^^

Még este megfogadtam magamban, hogy ma írok egy bejegyzést mennyire jól esik az, hogy van aki hiányol az iskolából. Még soha senki nem mondta nekem anyukámon kívűl, hogy látni szeretne már. Mindig úgy éreztem fölösleges vagyok az emberek számára, csak útban vagyok, vagy ami még rosszabb: észre sem vesznek.

Most reggel, facebookon is találtam egy üzenetet: mikor jössz már? annyira uncsi a suli.-vagy valami ehhez hasonlót.

Szóval, hogy két ember is üzenjen nekem...! Igazán jól esik, köszönöm, hálásan köszönöm, úgy melengeti a kis szívecskémet. ^^