Kinnt észveszejtően fúj a szél, és hét óta tizenkilenc perchez méltó sötétség honol. Itt bent az én lelkemben szerencsémre már úrja nyugalom van. Megtaláltam azt a zenét, amire a szervezetem vágyott. Most nem glam metal, nem is nyolcvanas évek. De még csak nem is Nirvana vagy Depresszió. Nem. És a kedvenc gitárosi posztról is letaszították Mick Mars-ot. Épp hogy csak picit, de letaszították. Örök kedvenc a Mötley marad, de ez valami más. Olyan mint a komolyzene. Még annál is csodásabb. Hiszen ami közelebb áll a szívemhez ez: a rock. Ezmeg? Instrummentális rock. És ez valami olyan műfaj, amiről életemben nem hallottam. Csak bámulok: what the bloody? What the fuck? És ez az emberke, aki Micket is letaszította a trónról úgy gitározik, hogy azt leírni nem lehet. Steve Vai És ez: élőben még jobb mint cd-n!
Amúgy a mai nappal nem tudom mi lesz, Zsó átjön-e. De én megyek a Burger Kinghez a központba egykor Fellnerrel találkozni. Lesz ami lesz. És valahogy össze is pakolok még ma.. Hiszen jön apum, holnap a nagyszüleim. Jut eszembe borzalmasat álmodtam a KISS-koncertről. Először odajutottam, de nem voltam kifestve. Ez a legkisebb gond volt.. Ott voltam, de csak ilyen hülye show-ra emlékszem, aztán mikor elkezdtek zenélni akkor hirtelen kikerültem onnét, és egy tv képernyőjét bámultam. Már csak azt láttam, amit a kamera rögzített. Ráadásul nagyon-nagyon kevesen voltak. Aztán mire odaértem, vissza a helyszínre, már átcsapott az egész valami táncba, ahová /a színpadra/ többször is felkerültem, de alig tudtam követni a koreográfiát. Attól függetlenül élveztem a táncot. De a tagok már ott sem voltak, csak később egy metróban /xD/ Paul. Megkérdezte, hogy tudom-e a mostani bandatogok nevét. Én erre felsoroltam. Azt mondta, hogy nagyon aranyos. Ezután anya ébresztett fel hajnalban. De hála jó ég még visszaaludtam. :)