Nem tudom miért ilyen ez a világ. Nem tudom hogyan vált ilyenné. Csak kegyetlennek érzem. Szemtelenül kegyetlennek. Azon kaptam magam fürdés közben, hogy a gondolataim nem egészen a mostani, "monoton", szokásos helyeken, embereken járnak. Arra emlékszem (Akkor itt most egy kimerítő magyarázat következzen: emlékeznem kell, hogy mit éreztem húsz perccel ezelőtt, sajnos elért a kamaszodás, rémes egy állapot. Utálom a hormonjaim. -.- Ha tehetném szembeszállnék velük. Nem. Rossz fogalmazás. Megtehetem, mindig szembeszállok velük, de mindig elesek. Nem szeretem a saját hisztim. A hangulatom percenként ugrál. Szóval térjünk is vissza arra, hogy emlékszem...) , hogy letörtség -kemény ellenállással kavarodva- lett úrrá rajtam. Szemétnek, boldogtalannak találom a világot. Láttátok a Mátrix trilógiát? Olyan szeretnék lenni mint Neo.
1. Kiválasztott volt. Nagyon szeretnék kiválasztott lenni. Még nem igazán tudta hogy miért, de egy erőt érzett magában, szinte előre volt megírva a sorsa. Neki kell, csak ő tehet valamit a világért.
2. Megtehette azt, hogy szerelmes és viszont szeretik. (Hülye hormonjaim miatt szintén lényeges dolog, bármennyire utálja is a fejem-nem tehet ellene semmit.)
3. Végül a legfontosabb: világokért harcolt. Nem magáért, nem a szerelméért. Meghalt azért, hogy béke legyen.
Nem érzem magam sem olyan boldogtalannak, sem olyan gyávának vagy önzőnek, hogy öngyilkosságot követnék el, nem beszélve arról hogy van itt még feladatom. De ha tudnám hogy halálom a béke évfordulója lenne-őszintén borulnék hideg karjaiba.
Nem érzem magam pesszimistának. Nem érzem, hogy bármi bajom lenne, hülye kis tinédzserkori problémáimon kívül. Nem látom okát egy pszihológusnak sem. Csupán őszintén vállalom a gondolataim. Pucéron, anyaszült meztelenül így érzek. Ezt mit takargassam? Ha valaki hibbantnak fog gondolni-nyugodtan gondolja. Úgy látom az őszinteségtől lesz jobb a világ, nem attól, ha mindent rejtegetünk a többi ember elől. Velünk gondolnak, velünk éreznek. Ugyanabból az anyagból gyúrtak minket.
Örülök, hogy ezt sikerült így leírnom, mert már égetőnek és lassacskán kimerítőnek érzem azt, hogy folyton egy emberre gondoljak; állandóan másfelé kalandozzanak a gondolataim.
Ja, és hálás köszönet mindenkinek a mai napomért! :P Imádlak Titeket, imádok Mindenkit! :D
Őszinte legyek? Bár én mindig is igyekeztem az lenni. Sokszor nekem is ugyan ezen gondolatok járnak a fejemben. Pedig én már nem vagyok tini, de a hormonjaim még nekem is működnek! Egyébként a legjobb merengési hely a fürdőszoba.
VálaszTörlésVálaszolnék én szóban-de nem tudok. Így egy őszinte mosolyt küldenék Neked. Köszönöm. :)
VálaszTörlésKöszönöm kedvességed. Apropó, gondoltál már arra, hogy olyan pályára menny ahol az embereken segíteni tudsz? Szerintem neked valami effélét kéne csinálnod!
VálaszTörlésNe izgulj. :) Muzsikus leszek. :)
VálaszTörlésAz igen, az nagyon jó! Én is szeretem a zenét. Ezzel tényleg tudod az embereket "szolgálni"!
VálaszTörlés