halál van messzebb nála. Persze ha az emberi életet lehet ilyen szakaszokra, fontos eseményekre tagolni. Aranyos kis gyerek, egyetem /ha nem "hülye", és hogy mi van közöttük? azt lefossák kicsit, akkor hülye kamasz a gyerek./, házasság, gyerek, halál. Na én most rátérnék az egyetemre. Nem vagyok hajlandó azért tanulni, hogy megéljek. Hogy azt tanuljam ami nem érdekel, és csak azért hogy utána dolgozzak, és mindent a gyerekemnek adjak. Azért vagyok hajlandó tanulni, mert engem az érdekel. Nagyon érdekel, és az egész életemet erre az egy lóra teszem fel. Amit lehet hogy később én fogok trénerezni. Az én lovam a zene.

Ennyit a mai napra. Dél körül már apáéknál leszek. Aztán reménykedek, hogy lemegyünk Marótra, vagy akárhová. Kicsit hiányzik.