Először leírom mit érzek most-ez egy új érzés. Teljesen új élménnyel. Megfogadtam, hogy soha nem fogom hagyni később sem, hogy az életembe beleszóljon egy hülye kis szerelem, egy fiú, egy férfi... Felborult, fejreállt a világnak erről a részéről alkotott elképzelésem. Ilyen lenne a szerelem? Kérdezem mindazoktól akik tapasztaltak ebben, mert már én sem vagyok tisztában semmivel ami ezzel az érzéssel kapcsolatos. Pláne, hogy meg sem adatott még nekem ez az élmény, és talán még jó ideig nem fog.
Mingyárt sírok; magam sem tudom mi okom lenne reá. Boldog, teljes életem van, semmiben nem szenvedek hiányt. Több lelki erőt kéne talán összeszednem-mert borzasztó ahogy nyávogni tudok. De honnan szedjek lelki erőt? Miből merítsek? Muzsikám sem tudja már azt adni, amit régen tudott, szégyenkezve vallom be.
Talán az a kedves kis toborzóvideó is hozzájárult a mostani hangulatomhoz? Vagy inkább csak továbbgördített az úton? Mindegy is, hisz nagyon érzelmes kedvemben talált ma meg az üres, fehér oldal. :)
Mingyárt sírok; magam sem tudom mi okom lenne reá. Boldog, teljes életem van, semmiben nem szenvedek hiányt. Több lelki erőt kéne talán összeszednem-mert borzasztó ahogy nyávogni tudok. De honnan szedjek lelki erőt? Miből merítsek? Muzsikám sem tudja már azt adni, amit régen tudott, szégyenkezve vallom be.
Talán az a kedves kis toborzóvideó is hozzájárult a mostani hangulatomhoz? Vagy inkább csak továbbgördített az úton? Mindegy is, hisz nagyon érzelmes kedvemben talált ma meg az üres, fehér oldal. :)
Megpróbáltam egy szép kis verset írni arról, tulajdonképpen mit is érzek. De nem sikerült. Úgyhogy következzen egy kis beszámoló mit érzek a legrosszabb időkben-itthon, egyedül.
Nagyjából hullámokban tör rám ez az egész. Mint ha lázas lennél. Az az érzésed, hogy boldog lehetnél, és az is voltál jó ideig, miért ne lehetnél még vidámabb? Mintha valaki nem engedné, ráadásul jogodnak sem érzed azt, hogy örülj, hogy hosszabb ideig ne érzed a melankólia nyomasztó súlyát. -.- Vágysz már a régi lenni, de leginkább valami új, valami sokkal többé, sokkal jobb emberré szeretnél válni.
Alig várom, hogy vége legyen-csak ezért nem akarok tizenöt éves lenni. Annyira komolytalan, annyira nem én vagyok ez az érzés-vagy mégis? Úgy látszik, talán. Semmi sem biztos. :)
Mostanság nem nagyon tudok bánni a szavakkal-alig lehet leírni azt, amit érzek. Bármilyen szituációban is lennék.
Végső soron talán örülök, hogy Zsó nem jött át, talán ennek meg kellett történnie. És borzasztó módon tetszik az is, hogy nem vagyok egy összesorvadt, kőszivű, gonosz ember, léteznek még a jó érzéseim. Ez boldoggá tesz. :) Mérhetetlenül boldoggá.
