Szerelmes vagyok.
Joe Perry.Gitárművészem.
Ahogy játszik.... Lassan és megfontoltan. Határozottan. Dallamosan. Érzéssel. Szívvel. Erősen. Gyengéden, és mégis férfiasan. Ha a férfiakat gitárjáték alapján lehetne kiválasztain, az mondanám Ő a párom. Mily gyengéd! Mily erős! (Még gyönyörűen is néz ki!) Lehet azt mondom inkább ne lennék "nőből". Igen, de bennem nem lenne soha annyi lelki erő, mint egy férfiban. Soha nem lenne annyi erőm. Én menekülnék mindig erős, védelmező karok közé. Rájuk van miért felnéznem. De sajnos nem érezhetem ez, mint jó néhányan. Ezért inkább távol tartom magam a nyálas érzésektől. Remélem ez az egyetlenegy bejegyzés lesz ilyen!!!
Furcsán el vagyok gyengülve.. Lehet csak azért, mert késő van. De úgy érzem magam, mintha olvadó vaj lennék.
Fáj. Szívbe markol. Igen, nekem mindig az volt a szép, az volt a "szerelem", mikor fáj. Hát ez is fáj, annyira gyönyörű. Tehát kilogikáztam.
Inkább a zene, mint más. Kívánság: minnél tovább maradjon távol tőlem a szerelem.
Fúj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése